Olimpia nyolcadik nap: Usain Bolt helyett jamaicai nők vágtatnak

Egy év múlva, 2020. augusztus 1-jén a tokiói olimpia nyolcadik versenynapján a női 100 méteres síkfutás döntője ígérkezik a legizgalmasabbnak. Jelen állás szerint az utóbbi évtized világversenyeit uraló jamaicaiak dönthetik el egymás között, ki lesz a sportok királynőjének királynője. Olimpiai sorozatunk nyolcadik része.

A Nemzetközi Atlétikai-szövetség (IAAF) korábbi döntése értelmében az idei világbajnokságot Dohában rendezik majd, méghozzá a szokásosnak egyáltalán nem mondható szeptember 27., és október 6. közötti időszakban. Korábban rendre augusztusban zajlottak a világbajnokságok küzdelmei, ám Katarban ebben az időben lehetetlenség volna versenyeket rendezni az elviselhetetlen forróság miatt. Ennek következtében nagyon sok atléta lényegesen hátrább tart a felkészülésében, mint szokott.

Különösen igaz lehetne ez a sprinterekre, akik nagyon rövid ideig képesek igazán csúcsformában versenyezni, és ezt a mostantól számított két hónap múlva tartogatják.

Csakhogy a nők már most sem aprózták el az eredményeiket.

Elaine Thompson Jamaicából. Rióban, 2016-ban ő nyert 100 méteren Forrás: NurPhoto/Matteo Ciambelli/NurPhoto/Matteo Ciambelli

Ami világosan látszik, hogy – bár a világ leggyorsabb embere, a már visszavonult Usain Bolt keményen ostorozza a jamaicai férfi sprintereket – a karibi nők nem „felejtettek el" gyorsan futni. Június 21-én a kingstoni nemzeti bajnokságon a pekingi és a londoni olimpia győztese,

a már 33 éves Shelly-Ann Fraser-Pryce, és a Rióban 100-on, 200-on, és 4x100 is olimpiai aranyat nyerő, pillanatnyilag ideális életkorban lévő, 27 éves Elaine Thompson csapott össze.

Mindketten 10.73 másodpercet futottak, célfotóval a riói bajnok került ki győztesen az összevetésből.

Mivel mindkét jamaicainak 10.70 másodperc a legjobb eredménye – Fraser-Pryce hét, Thompson három éve futotta ezt az eredményt -, adódik a kérdés, hogy nem kerültek-e túl gyorsan csúcsformába. Vagy éppen ez még messze nem a csúcsformájuk, és ez csak amolyan szezon eleji „felvezetés"?
A választ Dohában kapjuk meg erre a kérdésre.

Mivel mindketten az adott olimpiai évben hozták eddigi legjobbjukat, jó eséllyel jövőre még ennél is gyorsabbak lehetnek.

Az igazán nagy kérdés persze az, hogy 2020-ban mennyire lesznek képesek megközelíteni Florence Griffith-Joyner 1988-as világcsúcsát, a még 31 év múltán is megdönthetetlennek tűnő 10.49 másodpercet.

Shelly-Ann Fraser-Pryce (középen) megnyeri a 100 méteres női síkfutást a 2012-es londoni olimpián Forrás: AFP/Olivier Morin

A hagyományosan erős amerikaiak közül egyelőre nem látni, ki lehetne veszélyes rájuk.

A mindössze 19 éves Sha'Carri Richardson ugyan parádés 10.75-ös eredménnyel nyerte az amerikai egyetemi bajnokságot június elején,

de a július végi országos bajnokságon, amely egyben válogató is volt az idei vb-re, csak nyolcadik lett a 100-as döntőben, majdnem egy másodperccel elmaradva legjobbjától.

Sha'Carri Richardson, az amerikaiak fiatal trónkövetelője 100 méteren Forrás: AFP/2019 Getty Images/Jamie Squire

Ami még akkor is nagyon sok, ha figyelembe vesszük, hogy kemény ellenszél (-1.7 m/s) fújt abban a futamban. Persze rendkívül fiatal, tapasztalatlan még, és ki tudja, a rendelkezésre álló egy évben megtanulja-e csúcsformáját az amerikai nemzeti bajnokságra, majd az olimpiára időzíteni.

A mezőny többi tagja vagy tényleg két hónappal későbbre tartogatja csúcsformáját, vagy egyszerűen nincs azon a szinten, hogy komolyan beleszóljon az aranyérem sorsába.

2020. augusztus 1-jén jó eséllyel az előző három olimpia 100-as női bajnokai döntik majd el egymás között az elsőség sorsát.

Ha persze addig fel nem tűnik valaki a semmiből, mint a 2004-es athéni olimpián a fehérorosz Julia Nesztyerenko, aki első nem amerikai, és nem színes bőrű 100-as sprinterként megtörte az amerikaiak 1984-es, Los Angeles-i olimpiai óta tartó győzelmi sorozatát.