Kapussors Barcelonában

Nem valami jó érzés cserekapusnak lenni manapság Barcelonában. A francia Richard Dutruel után ugyanis a másik mellőzött hálóőr, Francesc Arnau is kifejezte elkeseredését azzal kapcsolatban, hogy a sajtóból kellett megtudnia: nem tartanak rá igényt. A különbség mindössze annyi Dutruelhez képest, hogy Arnau saját nevelésű futballista, és a szurkolók mindig is az egyik kedvencüknek tartották.

A 26 esztendős kapus annak idején meglehetősen fiatalon mutatkozott be az élvonalban: 1996 novemberében az Atlético Madrid elleni rangadó előtt (ez akkoriban valóban nagy meccs volt, hiszen a madridiak az előző szezonban bajnoki címet szereztek) a Barca első három kapusa sérülés miatt nem állt a csapat rendelkezésére, így az ificsapatból kellett őt a felnőttek közé hívni. Közel százezer néző előtt először akkor ért labdába, amikor kivette a játékszert a hálóból, mivel az Atlético első támadásából gólt ért el, de a későbbiekben remekül védett, és belopta magát a drukkerek szívébe. Ennek ellenére éveken keresztül csak cserekapus volt, és csak az előző idényben stabilizálta helyét a kezdő tizenegyben.

Balszerencséjére azonban megsérült, és így megint kiszorult a csapatból. A nyáron pedig Bonano érkeztével rá sem tartottak igényt, és akárcsak Dutruelt, őt sem nevezték a Bajnokok Ligájára, sőt, még mezszámot sem adtak neki. "A legjobban az fáj, hogy az edzői stábból senki sem értesített minket erről a döntésről. Nem kaptuk meg a lehetőséget, hogy bizonyítsunk, egész egyszerűen lehetetlen helyzetbe hoztak minket" - mondta Arnau, akinek azonban Dutruellel ellentétben esze ágában sincsen beperelni a klubot. Hiába, a katalán vér...

Korábban:

Dutruel perrel fenyegetőzik