2017: 16. szakasz, Rovetta – Bormio, 222 km
Talán nem túlzás azt állítani, hogy Marco Pantani óta a szicíliai Vincenzo Nibali az olasz kerékpársport legmeghatározóbb alakja. Egyike azon hét bringásnak, aki mindegyik nagy háromhetes körversenyen legalább egyszer nyerni tudott. 2010-ben a Vueltát, 2014-ben a Tourt, 2013-ban és 2016-ban pedig a Girót húzta be.
Sokoldalúságát megannyi kisebb-nagyobb versenyen is bebizonyította, elég csak a 2018-as Milánó-San Remóra gondolni, amikor az utolsó emelkedőn és az azt követő lejtmenetben nyerte meg a versenyt. A legenda háromheteseken aratott utolsó sikeréig még egy évet kell visszamenni.
2017-ben a Giro egyik legnehezebb szakaszának utolsó hegyén, a Passo Umbrallon támadta be közvetlen riválisait, majd a befutóig tartó 20 kilométeren ledolgozta hátrányát Mikel Landával szemben és le is hajrázta őt. Ez volt a 37 esztendős Cápának a hetedik, egyben utolsó etapsikere hazai körversenyén.
2017: 21. szakasz, Monza – Milánó, 29,3 km
A sebesség szentélye, a Ferrari hazai pályája – innen indult öt éve a Giro utolsó szakasza. A rózsaszínű trikó Nairo Quintanán volt, akinek 39 másodperc volt az előnye Nibali, 43 mp Thibaut Pinot és 53 mp Tom Dumoulin előtt. Közülük utóbbi számított a legjobb időfutammenőnek, aminek, mint kiderült, kiemelt jelentősége volt a Milánói Dómig tartó szűk 30 kilométeren.
A holland specialista a szakaszt ugyan nem nyerte meg, de összetettben végül így is hatalmas fordítást bemutatva az ő neve állt az első helyen. Honfitársától, Jos van Emdentől kapott 15 másodpercet, de három riválisát nagyon megverte, így végül majdnem egy perc hátrányból csinált 31 mp előnyt a végére Quintanához képest.
2018: 19. szakasz, Venaria Reale – Bardonecchia, 185 km
Chris Froome olyat csinált 2018-ban, amire legutóbb Bernart Hinault volt képes 35 évvel azelőtt: mindhárom nagy körverseny trikóját egyszerre birtokolta. Pedig a 19. szakaszig nagyon nem úgy nézett ki, hogy honfitársát, Simon Yatest bárki meg tudná szorongatni.
A Mitchelton-Scott színeiben tekerő bringás addig három szakaszt is megnyert és szépen gyűjtögette a másodperceket riválisaihoz képest. A 15. szakasz után senki nem volt két percen belül hozzá képest, majd a címvédő Dumoulin feljött mínusz 28 mp-re. Ez alapesetben még mindig egy kezelhető különbség lehetett volna, hiszen már csak két nehéz etapot kellett volna kibírnia az utolsó római körözgetés mellett.
Az akkor még kevés rutinnal bíró Yates rosszul osztotta be az erejét a három hét során, ami erre a 19. szakaszra teljesen elfogyott. 38 perc hátrányban ért célba a teljes mezőnyt tönkre verő Froome-mal szemben, akire emberfeletti teljesítményének köszönhetően átkerült a rózsaszín trikó. Az öt nappal korábban a Monte Zoncolanon hasonlóan nagy sikert arató legendát két ekkora sikerének köszönhetően teljesen megérdemelten hirdették ki győztesnek a végén is.
2019: 1. szakasz, Bologna – Bologna, 8 km
A Giro szervezői teszik össze a legváltozatosabb útvonalakat, amikben igyekeznek minél változatosabb etapokat összehozni. Ehhez a varázslatos olasz vidékek mindennél is alkalmasabbak, három éve egy bolognai egyéni időfutammal vette kezdetét a három hét.
De nem akármilyen időfutammal, hanem egy olyannal, aminek a második fele a város külső részén fekvő nagyon nehéz hegyre vitt fel. A szakasz profiljára ránézve egyértelműen Primoz Roglicnak szerettek volna kedvezni, aki élt is az előtte kínálkozó lehetőséggel. 19 másodpercet adott Yatesnek, 23-at Nibalinak, így ő pozícionálta magát rózsaszínbe az embert próbáló viadalra.
2019: 14. szakasz, Saint-Vincent – Courmayeur, 131 km
Végül Roglic Girója nem úgy alakult, ahogyan azt eltervezte. Már a 6. szakaszon leadni kényszerült a maglia rosát, amit utána hiába nyerte meg a 9. szakaszt – aminek a profilja hasonló volt, mint az elsőé –, már nem sikerült visszaszereznie.
Richard Carapaz az egy évvel korábbi olasz körön már egy szakaszgyőzelemmel jelezte, hogy képes kiugró eredményt elérni, de azt talán még ő sem gondolta, hogy nem sokkal 25. születésnapját követően végleg felteszi Ecuadort a kerékpársport térképére.
A szegény családból származó dél-amerikai fiatalember a 4. szakaszon egy nagyon furcsa hajrát nyert meg, ahol Caleb Ewan személyében a világ egyik leggyorsabb sprintere üldözte őt. Aztán a 14. etapon már az egész mezőnyt állva hagyta. Úgy nyerte meg a kiírás egyik legnehezebb hegyi szakaszát, hogy a második Yatesnek 1:32-t adott, így Roglic hiába verte meg jócskán Jan Polancot, az azóta három Vueltát nyerő szlovén sztár hoppon maradt.
2020: 18. szakasz, Pinzolo – Langhi di Cancano, 207 km
A koronavírus-járvány miatt októberben megrendezett Girót a magashegységekben ezúttal nem a télről ottmaradt hó, hanem a télire először leesett hó nehezítette. Mivel a járványhelyzet miatt a versenyt bármelyik szakasz után lefújhatták, ezért a bringásoknak egy perc nyugtot sem hagytak riválisaik, minden egyes etapon kiemelten kellett fókuszálni.
Ráadásul az utolsó hét a szokásoknak megfelelően rendkívül keménynek ígérkezett az útvonal szempontjából is. Ezen a kerékpársport egyik legikonikusabb emelkedője, a 2746 méter magas Passo dello Stelvio még csak nem is befutó helyszíne volt, hanem miután felértek rá a havas, fagyos időben, még várt rájuk 48 kilométer, benne egy tíz kilométeres mászással a végén.
Az olyan favoritok, mint amilyen Geraint Thomas és Simon Yates folyamatosan morzsolódtak le a három hét során. Így juthattunk el oda, hogy a királyetapon a győzelemért két ismeretlen versenyző, Jai Hindley és Tao Geoghegan Hart csatázhatott. Közülük végül a fiatal ausztrál ért célba elsőként, aki a Stelvión még azzal küszködött, hogy a mezének a cipzárját valahogyan be tudja húzni, hogy ne fagyjon szét a mellkasa lefelé a menetszélben.
2020: 20. szakasz, Alba – Sestriére, 190 km
Ez volt a 2007-es Giro utáni első olyan Grand Tour, amelyen magyar versenyzőnek szurkolhattunk. Valter Attila a Tour de Hongrie megnyerése után jó erőben várhatta az októberi olasz körversenyt, és egyáltalán nem okozott csalódást annak ellenére sem, hogy még semmilyen rutinnal nem rendelkezett ilyen hosszúságú megmérettetésről.
Összetettben végig folyamatosan fejlődött, menet közben a 14. szakasz után állt a legelőkelőbb pozícióban, amikor a 21. helyet foglalta el. A legnagyobb szenzáció azonban ekkor még hátra volt neki. A 20. etapon remek teljesítménnyel a 9. helyen ért célba, kettővel előrébb, mint Nibali. Aki a Kékestetőn megnyert sárga trikója alkalmával mg nem hallott a fiatal kerekesről, ő ezután egészen biztosan meggyőződhetett a tehetségéről.
2020: 21. szakasz Cernusco sul Naviglio – Milánó, 15,7 km
Vajon mennyi az esélye annak, hogy 20 szakasz és 3345 letekert kilométer után két versenyző azonos idővel álljon az élen? Az egyik legnagyobb magyar filmtörténeti klasszikus óta tudjuk, 50 százalék: vagy igen, vagy nem... Picit komolyabbra fordítva ez tényleg egy olyan helyzet volt, ami a Giro, Tour, Vuelta történetében azelőtt soha nem fordult elő.
A sors furcsa fintora, hogy két olyan kerékpáros neve íródott be ilyen formán a sportág történelemkönyvébe, akik nagy eséllyel soha többet nem nyernek majd háromhetest. Hindley és Geoghegan Hart között Sestriére-ben alakult ki ez a helyzet azzal, hogy a brit lehajrázta az ausztrált, az addig élen álló Wilco Keldermann pedig szűk két percet kapott tőlük.
A 15,7 kilométeres időfutamon Geoghegan Hart méterről méterre növelte az előnyét, és amikor a Milánói Dómhoz ért, már 39 másodperccel jobban állt, mint Hindley. Minden idők legszorosabb GT-je így maradt az 1984-es Vuelta, ahol Eric Caritoux 6 mp-vel zárt Alberto Fernández előtt, de mi azért tudjuk, hogy ez a 2020-as Giro is egy rendkívül különleges zárást kapott.
2021: 6. szakasz, Grotte di Frasassi – Ascoli Piceno, 160 km
Hát még a tavalyi mennyire különlegesre sikerült! E sorok szerzője a mai napig élesen emlékszik arra a pillanatra, amikor 2021. május 13-án a Tour de Hongrie 2. szakaszának a nagykanizsai befutója után nem sokkal a sajtókamionban vele együtt helyet foglaló újságíró kollégáival hitetlenkedve nézte az Eurosport felvételeit. Azt, ahogyan a kommentátorok azt számolgatják, hogy Valter Attila lehet, hogy átveszi az összetettben élen állónak járó rózsaszínű trikót.
Aztán az álomból valóság lett, közben odakint az eső is elállt és a nap is kisütött, amikor jött a bejelentés: Valter Attila már az első helyen áll a Giro d'Italián! Az akkor még alig 22 esztendős csömöri bringás a sikerével Magyarországot a kerékpársport térképére tette fel, magát a sportágat pedig a magyar emberek számára tette a középpontba a következő két és fél hétre.
2021: 11. szakasz, Perugia – Montalcino, 162 km
Valter három szakaszt tekerhetett rózsaszínű trikóban, majd jött a versenyt a 9. szakasztól uraló Egan Bernal, aki onnantól kedve Milánóig már nem is adta le a maglia rosát. A 11. etap volt a tavalyi olasz kör legkülönlegesebbje, mert a 162 kilométerből 35 nem aszfalton, hanem murvás-köves úton ment.
A szervezők ezzel egyfajta reklámot is szerettek volna csinálni az egyik leglátványosabb olasz egynaposnak, a Strade Bianchénak. Valternek talán ez volt a legrosszabbul sikerült szakasza a Girón, de idén pont a SB-n elért emberfeletti 4. helyezésével azért bizonyította, hogy az ekkora kihívást jelentő viadalokon is képes jól ülni a nyeregben.
Érdekesség, hogy a 2021-es Giróról kiválasztott mindkét szakaszt svájci bringás nyerte meg, míg a „Valter-napon" Gino Mader diadalmaskodott, addig a murvás napot Mauro Schmid nyerte. Valter végül az összetett verseny 14. pozíciójában zárt, jó barátja Dina Márton pedig a 100. lett.
Idén könnyen lehet, hogy nem csak ők ketten lesznek ott a mezőnyben a magyar versenyzők közül a május eleji budapesti Nagy Rajton. Fetter Eriknek és Peák Barnabásnak is jó esélye van, hogy rajtszámot kapjon csapatától a május 6. és 29. között sorra kerülő versenyre.