Lisztes kihagyhatatlan a Werderből

Többévi hányattatás után végre remek idényt tudhat maga mögött Lisztes Krisztián, a Werder Bremen és a magyar labdarúgó-válogatott középpályása. Az irányító ugyanis alapember lett a Bundesliga élmezőnyébe tartozó német együttesnél, akárcsak a nemzeti 11-ben. Lisztessel Stuttgartról, Brémáról és örök szerelméről, a Ferencvárosról beszélgettünk.

- Mi a legnagyobb különbség korábbi csapata, a VfB Stuttgart és a mostani, a Werder Bremen, valamint a két város között?
- Bármilyen fura, de az északi Brémában kedvesebbek az emberek, mint délen, a sváb fővárosban voltak. Igaz, Stuttgartban is, amikor megtudták, hogy futballista vagyok, ott segítettek, ahol tudtak. Persze csak ha ment a csapatnak, mert amikor a kiesés ellen hadakoztunk, volt, aki elfordította a fejét az utcán. Aztán a VfB-nél eleinte a mágikus Elber, Bobic, Balakov háromszögre alapult a csapat játéka, míg a Bremennél hasonlóan kombinatív stílust tapasztaltam, ám komolyabb csapategységgel s mentálisan erősebb játékoskerettel.

- A Werdernél Andy Herzoggal ugyanúgy meg kellett harcolnia az irányítóposztért, mint Stuttgartban Balakovval. Miként viselte ezt a feszültséget?
- Kár lenne tagadnom, eleinte tartottam a rivalizálástól, hiszen Herzog kiváló futballista, rengeteget tett a klubért, ráadásul amikor Brémába szerződtem, kettőnk párharca volt a fő téma az újságokban is. Összességében jól jöttem ki az ügyből, hiszen a német, majd a magyar lapok szerint is én szorítottam ki őt a csapatból, ám ez csak részben igaz, tudtunk volna mi együtt is játszani. Andy Herzog egyébként ritka rendes fickó, sajnálom, hogy így kellett távoznia az egyesülettől, hiszen ő többet tett a Werderért, mint például Balakov a Stuttgartért.

- Egyetért azzal a megállapítással, hogy bár a pontrúgásokat önre bízzák, néha mintha nem vennék be a társak az összjátékba?
- Eleinte megesett, hogy nem adták időben a labdát, esetleg nem is vettek észre, de amint belelendültem a játékba, ezzel sem volt gond. Az meg a bizalom legnagyobb jele, hogy a szabadrúgásokat, a szögleteket én végzem el, sőt a büntetőknél Skripnik és Ailton után a harmadik jelölt vagyok a rúgásra. Az edző egyébként ránk bízza, hogy a pályán eldöntsük, melyikünk áll az adott pontrúgásnál a labda mögé.

- Magyar válogatottbeli szereplését mennyire kísérik figyelemmel a klubjánál?
- Minden válogatott meccs után azonnal kötelező felhívni az edzőt, s beszámolni az aznapi teljesítményemről, arról, hogy menynyit játszottam, s az egészségi állapotomról is tájékoztatom. Jellemző az is, hogy a Werder edzője, Thomas Schaaf megkérdezte, miért a kispadon kezdtem az olaszok ellen, pedig neki az az érdeke, hogy minél fittebben érkezzenek vissza a játékosok. Azaz minden válogatott játékosra odafigyelnek a klubnál. Nekem pszichésen is segít, ha a magyar csapatban szerepelhetek, ezután szinte mindig jól futballoztam a Bundesligában.

- Lassan 26 éves lesz, így nyilván akadnak már egykori kedvenc játékostársai is.
- Természetesen, közéjük tartozik például minden fradista, akivel valaha is pályára léptem, de Lendvai Mikit külön is illik megemlítenem, nekem ugyanis imponál a stílusa, szeretek vele együtt játszani. Akárcsak a brazil csatárokkal. Kár, hogy Elberrel mindezt csupán fél évig tehettem, most viszont ott van Brémában Ailton is, ám ő valamivel lustább Elbernél.

- Ha már a Fradit említette, jelenlegi brémai csapattársai közül Bode még játszott hajdani együttese, az FTC elleni KEK-meccsen az Üllői úton. Ő emlékezett erre a fellépésre?
- Mi az hogy emlékezett? Többször mondta, milyen remek hangulat volt a Fradi-pályán, s hasonlóan nyilatkozott még Stuttgartban Legat is, aki szintén járt a Werderrel az Üllői úton. Ezért is hangoztatom mindenkinek, amelyik csapatnak olyan szurkolótábora van, mint a Fradinak, azt sohasem szabad leírni.

Bánki József

Ajánlat:

Lisztes már csak így futballozna

Korábban:

• Lisztesék megállították a Leverkusent
• Lisztes gólt lőtt a Schalkénak