Olyan profik, hogy még a gumicukrot is grammra mérik

Magyar újságírók egy csoportját fogadta egy nappal a Giro d'Italia kerékpáros körverseny rajtja előtt a háromhetes viadal egyik sztárcsapata, a Mitchelton-Scott. Az Origo újságírója nemcsak testközelből figyelhette a méretre gyártott kerékpárok felkészítését, de azt is kipróbálhatta, milyen egy luxuscsapatbuszban ülni, és megtudtuk, hogy milyen az igazi profizmus.

Amikor a Bologna közelében lévő, vásárvárosszerű komplexum egyik épületében tartott sajtótájékoztatón Simon Yates arra a kérdésre, hogy szerinte ki az idei Giro legnagyobb esélyese, mosolyogva, de pillanatnyi habozás nélkül azt mondta, hogy „Én vagyok." – az újságírók nevettek, de közben mindenki jól tudta, hogy a 26 éves angol nem viccel. Tavaly 13 szakaszon viselte a rózsaszín trikót, az utolsó négy etapra azonban annyira összezuhant, hogy végül az első tízbe sem került be. „Van egy lezáratlan ügyem" – mondta sokat sejtető vigyorral az arcán.

A sajtótájékoztató után pedig azt is láthattuk, hogy milyen háttérre támaszkodhat, amellett hogy a csapatában olyan príma társak tekernek, mint Mikel Nieve, Esteban Cháves, vagy éppen a jó nevű Jack Bauer.

A Mitchelton-Scott csapat bolognai főhadiszállása a romagnai nagyvárostól mintegy húsz kilométerre található. A csapatok által kiszemelt szálláshelyek számtalan kritériumnak kell hogy megfeleljenek. Amellett, hogy minden fel kell legyen szerelve, amire a nyugodt pihenéshez szükség lehet, nem árt, ha az ilyen nagyvárosok forgatagától távol, de könnyen megközelíthető helyen van. El lehessen szeparálni a csapatot a külvilágtól, legyen elég szobájuk a mintegy 50-60 fős csapat elhelyezésére, és elég helyük a csapatbusz, a szervizkamion, a szervizes kisbusz, valamint a hat kísérőkocsi és a két VIP kisbusz parkolására.

Kell a hely a cuccoknak – A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK! Forrás: Origo

Nem könnyű, de Bolognában megoldható (egy kilométerrel arrébb egy másik szállodát a Katyusa-Alpecin, illetve az AG2R csapatai szállták meg), a gondok inkább a tizedekkora kisvárosokban adódnak. Csapata válogatja, hogy mi az, amit nem bíznak a szállodára, a Quickstep például még az ágyakba való matracról is maga gondoskodik, hiszen fő a kényelem.

Minden csapat szíve-lelke a bringás kamion. A hatalmas járművekben rendszerint 40-50 kerékpár és 86 kerék pihen, van közöttük időfutamra, sík terepre, hegyre vagy éppen esőbe való is. A profiknak gyártott Scott kerékpárokat a csapat egyik technikusa mutatta be, aki saját bevallása szerint bringásnak „elég béna" volt, ezért lett inkább technikus.

Mind a nyolc versenyzőnknek öt-öt kerékpárja van. Kettő az időfutamokra, három pedig az országúti szakaszokra.

Ezek különleges kerékpárok, szénszálas anyagokból, illetve alumíniumból készülnek, hogy minél könnyebbek legyen. Az időfutamkerékpároknál – mutat rá a szombati bolognai prológra előkészített bicajokra – a súly mellett az a legfontosabb, hogy ergonomikusak és aerodinamikai szempontból is kifogástalanok legyenek. A gyártó partnerünk, a Scott ezeken minden évben csiszol egy kicsit, így jövőre már más bicajokkal megyünk, ahogy idén sem a tavalyiakat használjuk."

Az időfutamkerékpárok a tévén át is egészen furcsa gépek, közelről viszont tényleg olyanok, mint a két keréken guruló űrhajók. „Mindegyik az adott versenyzőnek készül, az ő méretei alapján, hogy minél kényelmesebb legyen" – tudjuk meg. Ahogy azt is, hogy hátul tizenegy, elöl pedig két fogaskerék van, és a versenyzők bizony használják a legnagyobb áttételt is (elöl a nagyobb, hátul a legkisebb fogaskerék viszi a láncot), ami hétköznapi ember számára szinte hajthatatlan állapotot jelent.

„Miért fehér a lánc?" – tesszük fel a laikus kérdést, hiszen a biciklilánc, mióta világ a világ olajtól feketéllik. „Ez egy speciális por, aminek még kisebb a súrlódása, mint az olajnak, azaz még simábban fut a lánc. Nagyon jó anyag, viszont nem tartós, úgyhogy a szakasz végére talán már le is kopik, és újra fekete lesz a lánc" – érkezik a válasz.

Ezeken a bicajokon persze a váltó sem olyan, mint azt megszokhattuk. Apró gombok vannak elrejtve a kormány négy szarván, mindegyiken kettő-kettő.

„Az egyikkel lefelé, a másikkal felfelé tudnak váltani. Ezek már elektronikus váltók, tisztára olyan, mint a Formula-1-ben" – mondja egy másik technikus, aki a telemetria készülékeket készíti elő. Ezeket a kis holmikat minden csapat ugyanattól a cégtől szerzi be, azaz mindenki ugyanolyat használ (kivéve a Katyusát és az Astanát, ők nem élnek a lehetőséggel), és ez a bicikli „fekete doboza", ez rögzíti egy-egy szakasz minden mozzanatát.

A kamion, ahogy az összes csapaté, teli van egyenként is kisebb vagyont érő (kb. 10-15 ezer euró/db, azaz 3,5-5 millió forint) biciklikkel, alkatrészekkel, szerszámokkal. De itt tárolják az üdítőket, a frissítőket és az ásványvizeket is. Egy kisebb mikrobuszban pedig megtalálható szinte ugyanez a készlet a kerékpárok nélkül.

Ötcsillagos csapatbusz

A buszokat a csapatok Európán belül mindenhová viszik magukkal, a tengerentúli versenyeken pedig a szervezők biztosítják azokat. Ezek a járművek persze speciálisan a csapatok igényeire szabott guruló szállodák. Lábtartós bőrfotelek, kávégép, teakonyha, tusoló, kis társalgó, nagy hűtő. A legérdekesebb viszont az egyik falra kiragasztott kalóriatáblázat, amiben még a gumicukrok sorrendje és mennyisége is precízen meg van szabva.

A Mitchelton-Scott csapat első embere Shayne Bannan, ő gondoskodik róla, hogy mindig minden a helyén legyen. A két legfontosabb dolog a regeneráció és a táplálkozás. A kettő meglehetősen szoros összefüggésben van, amikor egy bringás egy keményebb szakaszon akár 6000 kalóriát is eléget. „A csapatnak van szakácsa, aki elkészíti a megfelelő ételeket, amivel pótolni lehet az elveszített rengeteg kalóriát." Ő viszont csak a bringásokra főz, a személyzet a szállodai kosztot eszi. „A személyzet lehet beteg, de a sportoló nem" – szól a pofonegyszerű magyarázat.

A személyzetet öt masszőr, egy orvos, egy fizioterapeuta, öt szerelő, egy operatőr, négy sportigazgató és médiacsapat alkotja.

Mit esznek a bringások?

A versenyzők csak reggeliznek és vacsoráznak, előbbit értelemszerűen a szakasz előtt, utóbbit a beérkezés után. A reggeli kötetlen, mindenki azt eszik, amit akar, a lényeg, hogy minél több szénhidrátot vigyen be, amiből majd energiát tud termelni a nap során. Este pedig fehérjemenü van, ami nem porból előállított löttyöket jelent, hanem igazi húst. A verseny során a kapott frissítőket a konyhabuszban keverik az erre kijelölt munkatársak. Ez normál hőmérsékletű sportital, ami jobb mint az energiaszelet, ami három hét alatt az edzett gyomrot is kikészíti.

A Mitchelton-Scott csapat főtámogatója Gerry Ryan ausztrál üzletember, aki az 1970-es évek óta támogatja hazájában a kerékpársportot. Hol csapatokat, hol egyes versenyzőket támogatott, hol a kettőt egyszerre. Különösen büszke rá, hogy az ő segítségével érhetett fel a csúcsra az 1992-es barcelonai olimpia női országúti versenyének győztese, Kathryn Watt.

„A rögbit és a kosárlabdát is szeretem, támogattam, de a kerékpár az, amiben a legtöbb munka van.

És sokkal közvetlenebb világ, mint bármelyik más sportágé.

Van idejük a sportolóknak, hogy foglalkozzanak a szurkolókkal, akik így igazán közel kerülhetnek hozzájuk és a sportághoz is. Márpedig, mint minden sport esetében, itt is a szurkolók a legfontosabbak" – mondja Gerry Ryan. Idén határozott céllal érkezett a csapat Olaszországba: „Győzni fogunk, mert győzni klassz dolog. Két éve már majdnem sikerült, tavaly Simon (Yates) is nagyon közel volt a sikerhez, szóval idén már sikerülnie kell."