Leboeuf tehát duplán is hazatért, hiszen Marseille-ben született 1968. január 23-án, ám eddig még egyszer sem játszott az OM-ben. Húszéves koráig csak harmadosztályú gárdákban futballozott, akkor azonban az élvonalbeli Laval vette meg. A klub azonban csak egy évig maradt a legjobbak között, ezt követően kiesett, így a védő két újabb két éven keresztül "élvezhette" a második vonalat.
1991 nyarán a Strasbourghoz került, és ezzel a csapattal már jobban szerepelt, a feljutást követően 1995-ben kupadöntőt játszhatott. Akkor már ő volt a csapatkapitány, és válogatottnak is mondhatta magát. Egy évvel később igazolt Angliába, Ruud Gullit hívására írt alá a Chelsea-hez, amellyel 1997-ben KEK-et és ligakupát is nyert. A hazai rendezésű vb-n ugyan Laurent Blanc cseréje volt, de a döntőn az első számú középhátvéd eltiltása miatt már ő játszott. Angliában ezután veszítette el a népszerűségét, mivel a britek szerint túl sokszor emlegette, hogy ő világbajnok...
Ennek ellenére még két évig alapember volt a Chelsea-ben, de a legutóbbi idényben már egyre többször szorult a kispadra. Télen majdnem az AS Monaco játékosa lett, de a nagyhercegség csapata még nem tudta hazacsábítani, ellentétben a Marseille-jel.
Ajánlat:
Korábban: