Kiküldött munkatársunk, Lantos Gábor helyszíni jelentése a XXXIII. Nyári Olimpiai Játékokról, Párizsból.
Nézzük csak a puszta számokat. Három évvel ezelőtt,
a 2021-es tokiói olimpián ugyanúgy 6 magyar aranyérem született,
mint most, a japán fővárosban 20 volt az összes magyar érem száma, Párizsban 19. Tokióban az éremtáblázat 15. helyén végeztünk, most a 14. helyet értük el ebben a versenyben. Párizs tehát lényegében az előző olimpia tükörképe volt, ami a francia fővárosban kiemelkedett, az az összesen 9 negyedik helyezés, mert a 4. hely ugye egyetlen lépést jelent a dobogótól. Ha a sportágakat nézzük, akkor még mindig a kajak-kenu, az úszás és a vívás a húzóágazat, bár Márton Viviana révén egy új sportág, a tekvandó is felkerült a térképre. Ha a népességszámra vetítjük a magyar olimpiai szereplést, akkor az összes magyar érmet tekintve a világon a nyolcadikok, Európában az elsők vagyunk.
Ezt mutatja meg a következő táblázat:
Két olyan magyar elsőség is született Párizsban, amelyre évek múlva úgy emlékezünk, hogy a győzelemig vezető út nem volt éppen szokványos. Az úszó Milák Kristóf olimpiai felkészüléséről még most sem tudunk semmit. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) ő nyerte meg a 100 méteres férfi pillangóúszást (200 méteren második lett.) Milák a maga választotta úton és a rá jellemző konoksággal jutott el oda, hogy kétszeres olimpiai bajnok legyen.
Az öttusázó Gulyás Michelle csak a Magyar Öttusa Szövetség elnökségi döntésének - amely az utolsó pillanatban született meg - köszönhette, hogy egyáltalán elindulhatott Párizsban. A szövetségi kapitány, Martinek János válogatási elveit az új elnök, Balogh Gábor és az új elnökség felülbírálta,
ezért nem a régi elvek nyertese, Erdős Rita, hanem Gulyás Michelle utazhatott és nyert aranyat.
Tegyük hozzá azért azt is, hogy azt nem tudni, Erdős mire ment volna, ha indulási lehetőséget kap (bár olimpiai bajnoki címnél többet biztosan nem érhetett volna el - a szerk.). Mindenesetre az olimpia utolsó napján, az öttusaverseny végén Martinek János lemondott.
Két hónappal ezelőtt a tekvandós Márton Viviana nevét nem, vagy alig ismerte az ország.
Azzal, hogy a Spanyolországban született és ott is élő lány olimpiai bajnok lett ebben a küzdősportágban, milliók ismerték meg a nevét. 1992, a barcelonai olimpia óta nem volt ennyire váratlan és előre nem látott magyar arany, mint ez. Barcelonában a judós Kovács Antal nyert a "semmiből", most pedig Márton. Mivel mindössze 18 éves, nagyon jók az esélyei arra, hogy a következő olimpiákon is ott legyen ikertestvérével, Márton Luanával, aki most nem jutott ki az olimpiára.
Kós Hubert és Rasovszky Kristóf elsőségére titkon lehetett számítani.
Mind a ketten világbajnokként érkeztek a francia fővárosba,
bár ez a magyar sportolók esetében semmit nem jelentett, gondoljunk csak a női kardcsapat vagy éppen Bőhm Csaba kudarcára - ők is világbajnokok voltak. Kós és Rasovszky győzelmét összeköti még a magabiztosság, mert mind a ketten végig úgy versenyeztek, hogy az ellenfelek érezzék, nekik itt nincs semmi esélyük.
Férfi párbajtőrcsapatban 1972 óta vártunk az aranyéremre. Az, hogy Párizsban ez összejött, nagy bravúr, ráadásul egy olyan fiatal csapattól, amely előtt még rengeteg a lehetőség. A Siklósi Gergely, Andrásfi Tibor, Koch Máté és Nagy Dávid alkotta négyes ellentmondást nem tűrően vívott, amit pedig a házigazda, a vívásban nagyhatalom franciák ellen az elődöntőben elértek, azt sokáig nem fogjuk elfelejteni.
A kajak-kenu, amely a megszerzett 19 magyar éremből hetet szállított, nem tud felmutatni olimpiai aranyat - erre legutóbb 1976-ban, Montrealban volt példa.
Sokat rágódhatnak majd a szakemberek azon, hogy Varga Ádámot és Kopasz Bálintot érdemes volt-e a férfi kajak kettesben elindítani, úgy, hogy előtte nem is versenyeztek együtt.
Kopasz és Varga is a K1 1000 méteres szám esélyese volt (Kopasz az olimpiai címvédő), de egyesben egyikük sem nyert, Varga a második, Kopasz a harmadik lett. Soha nem tudjuk meg, hogy nem az az erő hiányzott-e, amelyet a kettes futamaiban feleslegesen eltékozoltak.
Az olimpia magyar ezüstlánya Csipes Tamara lett, aki a női K1 és K2 500 méteren is a második helyen evezett át célvonalon. (Csipes ezek mellett a női négyesben is szerzett egy bronzérmet, ezzel a magyar olimpiai csapatban ő az éremhalmozó, mert három érmet senki sem nyert rajta kívül a 180 magyar sportoló közül.)
Gyönyörű álom lett volna a férfi kardcsapat aranyérme, ám ezt sajnos Dél-Korea megakadályozta. A csapatban vívó Szilágyi Áronnak ez volt az 5. olimpiai érme, jelenleg 3 arany, 1 ezüst, 1 bronznál tart.
Álom maradt a kalapácsvető Halász Bence első helye is,
mert az ő versenyszámában a kanadai Ethan Katzberget most sem lehetett legyőzni.
Az olimpia első magyar érmét a párbajtőrvívó Muhari Eszter érte el már az első napon. Az ő olimpiai indulása pontosan olyan váratlan volt, mint Gulyás Michellé, mert Muhari úgy tudott Párizsba kikerülni, hogy hazai vetélytársa, Kun Anna nem figyelt oda a WADA holléti nyilvántartásának pontos vezetésére és ezért két évre eltiltották őt a versenyzéstől.
Muhari mellett említsük meg a sportlövő Major Veronikát is,
aki 2004 után szerzett ismét érmet ebben a sportágban.
A sportpisztolyban bemutatott remek versenyzése sokáig emlékezetes marad.
Az országúti kerékpározás a világ egyik legprofibb és legjobban fizető sportága (nem az olimpián fizet, hanem a nagy körversenyeken.) Ennek megfelelően itt a konkurencia is órási. Vas Kata Blanka és Valter Attila negyedik helyezése éppen ezért - sokak szemében - felér egy aranyéremmel. Akik ezt mondják, nem járnak messze az igazságtól.
Mindkét magyar bringás óriásit ment,
Vas Kata Blanka pedig centikre volt az éremtől.
Akárcsak a férfi 100 méteres gyorsúszásban negyedik Németh Nándor, aki két századra volt az ezüstéremtől és egy századra a bronzérem megszerzésétől az úszók királyszámában. Az ő esetében igazán beszélhetünk a balszerencséről.
A női kézilabda-válogatott 6. helye igazán elismerésre méltó, pláne úgy, hogy ennek a csapatnak milyen rögös úton kellett végigmennie ahhoz, hogy itt legyen Párizsban. Nem sok hiányzott az elődöntőhöz, mindössze 5 másodperc Svédország ellen. Férfi kézilabdában egy bombaerős csoportból egy rossz, az Egyiptom ellen elrontott első félidő miatt nem sikerült a továbbjutás.
Ami a magyar női vízilabdacsapat hatodik és a 2023-ban világbajnok férfiak negyedik helyezését illeti, arra nyugodtan mondhatjuk, hogy ennél sokkal többet vártunk és reméltünk. De ennek a cikknek nem témája a magyarok csalódásainak felsorolása.
A 2024-es párizsi olimpia azt is megmutatta, hogy egyre több helyen veszik egyre komolyabban az olimpiát, ezért aztán nem kell azon csodálkozni, hogy a konkurencia is egyre nő, az ellenfelek száma is folyamatosan emelkedik.
Ebben a kíméletlen harcban a magyarok jól helytálltak, de a sikerek és örömök mellett - természetesen - akadtak csalódások is.
(Ezekkel majd egy külön cikkben foglalkozunk.) Most a leginkább arra kell vigyázni, hogy a 19 megszerzett érem (ami az elmúlt 32 év második legjobb eredménye) ne altassa el a magyar sportot, sokkal inkább arra sarkallja, hogy a következő olimpiai ciklusban még keményebb és következetesebb munkával próbáljuk meg az elért eredményeket megtartani. Ez sem lesz könnyű feladat.