A hármasugrás örökranglistáján a 18.21 méteres egyéni csúcsával a második helyet elfoglaló amerikai sportoló Beate Schrott személyében osztrák feleséget választott magának, aki szintén atléta, a100 méteres gátfutásban a londoni olimpia nyolcadik helyezettje. Öt nappal a székesfehérvári szereplése előtt Christian Taylor az SzPress Hírszolgálatnak adott interjút.
„Manapság nem könnyű egy amerikai számára útra kelni, és eljutnia oda, ahová szeretne. Országomban aggodalomra ad okot a kimutatott COVID-19 fertőzöttek száma, ami már az öt és félmilliót közelíti, ráadásul a helyzet napról-napra rosszabbodik. Óriási szerencsém, hogy ez idő alatt Európában tartózkodhatok, amelyért nagyon hálás vagyok az osztrák atlétikai szövetségnek. Bécsben élek, itt edzek, innen igazán könnyű lesz autóval eljutni Székesfehérvárra. Az út biztonságosnak ígérkezik, senki sem fertőzhet meg, ráadásul még a csomagfeladással sem kell bajlódnom a repülőtéren" – nyilatkozta a 30 éves hármasugró, aki 2020-ban harmadik olimpiai győzelmének kivívására készült.
„Az olimpia elhalasztása szükségszerű és jó döntés volt, amibe így sem volt könnyű belenyugodni. Négy éven át csak előre tekintettem, szívemben azzal az érzéssel, hogy képes vagyok a harmadik olimpiai aranyérmem megszerzésére. Aztán mi történt, mivé lett a világ. Hívő emberként most abban bízok, hogy Isten jobb évet szán nekünk jövőre, én pedig minden erőmmel azon leszek, hogy bármi is történjék, ne inogjon meg a kitartásom és a hitem. Az egész világ arra vágyik, hogy nyugodtabb életet élhessünk."
Nem csak a harmadik olimpiai győzelmének kivívásáról nem mond le, hanem arról sem, hogy megjavítsa az olimpiai és világbajnok brit Jonathan Edwards immár negyedszázados világcsúcsát. Nyolc centiméterrel nagyobb ugrással beállítaná, kilenccel pedig megdönthetné.
„A sportban nincs olyan, hogy végső és mindörökre tökéletes. Mindig lehet valamin javítani, egy aprócska hibát felfedezni. Az edzőmmel folyamatosan azon dolgozunk, hogy gyorsabb, rugalmasabb és erősebb legyek, javuljon az állóképességem, az elugrástól a homokba érkezésig minden hajszálpontos legyen. Ezt az utat kell követnem, hogy a világcsúcsjavítás nehéz feladatát is teljesíteni tudjam, és aztán újabb célokat is kijelölhessek magam előtt"
Akkor lett 2011-ben a dél-koreai Teguban először világbajnok, amikor Pars Krisztián a kalapácsvetésben a második helyen végzett. Egy évvel később Londonban mindketten olimpiai győzelmet ünnepelhettek.
„Krisztián remek fickó, elképesztő volt számomra, ahogy a londoni küldetését teljesítette. Rajongója vagyok, és nagyon sokat számít nekem az a kedvesség, vidámság és kitartás, ami felém sugárzik belőle. Mindig ott van az arcán az a mosoly, ami jókedvet áraszt, ő nem csak egy nagy bajnok, hanem egy jó ember is" – folytatta Taylor, akit az atlétavilág nagyságai ugyanilyennek látnak, és ezért is tisztelnek.
„Addig maradok a pályán, amíg a szenvedélyem visz előre. A világcsúcs megjavítása a fő cél, de nem minden az eredményekről szól – hangoztatta a kétszeres olimpiai bajnok, aki tavaly bejelentette a nemzetközi szövetségtől független, de annak döntéseit érdekképviselőként befolyásolni igyekvő Atléták Szövetségének megalakulását. – Azt szeretnénk, hogy legyen még szorosabb a kapcsolat a szurkolók és az atléták között, ha majd újra megtelhetnek a lelátók, érezzük a bőrünkön, hogy velünk vannak a híveink, ők pedig azt, hogy értük is vagyunk. A sors megáldott azzal, hogy sikeres atléta lehessek, viszonzásul a jövőben is azon leszek, hogy mindez ne csak engem ösztökéljen újabb feladatok megoldására, hanem azokat is, akiknek az atlétika szórakozást és örömöt jelent" – mondta befejezésül Taylor, aki 14 esztendővel ezelőtt már ifjúsági világbajnoki győzelemmel büszkélkedett, amikor a sportvilág szomorú szívvel búcsúzni kényszerült Gyulai Istvántól. A nemzetközi szövetség egykori főtitkárától, akinek idén is a személyisége és a munkássága előtt tiszteleg a hagyományt teremtett Atlétikai Magyar Nagydíj.