Az atlétika, az úszás, a torna és a vívás mellett a kerékpározás egyike azon öt sportágnak, amelyet a világ minden táján magas szinten űznek és éppen ezért már a legkisebb sikerért is hatalmas elismerés jár a Föld minden pontján. Éppen ezért akkora szó, hogy
Bodrogi László 2000-es évekbeli sikerei után ismét elkezdett itthon is nőni az érdeklődés a kerékpársport iránt.
2021-ben Valter Attila (Groupama-FDJ) és Peák Barnabás (Mitchelton-Scott) is a legmagasabb szintű, World Tour-mezőnybe tartozó csapat a tagjaként állhatott rajthoz a világ legnagyobb versenyein. Míg Valter - hegyikerékpáros múltjából fakadóan - igazi hegyi menőnek mondhatja magát, addig Peákra sokkal inkább segítőként számítottak az idei esztendőben.
A kerékpársport igenis csapatsport!
Utóbbi szerepkörnek a fontosságát nem lehet elhanyagolni a kerékpársportban, ami a dicsőséget és a végkifejletet tekintve valóban egyéni sport. Viszont a gyengébb képességű csapattársak odaadó segítsége nélkül, ha nem is semmire sem mennének, de hogy nagyon nehéz dolguk lenne, az is biztos. Ők azok, akik 10-12 kulaccsal megpakolva járják a peloton -> kísérőkocsi útvonalat fáradhatatlanul, hogy ne a kapitányuknak kelljen ezzel értékes energiát elhasználni. Vagy ha a legnagyobb sztárjuk defektet kap, akkor ők azok, akik átadják a bringájukat vezetőjüknek, hogy az a lehető legkevesebb időt veszítse el a váratlan technikai hiba miatt.
Ilyen szerepkörben pattanhatott nyeregbe Peák olyan rangos egynaposokon, mint a Strade Bianche, a Fléche Wallone vagy a Paris-Roubaix, de az egyhetesek közül a legjobbaknak számító Critérium du Dauphiné, Tour de Pologne, Benelux Tour trión is ott lehetett. Azonban arra, amit a másik, elitben tekerő bringás májusban csinált, arra tényleg nincsenek szavak.
Valter Attila három napon keresztül rózsaszínű trikóban tekerhetett a Giro d'Italián.
Ez a három héten át tartó verseny egyike a világ három legnagyobb kerékpárversenyének – ezen sikerült még 23. születésnapja előtt egy hónappal, a 6. szakasz után átvenni a vezetést összetettben. A rendkívül intelligens nyilatkozatairól és szerénységéről ismert bringásról csak a Tour de France-győztes Egan Bernal tudta levenni a rózsaszínű trikót a 9. szakaszon, és a kolumbiai már meg is őrizte azt a milánói befutóig.
Valternek ez már a második Girója volt, aki a tavalyi 27. pozícióján jócskán javítani tudott, és a 14. helyen zárta a 3410 kilométeres viadalt, amely során összesen 47 000 méternyi szintemelkedést kellett leküzdenie 183 világelitbe tartozó ellenfelével együtt.
Közöttük volt gyermekkori barátja, Dina Márton is, aki a szabadkártyával induló Eolo-Kométa együttes mezében tekerhette végig az olasz kört, és végzett a 100. helyen.
Könnyen lehet, hogy jövőre megkétszereződik a magyar kerékpárosok száma a Giro d'Italián, ugyanis Valter és Dina mellett Peáknak és Fetter Eriknek is jó esélye nyílhat az indulásra. Az ok egyszerű, az eredeti tervekhez képest két évvel később, 2022-ben Magyarországon lehet a Grande Partenza, azaz a „Nagy rajt", ami a háromhetes körversenyek első három szakaszát foglalja magában.
Közülük ugyan Dina a legidősebb, de 25 esztendős korával még neki is számos olyan siker következhet a pályafutásában, mint amilyen a Giro két olaszországi felvezetőversenyén „előfordult" vele: két egyhetesen is harcban volt a hegyi trikóért – az emelkedők tetején a bringások pontokat gyűjthetnek, ez alapján hirdetnek ebben a kategóriában győztest -, végül mindkétszer második lett ebben az értékelésben.
Csapattársa, a szintén a magyarországi kötődéssel is bíró Eolo-Kométában tekerő Fetter Erik idei teljesítménye alapján egyértelműen kiheverte, hogy tavaly elütötték edzés közben. A Coppi e Bartalin és a Tour of de Alpson is stabilan versenyzett, majd a Tour de Hongrie-n a tatai befutó előtt nem sokkal bukott, így remek Kékesen bemutatott produkciója ellenére sem tudott odaérni a legjobbak közé.
Nem úgy a magyar bajnokságon, ahol megnyerte az időfutamot, majd jött augusztus közepén a Tour de Limousine-on aratott óriási szakaszgyőzelme.
Az U23-as Európa-bajnokságon elért 4. helyezése szintén a bravúr kategóriájába tartozott, ahogyan a vébén bemutatott bátor versenyzése is kiemelendő. A lombardiai körversenyen nem ért célba, de 21 évesen így is értékes tapasztalatokat gyűjtött a jövőre nézve.
Szintén kiemelendő Filutás Viktor szereplése is, aki megvédte címét a magyar bajnokság mezőnyversenyében – ez a viadal a hazai mezőny erősödését nézve évről évre egyre értékesebb lesz. A V4 Kerékpárverseny magyarországi szakaszán elért 3. helye mellett a pályakerékpáros Eb-n bemutatott mentése miatt került még középpontba idén.
Pelikán János #jóérzések-kel teli YouTube-csatornája mellett azzal hívta fel magára a figyelmet – amit egyébként imádunk: messze az egyik legőszintébb tartalom a nagy videomegosztón –, hogy megnyerte a prológot ő lett a román körversenyen, illetve ő lett a legjobb magyar a Tour de Hongrie-n. Összetettben a 23. helyen zárt minden idők legerősebb magyar körversenyén.
A szervezők áldozatos munkájának köszönhetően ez a titulus szinte biztos, hogy 2022. május 15. után már a jövő évi kiírásé lesz.
Már alig várjuk, hogy ismét végig kísérhessük a 130 fős mezőnyt hazánk legszebb tájain.
Jövőre is a Giro d'Italia rajtját követő héten lesz a Tour de Hongrie, ami sok lehetőséget tartogat számunkra. Úgy gondolom, akárcsak az idén, a topcsapatoknak jövőre is kedvező lesz ez az időpont, bízom benne, hogy hasonlóan erős mezőnyt tudunk majd a rajtnál köszönteni
– mondta Eisenkrammer Károly, a Tour de Hongrie főszervezője október elején.
2021-ben nyolc WorldTeam és kilenc ProTeam mellett négy kontinentális csapat és a magyar válogatott harcolt a sárga trikóért, ami végül a korábbi U23-as világbajnok Damien Howson birtokába került. Ha minden igaz, a 43. magyar körverseny is egy varázslatos útvonallal kecsegtet, aminek bemutatására valamikor az év elején kerülhet sor.
Könnyen lehet, hogy a következő évtized egyik legsikeresebb magyar sportolóját a női mezőnyben kell majd keresni.
Vas Kata Blankának mindegy, melyik szakágban áll éppen rajthoz, mindig lenyűgözi a szurkolóit.
Márpedig a 21 éves fiatalnak egyre több rajongója van, amire az eredményei mellett imádnivaló személyisége miatt is rászolgál.
Az országút mellett a hegyikerékpár és a cyclo-cross szakágakban is fantasztikus eredményeket hozott 2021-ben. Pontosabban a sorrend cyclo-cross, hegyikerékpár, országút (és megint cyclo-cross) lenne, ha idei sikereit időrendbe szeretnénk állítani.
Minden a cyclo-cross világkupa-sorozattal kezdődött a télen, ahol a járvány miatt ugyan csak hat versenyt rendeztek meg, de egyiken sem zárt a 9. helynél hátrébb, a pontversenyben pedig a bravúros 5. helyet szerezte meg. A vb-n az U23-as futamban bronzérmes lett, majd elkapta a koronavírust.
Ám ez sem törte meg őt, visszatérése után a hegyikerékpáros-világkupában májusban és június elején összesen három harmadik helyet gyűjtött a 23 éven alattiak kategóriájában. Közben Benkó Barbara megszerezte a felnőtek között az olimpiai kvótát – azonban mivel itt nem a személy, hanem az ország kapja az indulási jogot, ezért a szövetség úgy döntött, hogy a nála jobb formában lévő fiatal bringás legyen ott Tokióban gyermekkori példaképe helyett.
A Londonban elért 27. helyének köszönhetően Benkó egy ötkarikás részvétellel már büszkélkedhetett, és hiába kapott ki fiatal riválisától a hazai válogatóversenyeken, ő is rendkívül sportszerűen gratulált Vasnak a július 27-én elért fantasztikus sikeréhez.
Vas Blanka 4. lett hegyikerékpárban a tokiói olimpián, amivel a magyar kerékpársport legjobb ötkarikás eredményét szolgáltatta.
Mivel a játékok előtt nem sokkal országúton az időfutamot és a mezőnyversenyt is megnyerte a magyar bajnokságon, nagyon hamar bebizonyította, hogy mi az, amiért a világ legjobb csapata, az SD Worx leigazolta őt.
Az olimpia után szeptemberben az országúté volt a főszerep, és belga együttesében rögtön 9. helyen zárt a Vueltán, majd ezüstérmes lett az U23-as Európa-bajnokságon, hogy a világbajnokság felnőtt mezőnyversenyében alig pár méterrel maradjon csak le a dobogóról. A 4. hely után sem volt nagy megállás a 21 éves tehetségnek, október közepén már ismét a 2021-22-es cyclo-cross világkupában bizonyította sokoldalúságát. Ő lett az első magyar, aki futamot nyert a sorozatban (Overijse), az Eb-n pedig ezüstérmes lett.
A sokoldalúságát, amit először a 2018-as ifjúsági olimpián csodálhattunk meg. Buenos Airesben a szintén rendkívül tehetséges Buzsáki Virággal egy csapatot alkotva lettek bronzérmesek a kombinációs versenyszámban. Az argentin fővárosban úgy sikerült a harmadik legjobb párosnak lenniük, hogy a pályakerékpártól kezdve az országúti mezőnyversenyen át a – mindkettőjük hazai terepének számító – hegyi szakágban is helyt kellett állniuk.
Ha már hegyikerékpár, nem mehetünk el szó nélkül Parti András neve mellett sem, aki Tokióban pályafutása negyedik olimpiáján képviselhette a piros-fehér-zöld színeket és lett 32. helyezett.
Az eddig leírt magyar sikerek egy olyan környezetben születnek, ami egyre kevésbé hangos a doppingbotrányoktól, mégis egyre több figyelmet generál.
A kerékpársport egyre több egyéniséget tud felvonultatni, akiket tényleg élmény nézni, mert minden pillanatban mutathatnak valami váratlant.
A szakágakon átívelő Wout Van Aert – Mathieu van der Poel párharcról már mi is írtunk korábban, akiknek közös története idén a legnagyobb országúti egynaposokon folytatódott. Szinte hihetetlen, hogy az öt Monumentum közül egyet sem tudtak idén megnyerni: a Milánó-San Remón Jasper Stuyven sprintelte le őket, a flandriai körversenyen és az év versenyét hozó Paris-Roubaix-n pedig csak van der Poelnak volt meg az ereje a győzelemre, de Kasper Asgreen és Sonny Colbrelli túljárt a holland bringás eszén.
Sőt, van der Poel az olimpiára azt találta ki magának, hogy nem országúti mezőnyversenyben, hanem hegyikerékpárban indul el, aminek végül – szó szerint – egy óriási fejreállás lett a vége az egyik ugratót követően. Az aranyérem pedig egy másik „polihisztor", Tom Pidcock markában landolt. Van Aert viszont a rendkívül nehéz, Fuji környékén zajló mezőnyversenyt szerette volna megnyerni, de óriási meglepetésre a korábbi Giro-győztes Richard Carapaz ellopta tőle az első helyet.
Azért nem maradtak sikerélmény nélkül a 2021-es esztendőben sem,
Van Aert a Gent-Wevelgem és az Amstel Gold Race, van der Poel pedig a Strade Bianche egynaposokat tudta megnyerni számos szakaszgyőzelmük mellett.
Van Aertnak a számára hazai pályán, Flandriában megrendezett világbajnokságon egy ezüstérem is „leesett", mégis okkal gondolhatják úgy, hogy a Tour de France-on megszerzett etapsikereik dacára is többre lettek volna képesek idén.
Ha már Tour és szakaszgyőzelem, Mark Cavendish 34. sikerét begyűjtve utolérte Eddy Merckx-t az örökranglista élén.
A bukásokkal és sérülésekkel sújtott időszaka után visszatérő 36 éves legenda négy mezőnyhajrát is megnyert az idei francia körversenyen. Csak azért örülünk, hogy nem szerezte meg Párizsban a 35. győzelmét, mert így egészen biztosan láthatjuk majd őt 2022-ben is.
Ez a veszély nem fenyegette Tadej Pogacart, aki minden idők legfiatalabb kétszeres Tour-győztese lett.
Míg tavaly egy bravúros, utolsó időfutamos fordításnak köszönhette a sárga trikót, addig idén tényleg nem volt nála erősebb. 2020-hoz hasonlóan idén is három szakaszt nyert – egy hosszú időfutamot és két hegyi befutót –, összetettben csupán Jonas Vingegaard és Carapaz kapott 10 percnél kevesebbet tőle.
A még mindig csak 23 éves szlovén kerékpáros nem csak a Touron vitt véghez elképesztő dolgokat. Szinte csodával határos, hogy milyen szinten tekerte végig szinte megszakítás nélkül a február végén megnyert UAE Tour és az október elején behúzott lombardiai körverseny közötti hét és fél hónapot. Tavasszal övé lett a Tirreno-Adriatico, nyár elején a szlovén körverseny, majd a Tour után hat nappal bronzérmes lett a világ másik felén az olimpiai mezőnyversenyben.
Tadej Pogacar szépen lassan megér rá, hogy Kannibálként emlegessük. Amikor minden idők legjobb kerékpárosa, Eddy Merckx is elismeri, hogy nem látott még senkit, aki az ő sikereit ennyire megközelítette volna, akkor ez az összehasonlítás nem túlzás.
Merckx után Pogacar lett a második, aki ugyanabban az évben a Tour mellett a Liége-Bastogne-Liége-t és a Lombardiát is megnyerte.
Igaz, a belgának ez kétszer, 1971-ben és 1972-ben is sikerült.
Hogy ez Pogacarnak ne sikerüljön, honfitársa, Primoz Roglic tehet a legtöbbet, akinek az inspiráló történetéről nemrég mi is írtunk. A síugróból lett bringás úgy nyerte meg idén zsinórban harmadszor a Vueltát, hogy egyszer sem ez a verseny volt a célkeresztjében az adott szezon elején. Tavaly Pogacar zseniális hegyi időfutama, idén pedig két bukás akadályozta őt meg abban, hogy sárga trikós legyen a Touron.
Roglic a piros trikó mellett az olimpia időfutam-aranyérmével vigasztalódhat.
A 31 éves klasszisnak egyre fogy az ideje, hogy övé legyen a dicsőség a Touron is, minden esetre a szervezőknek sikerült a 2022-es esztendőre egy olyan útvonalat összeállítani, ami abszolút feküdhet neki.
A koppenhágai prológ után a szeles és kockaköves szakaszokat kell „túlélnie", és az olyan klasszikus hegyi befutók, mint amilyen a La Planche des Belles Filles, az Alpe d'Huez és a Hautacam mellett a rövid emelkedőkkel záruló etapok azok, ahol az időjóváírások nagyon sokat hozhatnak a számára Pogacarral szemben.
A szlovén belharcba a kolumbiai Egan Bernal szólhat bele, akinek a Pogacarral való párharcára már nagyon várunk.
Reméljük, hogy mindketten erejük teljében érkeznek a versenyre és a bukásokat is megússzák majd. Mondjuk utóbbi inkább Roglicra jellemző, aki ritkán úszik meg háromhetest bukás nélkül. Győzzön a jobb és dőljön el a sárga trikó sorsa az utolsó előtti szakaszon, ami egy 40 kilométeres egyéni időfutam lesz.
Nem mehetünk el szó nélkül Julian Alaphilippe mellett sem, aki több tízezer őt pfújjoló belga szurkoló szeme láttára védte meg a világbajnoki címét. A francia bringás stabil teljesítményt nyújtott idén is, az ő szereplését is élmény figyelemmel követni, nincs olyan verseny, amikor ne próbálna meg valami váratlant húzni.
A mezőny rendkívül kitett magáért ebben az igencsak hosszúra nyúló szezonban, kíváncsian várjuk, hogy mivel tudják ezt fokozni 2022-ben. A magyar bringásokon biztosan nem fog múlni, ők ugyanazt a csupa szív versenyzést fogják bemutatni, amit eddig, csak egy évvel erősebben és több rutinnal a lábukban.