A magyar sakkozás Buenos Airesben érte el legfényesebb diadalát, a férficsapat olimpiai bajnoki címe, a női válogatott ezüstérme világszenzáció volt. A fantasztikus utolsó forduló igazi sakkcsemegéjeként kétfrontos magyar-jugoszláv derbire került sor, hiszen az olimpiai bajnoki címért küzdő férfi és az ezüstéremért harcoló női csapatunk is déli szomszédunk ellen játszott.
A helyzetet még tovább bonyolította, hogy a jugoszláv férfiválogatottnak semmi esélye sem volt jó helyezés elérésére, míg a női csapatuknak az 1,5-1,5 is elegendő lett volna az ezüstérem megszerzéséhez.
A férfi olimpián az állás az utolsó forduló előtt így festett: 1. Magyarország 34, 2. Szovjetunió 33,5, 3. Amerikai Egyesült Államok 33, 4. NSZK 31, 5. Izrael 30,5, 6-12. Anglia, Lengyelország, Jugoszlávia, Hollandia, Svájc, Románia, Kanada 30 pont.
A női olimpián így festett a táblázat a záró forduló előtt: 1. Szovjetunió 14, 2. Jugoszlávia 10, 3. NSZK 9,5, 4. Magyarország 9 pont. (A férfi olimpiát 14 fordulós svájci rendszerben, míg a nők versenyét elődöntők, majd 8 csapat részvételével megrendezett döntővel rendezték meg.)
Az utolsó forduló előtti szabadnap jó alkalom volt a kikapcsolódásra, városnézést szerveztek, délután követségünk fogadásán vettünk részt. A „lazítás” után elkezdődött a felkészülés, az otthoni kigyűjtések áttanulmányozásával, az informátorok, az enciklopédiák segítségével. A fokozott feszültség este érte el a csúcspontját, a kirobbant vitát a szakvezetés sikerrel orvosolta.
A női csapatnál nyugodtabb volt a hangulat, csak rövid megbeszélést tartottunk, amelynek legfőbb témája a meglehetősen pikáns helyzetből adódott,
férjem, Milos Petronic a rivális együttes kapitánya volt.
Máig is nagyon jó érzéssel gondolok vissza, hogy semmiféle „árukapcsolási” ajánlat nem érkezett, a sakktáblán dőlt el minden.
A sorsdöntő ütközet napján sincs változás a menüben, ebédre a marhahús hazájában a végletekig megunt csirke. Portisch Lajos sokadszor vívta meg harcát a konyhafőnökkel, nagymesterünk nem eszik szárnyast. November 11-én a Sheraton Hotelből menetrendszerűen elindultak a buszok,
sokan biztatták a fiúkat, hogy megszakadjon a szovjet sakkozók sikersorozata.
A River Plate stadionban ezúttal főszerepet játszunk, igaz, nem az „igazi arénában”, hanem a labdarugó-világbajnokság idején berendezett sajtóközpontban. Utolsó biztató pillantásokkal küldjük egymást a csatába, mindenki gondolataiba mélyedve elindul a saját táblája felé. Pattanásig feszültek az idegek, a kapitányok, a szekundánsok talán még idegesebbek, mint a játékosok.
Kedvezően alakult férficsapat mérkőzése, pillanatok alatt kiderült, Ljubomir Ljubojevic jóval tájékozottabb volt, hogy hol lehet az argentin fővárosban jó marhasültet enni, mint ismerte volna az olimpia kilencedik fordulójában játszott Portisch - Radulov partit. Ribli Zoltán egy pillanatra sem engedett a szorításból, azonnal húzott, a legkisebb esélyt sem adta meg, hogy esetleg valaki figyelmeztesse ellenfelét a közelgő csapásról, a 15.Fh6! lépésről.
Ljubojevic alighanem riadtan nézte a táblát, jobban védekezett, mint a bolgárok akkori legjobbja, de Ribli Zoltán győzelméhez egy pillanatig sem fért kétség. Gyalogot nyert, a végjátékban anyagi előnyét pontos játékkal érvényesítette,
olimpiai aranyérmet ért a nyerése.
Sax Gyula remek érzékkel választott megnyitást, a pozíciós küzdelmeket jobban kedvelő Alekszander Matanovic csak későn észlelte, hogy a gyalograblás mekkora veszélyeket jelentett számára. A sötét futópár, a félig nyílt g vonal adta lehetőségekkel kombinálva biztosította a remek győzelmet, a riválisokkal szemben lépéselőnybe kerültünk.
Az éltáblán a két legenda csatázott, Szvetozar Gligoric és Portisch Lajos az utolsó pillanatig küzdött, a kölcsönös jó játék remihez vezetett. Döntetlen lett Csom István és Boriszlav Ivkov párharca is,
a 3-1-es győzelemmel megszületett a fantasztikus siker.
A hollandok remekül tartották magukat a szovjet válogatottal szemben, Borisz Szpasszkijjal az éltáblán csak 2,5-1,5-re nyertek, Viktor Korcsnoj vezetésével a svájci együttes 2 pontot rabolt az amerikaiaktól.
A magyar válogatott fordulónkénti eredményei
Skócia 3,5 – 0,5 (Portisch 1, Ribli 1, Adorján döntetlen, Vadász 1)Válogatottunk fantasztikus hajrával, utolsó négy mérkőzését megnyerve ért elsőként a célba.
A nyolcadik forduló után még két pont volt a hátrányuk a biztosan vezető szovjet csapattal szemben,
a 11. fordulóban együttesünk már holtversenyben állt az élen, egy fordulóval később már egy ponttal vezetett. Navarovszky László kapitányként tökéletesen irányította a csapatot, a jó érzékkel elfogadott döntetlen ajánlatok, vagy a kínált békekötések, az összeállítások remek intuícióval történtek, s ebben nagy segítséget nyújtott szekundánsként Bilek István nemzetközi nagymester és orvosunk, dr. Liptay László nemzetközi mester. A nagy feszültség okozta kisebb nézeteltéréseket is bámulatos hidegvérrel kezelték. Az argentin fővárosban élő magyarok kitüntető szeretete, gondoskodása is szerepet játszott a világraszóló siker elérésében.
Felejthetetlen emlék marad, amikor Navarovszky László a magasba emelhette a győztesnek járó aranyserleget, a Hamilton - Russel Kupát, Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Adorján András, Csom István és Vadász László átvehette az aranyérmet.
Szerencsére az ünneplésből kijutott női együttesünknek is, vertnek látszó helyzetből ezüstérmesek lettünk a nagy fölénnyel első szovjet négyes mögött. Nagy bánatunkra a győztesek tiszteletére nem játszották el a himnuszokat.
A 23. férfi sakkolimpia végeredménye: Olimpiai bajnok: Magyarország 37 pont (Portisch Lajos 10/14, Ribli Zoltán 9/13, Sax Gyula 8,5/12, Adorján András 2/4, Csom István 6/10, Vadász László 1,5/3)
2. Szovjetunió 36 (Szpasszkij 7/11, Petroszjan 6/9, Polugajevszkij 8/11, Gulko 2/5, Romanisin 6,5/10, Vaganjan 6,5/10)
3. Amerikai Egyesült Államok 35
A női olimpián a magabiztos játékkal megnyert elődöntő után nagy csalódás volt a döntő első két fordulója, az éltáblán két vereséggel kezdtem.
Különösen fájó volt a spanyolok elleni vesztésem, időzavarban kettős gyalogelőnnyel néztem el egylépéses mattot.
(Ez volt az utolsó vereségem sakkolimpián, még öt olimpiát játszottam végig veretlenül, ebből négyet az első táblán.) Nehezen tértem magamhoz, s jött a döntő csata.
Meg kellett szabadulnom a szörnyű lélektani tehertől, 1972-ben és 1974-ben olimpiákon sorsdöntő partikat vesztettem a záró fordulóban, 1976-ban világbajnok-jelöltséget buktam el az utolsó parti elvesztésével. A sorsolás úgy hozta, hogy a derbit két sötét partival kellett megvívnunk. Kas Rita játszmája gyors remivel végződött, Ivánka Máriával minden erőnket összeszedve küzdöttünk, 2-1-es győzelem már ezüstérmet jelentett volna.
Mindkettőnk játszmája függőben maradt. Azon a Buenos Aires-i éjszakán az aranycsapat tagjai a sikerüket még csak ízlelgetve hajnalig a függőinket elemezték.
Csom István és Sax Gyula közel hat órán keresztül boncolgatta a lehetőségeket Markovic elleni partimban, miután engem éjfél körül aludni zavartak. Reggel az ébresztő telefon, majd a rövid hír, megtalálták a nyerést, amit egy apró papírlapra leírva becsúsztattak a szobám ajtaja alatt. Alig hittem a szememnek. A zseniális huszárlépés, a világos király körül minimális anyaggal font mattháló, közben a vezérszárnyon rohannak előre a világos gyalogok, nagymestereink gyönyörű munkát végeztek.
A női válogatott eredményei
Elődöntő:Döntő:
Bulgária 1,5 – 1,5 (Verőci 0, Ivánka 1, Makai döntetlen)
Spanyolország 1 – 2 (Verőci 0, Ivánka döntetlen, Kas döntetlen)
Anglia 1,5 – 1,5 (Verőci döntetlen, Ivánka 1, Makai 0)
NSZK 1,5 – 1,5 (Verőci 1, Ivánka 0, Kas döntetlen)
Szovjetunió 1,5 –1,5 (Verőci, Ivánka és Makai mind döntetlen)
Lengyelország 2 – 1 (Verőci döntetlen, Ivánka 1, Makai döntetlen)
Jugoszlávia 2 – 1 (Verőci 1, Ivánka döntetlen, Kas döntetlen)
Gordana Markovics elvörösödött, amikor a játszma délelőtti folytatásakor megkapta a „halálos döfést”, majd a könnyebb megoldást választotta, mattba lépett, így a „tündérvari” a kulisszák mögött maradt. Ivánka Mária már a biztos ezüstérem birtokában adhatta remire partiját, és következhetett az ünneplés.
Kissé megcsapoltuk a csapat büdzséjét, mert nem akartuk megvárni a hivatalos buszjáratot, minél korábban akartunk taxival a hotelbe érkezni, megosztani a többiekkel a nagy örömöt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az MTI csak 1978. november 12-én kora reggel adta ki a hírt az aranyéremről (nem volt éjszakai ügyelet) az ezüstéremről csak késő este értesült a közvélemény. November 14-én érkeztünk haza, Ferihegyen óriási ünneplés fogadta a válogatottakat.
A 8. női sakkolimpia végeredménye: Olimpiai bajnok: Szovjetunió 16 pont (összesített egyéni eredmény: Csiburdanidze 9/11, Gaprindasvili 9,5/11, Alekszandrija 9/11, Ahmilovszkaja 9/9)
2. Magyarország 11 (Verőci Zsuzsa 9/13, Ivánka Mária 10/13, Makai Zsuzsa 7/10, Kas Rita 4/6)
3. Német Szövetségi Köztársaság 11.
(A cikk szerzője tagja volt az 1978-as ezüstérmes női sakkcsapatnak. Az 1978-as sakkolimpián egyetlen magyar újságíró sem vett részt.)