Vasárnap kora este sikerült az a bravúr, ami az elmúlt évtized talán legnagyobb hazai sportszenzációja: a magyar tenisz Davis-kupa-válogatott 22 év után feljutott a Világcsoportba, oda, ahol többek között az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Spanyolország, Franciaország, Argentína vagy Szerbia osztja a lapokat.
Ha érzékeltetni akarjuk, hogy ez mekkora bravúr, akkor a valóban megtörtént események közül férfi jégkorong-válogatottunk 2009-es feljutásához hasonlíthatjuk, amit nem véletlenül hív a népi hagyományőrzés azóta is szapporói csodának. Ha pedig a fikció világából merítenénk, akkor csak idézzük Köves Gábor szövetségi kapitány szavait:
Olyan ez, mintha a futballvébén bejutnánk a legjobb 16 közé."
És valóban: van a világ egyik legnépszerűbb sportágának e különleges képződménye, ahol az egész évben ranglistapontokat és pénzdíjakat hajkurászó világsztárok évente két hétvégére válogatott teniszezővé válnak,
és van ennek a csúcsa, ahol a világ 16 legjobb válogatottja mérkőzik.
A magyar csapat jövőre ott lesz köztük, hogy nagybetűs outsiderként próbáljon csodát tenni, tesszük azt, Federer, Wawrinka, Djokovic, Nadal, Murray, Del Potro, Thiem, Tsonga, Cilic és hasonló kaliberű játékosok ellen.
Legutóbb 1995-ben sikerült kiharcolnia a magyar csapatnak a feljutást, akkor az egyest Noszály Sándor és az ungvári születésű Krocskó József játszotta. Annak a sorozatnak a párosait pedig Noszály, Nagy Viktor, Lányi András, Markovits László és a jelenlegi kapitány, Köves Gábor küzdötte végig. Ezzel a csapattal legyőztük az 1995-ös kiírásban a briteket (3-2), az argentinokat (4-1), végül pedig a feljutásért az ausztrálokat (3-2) a Kisstadionban kialakított salakos pályán.
Az első körben aztán 5-0-ra kikaptunk a csehektől, majd a bravúrsorozat végállomását az oroszok elleni moszkvai mérkőzés jelentette, amit elveszítettünk, így kiestünk a Világcsoportból. A nagy kalandot aztán egy húsz évig tartó kellemetlen liftezés követte. Sajnos nem a Világcsoport és az Euro-Afrikai Zóna I. csoportja, hanem utóbbi csoport I. és II. szintje, olykor pedig még lentebb, az Európai Zónában. Játszottunk ezekben az években Romániával és Finnországgal, Monacóval és Luxemburggal, Ciprussal és Fehéroroszországgal. Egyszer majdnem feljutottunk az Euro-Afrikai Zóna I. csoportjába,
de 2011-ben az Andy Murray vezette britek megállítottak bennünket.
Két évvel később elértük a gödör alját, amikor az első fordulóban 4-1-re kikaptunk Luxemburgtól, és kiestünk az Európai Zónába, ami a Davis-kupa-sorozat legalsó köre. Innen szép nyerni, mondták sokan, és láss csodát!
2014-ben, megnyerve az Európai Zóna küzdelmeit feljutottunk az Euro-Afrikai Zóna II. csoportjába, a következő évben pedig legyőzve Moldovát (4-1), Bosznia-Hercegovinát (3-2) és Bulgáriát (3-2) újabb lépést tettünk előre.
Ekkor már a korábbi wimbledoni junior bajnok, Fucsovics Márton volt a csapat első számú játékosa.
A karrierjét kis híján a bulizás oltárán feláldozó sportoló ekkor még mindig csak ITF- és Challenger-tornákon indult, különösebb sikerélmények nélkül.
A Davis-kupában azonban rendre megtáltosodott, és nemegyszer szinte már világklasszis teljesítménnyel vert nála jóval magasabban jegyzett játékosokat.
„Ez egy óriási siker a magyar csapatnak és a magyar tenisznek, nagyon boldog vagyok.
Mindent beleadtam, és csak a győzelemre fókuszáltam, minden egyes labdára, nagyon meg akartam nyerni ezt a mérkőzést. Mindig is szerettem a Davis-kupában teniszezni, imádok a hazámért játszani.
Egész évben egyéniben versenyzek, és csak két hétben van Davis-kupa. Imádok csapatban teniszezni, a csapattársakkal lenni, nagyon jól éreztük magunkat egész héten, és ilyenkor tényleg jól játszom. Ráadásul jobb játékosok ellen, nagyon motiváltan" - mondta Fucsovics az oroszok elleni második, mindent eldöntő egyes győzelme után.
A csapat másik oszlopa az a Balázs Attila, aki 2010-ben, 22 évesen a 153. volt a világranglistán, és minden jel arra mutatott, hogy még egy-két év, és top 100-as teniszező lesz. Négy évvel később a sorozatos sérülése és a motiváció hiánya miatt visszavonult a nemzetközi tenisztől. Kész szerencse, hogy két évvel ezelőtt meggondolta magát, újra edzésbe állt,
és az 1876. helyről mára a 164-re kapaszkodott föl.
Még mindig csak 29 éves, újra van motivációja, ami feltétlenül jó hír a magyar tenisz számára.
A csapatban ott van még a világranglistán 208. Borsos Gábor, valamint a 2016-os junior Australian Open győztese, Piros Zsombor, akit Köves tanulási céllal ültetett le a kispadra. „Ott ülni a padon és szurkolni, mint egy kerettag már ez is csodálatos érzés volt" - mondta a siker után a fiatal játékos.
Az után a siker után, amit senki sem borítékolhatott előre. Az oroszok a nyolc kiemelt közül a hetedikek voltak, viszont az 1996-os említett moszkvai meccs kvázi visszavágójaként mi játszhattunk hazai pályán. A Kopaszi-gáton lassú, salakos pályájával igyekeztünk ellensúlyozni, hogy
a két egyes játékosuk, Karen Hacsanov és Andrej Rubljov 32., illetve 37. a világranglistán,
ráadásul előzőnek olyan szervái vannak, amilyet itthon senki nem tud ütni, rendre 200 km/h fölötti sebességgel szállnak a labdái.
Fucsovics azonban egy ötszettes, drámai fordulatokban gazdag (2-0-s vezetéséről jött vissza döntő szettre Rubljov), maratoni csatát megnyerve megadta a hétvége alaphangulatát. Balázs Attila is remekül teniszezett még ha ki is kapott Hacsanovtól. A szombati párosnak így döntetlenről futottunk neki, de a Fucsovics-Balázs duó három szettben – kettőt rövidítésben nyerve – tulajdonképpen simán verte a Medvegyev, Kravcsuk kettőst, lélektani előnyt adva ezzel a magyarok kezébe.
Fucsovics klasszis megoldását nem véletlenül választotta a nap ütésének a Davis-kupa hivatalos Twitter-oldala:
Raádásul az addig csak lézengő teniszbarátok is észbe kaptak, és vasárnap már nem háromszázan, hanem ezerötszázan szurkoltak Fucsovicsnak az első egyesben, aki
az idegbaj határáig kergette a kissé labilis Hacsanovot,
és szettet sem engedve a világranglistán őt nyolcvan hellyel megelőző orosznak, megnyerte a meccset – a válogatott pedig várhatja a Világcsoport szerdai sorsolását.
„Volt egy kis buli a Gozsdu udvarban, ahol a csapat és a meghívott vendégek együtt megünnepelték a feljutást – mondta az Origónak hétfőn délelőtt Köves Gábor szövetségi kapitány. – Csak Balázs Attila nem volt ott, hiányzott is nagyon, de ő már úton van Kazahsztánba egy tornára."
A szövetségi kapitány szerint idén két olyan meccset nyert meg a magyar csapat, ahol nem volt esélyes, ez pedig jól mutatja a csapat tartását.
„A szlovák csapatban ugyan nem szerepelt az aktuális legjobbjuk, viszont így is erős csapatuk van, mi pedig idegenben, Pozsonyban vertük meg őket 3-1-re, az oroszokat pedig még sosem győztük le a Davis-kupában (0-6 volt ellenük az örök mérleg – a szerk.), és két bőven top 100-as teniszezőjük játszotta az egyeseket.
A sikerünkhöz kellett, természetesen a jó játék, de emellett a szervezettség, a hit, a bizalom és a tehetség. Mert abból is van a csapatban, még, ha a ranglista ezt nem is mutatja.
„Ritkán adatik ilyen óriási győzelem egy sportoló életében – mondta Köves, aki egyformán dicsérte a mindkét egyesét megnyerő Fucsovicsot, valamint a páros mérkőzésen remekül teniszező Balázs Attilát.
De a győzelem nem csak a válogatott jelenlegi játékosainak jelentett sokat. „Az egész tenisztársadalom együtt örülhetett. Azok a régebbi játékosok, mint Taróczy Balázs, Markovits László, vagy Szikszay András, akik kint voltak és szurkoltak, mindannyian őszintén örültek a győzelmünknek, tényleg olyan voltunk, mint egy összetartó, nagy család."
A szerdai sorsoláson kiderül, hogy melyik válogatott lesz a magyar csapat ellenfele, és az is, hol játszhatjuk az első mérkőzést. Papíron ezúttal sem mi leszünk az esélyesek, de ezzel már kár is foglalkozni.
„Nem akarok előzetesen azzal foglalkozni, hogy ki ellen lenne jó játszani, és kit lenne jó elkerülni. Úgy vagyok vele,
ha papíron csak annyi esélyünk lesz, mint most az oroszok ellen volt, ami nem volt több húsz százaléknál, és itthon játszhatunk, akkor bármire képesek lehetünk
- állítja a kapitány.
A csapatot továbbra is a Fucsovics, Balázs kettősnek kell a vállán vinnie, de ezzel nyilván ők is tisztában vannak. A fiatalokra egyelőre nem kell terhet rakni, de jól látszik, hogy van utánpótlása a válogatottnak.
September 17, 2017
„Egyelőre Marci és Attila a két éljátékos, ez jövőre sem fog változni. Irreális lenne elvárni, hogy Piros Zsombor, vagy a szintén csak 19 éves Valkusz Máté öt hónap alatt elérje azt a szintet, amelyiken Fucsovics Marci és Balázs Attila játszik. De számítunk rájuk, ahogy Nagy Péterre és Borsos Gáborra is, aki főleg párosban tud segíteni, ha arra lesz szükség."
Ők lehetnek az ellenfelek
Hétfőn elkészült a Világcsoport jövő évi küzdelmeinek kiemelése, ezzel együtt az is kiderült, hogy kivel játszhatunk itthon és kivel idegenben.
A kiemelt csapatok: Ausztrália, Belgium, Franciaország, Horvátország, Nagy-Britannai, Olaszország, Svájc és Szeriba.
A nem kiemelt csapatok: Argentína, Egyesült Államok, Hollandia, Japán, Kanada, Németország, Magyarország, Spanyolország
Amennyiben a belga, brit, francia trió valamelyikét kapjuk, biztos, hogy itthon játszunk, ha a többiek közül jön valaki, akkor biztos, hogy idegenben. Kivéve, ha Horvátország az a valaki: velük még nem találkoztunk a DK történetében, így sorsolás döntene a történelmi randevú helyszínéről.
