Dr. Fejes András kétszeres világ- és ötszörös Európa-bajnok asztaliteniszező volt, aki 1972-ben, Heidelbergben megszerezte az első magyar paralimpiai érmet, egy bronzot.
17 évesen egy baleset miatt kényszerült kerekesszékbe. Ausztriai rehabilitációja során ismerkedett meg a mozgássérültek sportjával, ennek hatására kezdett el versenyszerűen sportolni. Eredményeinek köszönhetően 1970-re már a világ legjobb parasportolói között tartották számon.
Részt vett a Mozgásgátoltak Halassy Olivér Sport Clubja megalakításában. Az aktív sportélet mellett summa cum laude elismeréssel végezte el az ELTE pszichológia szakát, 1978-ban pedig kandidátusi fokozatot szerzett. Nyolc könyve, és több mint 200 szakközleménye, jelent meg.
Publikációi mellett a sportdiplomáciában is tevékenykedett, tíz éven át volt a Nemzetközi Rokkantszövetség (FIMITIC) elnökségi tagja.
A sportban elért eredményeiért, tudományos és közéleti munkásságáért számtalan díjat kapott, szülővárosa, Gyöngyös többször kitüntette, róla nevezték el a gyöngyösi Dr. Fejes András Sport- és Rendezvénycsarnokot. 2001-ben Csík Ferenc-díjat vehetett át, 2002-ben Paralimpiai Érdemérmet kapott, 2018-ban megkapta az egyik legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Arany Érdemkeresztet.
A Magyar Paralimpiai Bizottság Dr. Fejes Andrást saját halottjának tekinti.