Fotó: Reuters |
Legjobb úton a gólkirály- ság felé |
Hazájában viszont egyre inkább belelendült, 1993-ban húsz gólt szerzett a bajnokságban, és ennek hatására az A-válogatottban is bemutatkozhatott. Az 1994-es világbajnokságra utazó keretben is ott volt, de a vb-n még nem lépett pályára. A következő esztendő egészen parádésan sikerült a számára: az Atlético Nacionallal ezüstérmet szerzett a Libertadores-kupában, a válogatottal pedig harmadik lett a Copa Américán. Nem csoda, hogy Európába igazolt, a spanyol Valencia vette meg, de a hispán gárdában egyetlen bajnokin sem lépett pályára.
A balszerencsés európai kitérőt követően Brazíliába igazolt, a Sao Paulo FC vette meg, ahol csak lassan ment neki a beilleszkedés, egy évig tartott, amíg bekerült a kezdő tizenegybe. Akkor azonban nem teketóriázott, az 1997-es állami bajnokságban 17 gólig jutott, egy évvel később pedig paulista bajnoki címet szerzett. Eközben a kolumbiai válogatottal kvalifikálta magát a világbajnokságra (a selejtezők során egy gólt szerzett), és a mondiálon csapata mindhárom meccsén játszott, mérsékelt sikerrel.
Ezt követően már Brazíliában sem villogott, de csak 2000-ben tért vissza hazájába. Ismét az Atlético Nacional futballistája lett (13 alkalommal volt eredményes), az idei esztendőben pedig már a Deportivo Cali profijának mondhatja magát.
Korábban: