A három hajó, amely hitelesen reprezentálta a Kékszalag és a rendkívül színes mezőny lényegét:
egy csúcsgép, a kétárbocos karbon katamaránból, Opel Fifty Fifty,
egy gyors, de kényelmes nagyhajó, Magnum,
és egy klasszikus, a Balaton ötödik legidősebb hajója, a 93 éves Bolygó.
160 kilométeres táv, 48 órás limitidő, száguldó sebesség, „olajvízen" ácsorgás, helytállás, küzdelem a napsütéssel, az esővel, a viharokkal, teljes szellemi és fizikai kimerülés, tradíció és innováció, végül pedig a legfontosabb, a határok feszegetése és harc az újra meg újra előtörő feladás érzésével.
Mindez együtt a Kékszalag 1934 óta.
Idén sem volt másképp.
Bagyó Sándor, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának vezetője szerint, a verseny 48 órája alatt mindössze három esetben kellett menteniük. Egyszer egy árboctörés miatt, az első éjszaka során, egy másik alkalommal műszaki probléma miatt jelentős mennyiségű víz szivárgott be az egyik hajóba, a harmadik érintett hajón pedig egy korábbi sérülésből adódó, kiújult fájdalom miatt kellett a vitorlázót levenni a hajóról és kórházba juttatni.
Mind a három eseménynél jelentkezett valamilyen technikai vagy emberi hiba, vagyis megelőzhetőek lettek volna, nyilatkozta a mentési szakember.
Bagyó Sándor szerint az úgynevezett „labilis légkör" okozta a legnagyobb nehézséget. A rendelkezésre álló 15, kifejezetten mentési célt szolgáló flotta hajóinak stratégiai elhelyezése sok fejtörést okozott a szakszolgálatnak. Egyszerűen nem lehetett pontosan megjósolni, hogy hol lesz szélcsend, vagy akár hirtelen betörő vihar.
A legutolsó, péntek éjszaka betörő front komoly szelet és esőt hozott, de ennek ellenére a kisszámú még vízen lévő mezőny káresemény nélkül átvészelte a vihart.
Az Opel Fifty Fifty a győzelemért indult, de megelőzte őket a 13-szoros Kékszalag győztes Litkey Farkas a Prevital nevű hajójával, és a Kékszalag abszolút győztese a svájci Safram hajó, Rodolphe Gautier irányításával. A kétárbocos karboncsoda idén 13 óra 27 perc alatt kerülte meg a tavat, mellyel a harmadik helyet szerezték meg. Így lett teljes az éremkollekciójuk, hiszen korábban már kétszer voltak elsők (rekorddal), és háromszor másodikok. A kormányos Józsa Márton szerint az idei volt minden idők egyik legizgalmasabb versenye, az élmezőny sokszor méterekre volt egymástól és a taktikai oldalválasztás (északon vagy délen hajózik a csapat) döntött.
A Magnum, mely egy 37 lábas (11 méter hosszú) szintén magyar műhelyből származó, rendkívül modern ugyanakkor minden kényelemmel felszerelt hajó 31-ként érkezett a célba az 545 hajó közül. Ők 20 óra 24 percet töltöttek a vízen, ezzel osztályukban a második helyet szerezték meg. A kormányos, Kurucz Sándor szerint, óriásit javítottak az esti rohanásban, de ehhez kellett a csapat elhivatottsága és kitartása is, ugyanis még a 18. órában is számos fordulót hajtott végre a teljesen elcsigázott, de végig fegyelmezett csapat.
Flottánk harmadik tagja a tradíciót képviselte. A 93 éves Bolygó nevű hajót a 78 éves Fináczy László kormányozta, aki azt tanulta legendásan jól vitorlázó családjától, hogy soha nem adunk fel egy versenyt. Így tett fiatalon és így tett most is annak ellenére, hogy közel a nyolcvanhoz, már bevallja, hogy kicsit megkopott a kondíciója.
34 óra és 34 perc versenyzés után 490-nek érkeztek be. Bár a hajó és a legénység összesen 500 éves, a feladás senkinek sem jutott eszébe. A Balaton 5-ik legidősebb hajója, és a tekintélyes korú csapat kibírta a megpróbáltatásokat. Alig aludtak, ültek a tűző napon, átvészeltek egy komoly vihart, de fel nem adták. Ez nem csak elv, már hagyomány is a Bolygón, mely eddig 12 győzelmet szerzett hajóosztályában a Kékszalagon.
Az 50. Kékszalag Erste Nagydíj a rekordok és a különleges teljesítmények versenye volt. Rekord volt a nevezettek száma és jóval az átlag feletti a célba ért hajók száma. Külföldi és magyar olimpikon vitorlázók és több ezer amatőr küzdött az elsőségért, az osztályhelyezésért, vagy csak azért, hogy körbevitorlázzák a Balatont és elmondhassák: „Nem adtam fel, teljesítettem az 50. Kékszalagot!"