Ha valamiért lehet hiányérzetünk, akkor azért, mert eddig mindig idegenbe kellett mennünk, ha a világcsoportba jutottunk. Így volt ez 1996-ban, Plzenben is. A csehek nagyon gyors pályán fogadtak minket, ahol nem volt nyoma a labdának, így aztán „mozogtak" is a vonalak rendesen. A derék cseh vonalbírók megadták a hazai csapatnak, amit kell.
Az igazsághoz tartozik, hogy nem ezért kaptunk ki 5:0-ra, bár a párost azért megnyerhettük volna, ha kicsit korrektebb a bíráskodás. Petr Korda és a többi cseh annyival jobb teniszező volt, hogy bosszankodni sem lehetett a vereség miatt.
Ugorhatunk egy nagyot az időben, mert 1996 óta most lesz először magyar csapat a világcsoportban. Ehhez körülbelül akkor bravúr kellett, mint az ausztrálok 95-ös legyőzése. Mert az, hogy tavaly előbb idegenben sikerült nyerni a szlovákok ellen, majd a világsztár jelöltekkel felálló oroszokat is kiütötték Fucsovics Mártonék, több mint tekintélyt parancsoló eredmények. Bosszantó, hogy egy tavaly nyáron elfogadott szabálymódosítás miatt megint utaznia kell a válogatottnak. A Davis-kupát évek óta sokan szeretnék megreformálni és ennek a folyamatnak a részeként kitalálták, hogy az előző év két döntőse akkor is hazai pályán kezdhet, ha egyébként nem lenne pályaválasztó. Persze, hogy pont minket érint hátrányosan ez. A belgákkal legutóbb, 1990-ben, Brüsszelben mérkőztünk (kikaptunk 4:1-re), így most nekik kellett volna jönni. Sajnos ez van.
A magyar Davis-kupa-válogatott nem játszott még olyan csapattal, amelyikben egy aktuális top tízes teniszező a vezér.
David Goffin az elmúlt években kétszer vezette döntőig a belgákat, de 2015-ben, Gentben a britektől, tavaly pedig Lille-ben, a franciáktól kikaptak.
A belgák a 3. helyen állnak a Dk-ranglistán, a magyarok a 18.-ak. A hazaiak csapatából, sérülés miatt hiányzik Steve Darcis, aki ugyan nem sokkal jobb, mint Ruben Bemelmans (ő játszik Liége-ben a helyén), de igazi Davis-kupa specialistának számít, kicsit Fucsovics Mártonhoz hasonlóan.
A kulcs mindenképp a páros lehet, mint már annyiszor a Davis-kupában, mert azt nehéz elképzelni, hogy a négy egyéni mérkőzésből hármat sikerül hozni. Már a kettő is bravúr, ami akkor valósulhat meg, ha 1. Fucsovics Márton mindkét egyesén győz, tehát David Goffinnél is jobbnak bizonyul; 2. A belgák második számú játékosát mindkét magyar elkapja. Miben bízhatunk?
Leginkább Fucsovics Mártonban. Ő szinte bármire képes lehet. David Goffin nem verhetetlen.
Klasszis játékos, a tavalyi volt pályafutása legjobb szezonja, de az idén eddig mindössze két mérkőzést játszott eddig: miután az Australian Open 2. fordulójában, nem kis meglepetésre kikapott Julien Benneteau-tól (1:6, 7:6, 6:1, 7:6.) Igen, ez az a francia játékos, akit Melbourne előtt legyőzött Piros Zsombor. Tegyük gyorsan hozzá, ebből hiba lenne messzemenő következtetést levonni, de azt jelzi, nincs akkora különbség a játékosok között. A másik ilyen kapcsolódási pont, hogy Balázs Attila, tavaly Umagon, az ATP 250-es versenyen, óriási meccset játszott Goffinnel (6:4, 6:7, 6:2.) Csak ehhez is érdemes hozzátenni, hogy az volt a belga első mérkőzése a párizsi sérülése után, és mindig nehéz a visszatérés, főleg egy ismeretlen játékos ellen.
A lényeg, hogy a belgák nem verhetetlenek és Fucsovics Mártonékban megvan a potenciál a meglepetéshez. Mert azt azért rögzítsük, hogy a találkozónak nem a magyar válogatott az esélyese, de ez így volt egy éve Pozsonyban és ősszel a Kopaszi-gátnál is.
