A holland csapat 2-0-ra vezetett, innen egyenlített 2-2-re az ukrán válogatott, de a végén a hollandok ismét lőttek egy gólt és ezzel megnyerték a mérkőzést. Nem ismerem a holland szövetségi kapitány, Frank de Boer futballról alkotott nézeteit, de
amiért rendkívül sokra tartom-tartottam a holland labdarúgást, az a szilárd szakmai kiállásuk volt a Rinus Michels, Johan Cruyff és Kovàcs Istvàn játékfilozófiai nézetei, futballtanításai, gyakorlati elképzelései mellett.
Az általam felsorolt edzők nem úgy dolgoztak, hogy az épp meghirdetett divatot követték. Volt egy szilárd szakmai elképzelésük és ehhez ragaszkodtak. Nem tévedtek le az általuk kijelölt útról. A magyar válogatott akkor volt ilyen csapat, amikor még Puskás Ferencék játszottak a nemzeti csapatban.
A futballban magas szintre csak az a játékos juthat, aki minden helyzetben tökéletesen ura a labdának, semmilyen játékhelyzet ezt a biztonságot nem zavarhatja meg. Puskàs Ferenc egyszerű igazságát idézném tovább: „Magas szinten csak az futballozhat aki tud játszani."
Ez a "tud játszani" az ő világukban, az ötvenes években természetes követelmény volt.
„Egy 50-60 km-es sebességgel érkező labdát egy érintéssel kell megszelídíteni, amivel azután azonnal lehet kezdeményezni.
Mindig, minden helyzetben tudnod kell uralni a játékot, a megzavarhatatlan technikai biztonságod által"
- hallottam Puskástól és Hidegkuti Nándortól, aki edzőm volt a Spartacusban.
Elnézve a mostani holland válogatottat, Frank de Boer is Johan Cruyffék iskoláját követheti, játékosként is ezt tette. Csapatában egészen magasan képzett, játékügyes futballisták jutnak szóhoz.
Ezzel a játékkészséggel, az élen kellene végezniük ezen az Európa-bajnokságon.
Ugyanakkor látva a holland válogatott vasárnap esti játékát, volt vele egy kis gondom. Ebben a rendszerben – miközben a szövetségi kapitány öt védőt küldött fel a pályára - mintegy ellentmondásaként
majdnem mindig kinyílt védelemmel szemben indíthatta el Ukrajna a támadásait.
Ezt akkor lehetett a legjobban látni, amikor az ukránok ellentámadást vezettek, s a hollandok 2-4 védőjének nagyon gyorsan kellett visszafutniuk a saját kapujuk elé. A biztos labdabirtokláshoz ugyanis nem elég az egyéni magas szintű képesség, hanem mindehhez társak is kellenek, hogy a rövidpasszos labdabirtoklás tökéletes legyen. Ehhez mindig emberfölényt kell biztosítani, amihez 5-8 játékos labdaközeli helyezkedése kell.
Ha ezek a játékosok hibáznak, akkor következik a gyors visszafutás a védelembe – s ezt láthattuk vasárnap este a Hollandia-Ukrajna mérkőzésen.
S ez volt az a pont, amikor nem éreztem a biztonságot a holland csapat játékában.
Ezeket a lehetőségeket remekül használta ki az ukrán csapat, amely 0-2 után egyenlíteni tudott és nagyon közel állt a pontszerzéshez.
A labdavesztés utáni védelmi visszarendeződést könnyebb feladat megoldani egy edzőnek, mint a győzelemhez egyedül vezető magas szintű futballtudást felépítenie.
Csak abban bízom, hogy a hollandok következő meccsein ezt látjuk majd tőlük. Akkor igazán lehet nekik szurkolni. És persze most már Magyarországnak is, amely kedden este lép pályára a portugálok ellen. Szóval: Hajrá, Hollandia, hajrá, Magyarország!