Amikor Hosszú Katinka elsőként ért célba, láthatóan rengeteg feszültség szakadt ki belőle.
Vége van! Tudtam, hogy kemény lesz, a 400 vegyes az ilyen. A vegyes zónában hallottam, hogy sporttörténelem, de fel sem fogom egyelőre, csak akkor fogom ezeket feldolgozni, ha majd egyszer abbahagyom.
Sok mindenen mentem keresztül ezen a héten, rengeteget tanultam magamról ismét. Már nem ugyanabban a mentális zónában versenyzek, mint eddig, ami a 200 vegyesen tapasztaltak után ijesztő volt. Meg is ijedtem, hogy miért nem érzem azt, amit Rióban, vagy Budapesten, miért nem izgulok, hol van az adrenalin a versenyszámok előtt. Nem tudtam, mi a probléma, az is megfordult a fejemben, hogy talán nem akarom eléggé. De tanultam belőle, az előnyömre fordítottam, hideg fejjel mentem most, akár taktikát és talán technikát is tudtam volna változtatni a 400 vegyes közben. Először megrémültem, de ez egy új szint, innen szeretnék majd továbblépni Tokió felé.
Lehetett volna jobb idő, ha nem utolsó nap úszok. Nem kellett volna elindulnom 200 háton, erre közben jöttem rá, ami nem volt túl sportszerű, azért sem nyilatkoztam utána, mert inkább becsuktam a szemem, és próbáltam úgy tenni, mintha meg sem történt volna.
Az ilyen éles helyzetekben derül ki, mi az, amit akarok, és mi az, amit esetleg nem, ezt átgondoljuk majd a jövőre nézve.
Idén nem volt annyi időm a többi számra, mint korábban, nem úsztam elég 200 hátat és 200 gyorsot, csak a 200 vegyesre koncentráltam, és az meg is lett. Csak közben vissza akartam menni ugyanabba az üzemmódba, mint régen, de nem vagyok ott, és lehet nem is leszek, ezen is gondolkozni kell. Nagyon nehéz volt az idáig vezető út, lehet, hogy kívülről könnyűnek tűnik, de nem volt egyszerű menet, szóval ez az arany előkelő helyen van a kilenc közül.
Kemény volt ez az egy hét is, a 200 vegyest könnyen leúsztam, utána viszont jöttek a nehézségek, fejben is össze kellett raknom a dolgokat. Egy vb olyanokat hoz ki az emberből, amikről nem feltétlenül tudja, hogy ott vannak, az öröm a végén annak szólt, hogy sikerült jól zárnom ezt a hetet. Holnap irány Tokió és a világkupa, nincs megállás, de még mindig jobb, mint újra edzésbe állni
- mondta a vegyes zónában az immáron kilencszeres világbajnok.
Jakabos Zsuzsa hetedikként ért célba, ő is boldog volt:
„Örülök, hogy itt voltam, hat éve nem úsztam döntőt 400 vegyesen, és végre tudtam élvezni a helyzetet, pedig nem szoktam. Azt hittem, picit jobb lesz az idő, mondjuk egy másodperccel, de nincs hiányérzetem. Nehéz volt, hogy első nap volt a 200 vegyes, ott pont nem jutottam tovább, az mentálisan nem jött jól, de sikerült ebből kikecmeregni, a váltóban is egyéni csúcsot úsztam, szóval összességében jól zártam a vb-t."
Bernek Péter úgy jutott döntőbe, hogy az elődöntőben őt 25 századdal megelőző német Philip Heintz visszalépett, és ha már ott volt, remek idővel, 4:13.83-mal az ötödik helyen csapott célba.
„Már majdnem le se vezettem reggel, de odajött Philip, és szólt. Sajnálom, hogy így alakult, senkinek nem kívánok sérülést, főleg neki nem, egy csupaszív sportoló, a döntő előtt is jött, hogy biztasson. Remélem, Tokióban együtt jutunk döntőbe, de addig nagyon hosszú az út, és ne feledjük, most be se jutott a legutóbbi vb első két helyezettje. Kihoztam magamból a maximumot, a 400 gyorsos múltam megtanított arra, hogy lehet egy nap két kemény 400-at úszni, ebbe sokaknak beletörik a bicskája. De így sem gondoltam volna, főleg a 200 vegyes után (31. lett – a szerk.).
Ez egy örömúszás volt, csak a tempómra és a technikámra koncentráltam, nem volt más gondolatom, nem is nézelődtem. Úgy fogtam fel, mint egy ajándék, ami az ölembe hullott, én pedig megpróbáltam élni a lehetőséggel
– mesélt Bernek a meglehetősen érdekes fináléról.