A Bors beszámolója szerint a november 27-én meghalt Csapó Gábort családja, barátai, sporttársai és számos közéleti személyiség búcsúztatta a Farkasréti temetőben.
A pólós társadalom nevében a korábbi vasasos csapattárs, Faragó Tamás búcsúzott tőle, az olimpiai közösséget képviselve pedig - amint arról a magyar szövetség a megemlékezésében beszámolt - Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke tartott gyászbeszédet.
Markovits László, a Vasas elnöke hangsúlyozta, hogy kettejük kapcsolata nem csak a pólóról szólt, hiszen Csapó Gábor lánya Pasaréten, a Vasasban játszott, így gyakran találkoztak.
A kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, Vári Attila azt emelte ki, hogy Csapó Gábornak mindenkihez volt valami jó szava, játékosként is nagyon sok erőt adott sorsdöntő meccsek előtt. Nemcsak szenzációs játékos volt, hanem nagyszerű ember is.
Az olimpiai bajnok vívó Szabó Bence elárulta, hogy gyakran teniszezett együtt Csapó Gáborral, és bár ő maga nem kártyázott, de sokszor kibicelt neki. Hangsúlyozta, hogy nagyon jó vízilabdást és jó barátot vesztett el.
Csapó Gábor - sportági becenevén Dudi - 1970-ben került a válogatottba, és a nemzeti csapat kulcsemberének számított: 1973-ban a belgrádi világbajnokságon győztes csapat egyik legjobbja volt. Pályafutásának csúcsát az aranyéremmel zárult 1976-os montreali olimpia jelentette, de tagja volt az 1980-as moszkvai olimpián harmadik helyezett együttesnek is. Szerepelt a Bécsben (1974) és Jönköpingben (1977) Eb-győztes válogatottban is. Éremgyűjteményét három világbajnoki (1975, 1978, 1982) és egy Eb-ezüstérem (1983) egészíti ki. A magyar válogatottban 1970-től 1983-ig 272 alkalommal játszott. Rendíthetetlen oszlopa volt a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, Kupagyőztesek Európa Kupáját és bajnokságok sorozatát nyerő Vasasnak is.