Rengeteg újpesti szurkolónak máig bálványa az olimpiai bajnok, nyolcszoros magyar bajnok, ötszörös NB I-es gólkirály, akit mégsem hordozott tenyerén a sors, mivel fényes eredményei dacára lemaradt a müncheni és a mexikói ötkarikás játékokról, külföldre sem engedték, ráadásként Újpesten az utolsó három évet, meglehetősen méltatlanul, a tartalékcsapatban töltötte. Természetesen ezt is igazi sportemberként tűrte, akárcsak azt, amikor szeretett klubja edzőjeként, nyolc hónap után menesztették a Megyeri útról. Most viszont újra visszakerült Újpestre, mivel Glázer Róbert vezetőedző segítőjeként tevékenykedik, s a hajdani klasszissal a dunavarsányi edzőtáborban beszélgettünk, ahol a "violák" a tavaszi idényre készülnek.
- A lila aranycsatársor, a Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó ötös kialakulása után szinte tódultak az emberek az Újpest meccseire, ám a rossznyelvek szerint a pályán kívül nem alakult ki olyan egység, mint a gyepen.
- Ez rosszindulatú pletyka, mivel hét-nyolc játékos rendszeresen együtt járt szórakozni is. Remek társaságot alkottunk, a törzshelyeink az Ipoly presszó és a Kisbojtár étterem volt, ahová a szurkolóink is gyakorta be-betértek. Akkori edzőnk, Baróti Lajos bácsi is tudott ezekről az összejövetelekről, amit a hétfői gőzfürdő után ejtettünk meg. Egykor beültünk, de ötkor már egységesen állt is fel a társaság, a szakvezető ugyanis másnap azonnal kiszúrta volna a hosszabb dorbézolást.
- Önről annak idején az a hír járta, hogy amolyan magánzó volt a csapaton belül, s kissé spórolós is.
- Ha valaki nem feltűnősködik nyilvános helyen, nem fizet fűnek-fának az olcsó népszerűségért, attól még nem magányos. Nekem is megvolt a magam társasága, szerettem is velük lenni.
- Az 1966-os angliai vébén a braziloknak lőtt vagy az 1964-es tokiói olimpián a csehszlovákok elleni fináléban szerzett gólját tekinti a legemlékezetesebbnek karrierjéből?
- Máig képtelen vagyok választani a kettő közül. A tokiói olimpián szerzett aranyérem gyönyörű élmény, ugyanakkor a világbajnokság a sportág legnagyobb eseménye, ráadásul a brazilok elleni sikerünket manapság is sokat emlegetik idehaza, sokat vetítik is a televízióban. A 3. percben lőtt gólom megnyugtatta a csapatot, s ezen a meccsen nálunk mindenki átlagon felülit nyújtott, a braziloknak esélyük sem volt a pontszerzésre.
|
- A Népstadionban a kettős rangadókon, főként a Fradi-táborból, gyakorta felhagzott a "bunkó Bene" kiáltás, amit a jó érzésű ferencvárosiak sem értettek. Mire vélte ezeket a szidalmakat?
- Ezt csak azért kiabálták a fradisták, mert így akartak kizökkenteni a játékból. Ellenben a ferencvárosiak zöme tényleg mindenkor szeretettel üdvözölt, és az sem titok, nem csupán a zöld-fehérek, az újpesti vezetők is unták már, hogy zsínórban hétszer mi nyertük a bajnokságot. A nemzetközi porondon viszont pechünk volt - ha nem a Maier, Beckenbauer, Gerd Müller fémjelezte Bayern München kerül az utunkba a BEK elődöntőjében, simán finálét játszhattunk volna.
- Sokak szerint abban az időben nagyszerű labdarúgók szaladgáltak a pályákon, ugyanakkor gyakoriak voltak a bundameccsek is.
- Megesett, de zömében olyan döntetlen, amely mindkét csapat számára jó volt. Döntő jelentőségű megegyezéses meccsen mi nem vettünk részt, az biztos. Persze gyakran megkerestek bennünket, elvégre zsínórban nyertük a bajnokságokat, ám ebből mindig vita alakult ki a csapaton belül. Mi jeleztük ugyanis, hogy benne vagyunk a döntetlenben, de legyen 3-3, vagy 4-4 az eredmény, mire a védőink rögtön elkezdtek "prüszkölni", hogy ne az ő kárukra okoskodjunk. Kapusunk, Szentmihályi például rendszeresen ágált ez ellen, mivel a válogatottban a fradista Géczivel versenyzett a posztért, ezért aztán legtöbbször semmi sem lett a "csókos" mérkőzésekből. Továbbá azért sem, mert jeleztem a srácoknak, rám ne számítsanak, ha odakerülök a kapu elé, én nem gondolkodom, bevágom.
- Mi igaz abból, hogy Törőcsik feltűnésekor csapattársa, Zámbó Sanyi ezt mondta: menj arrébb, Feri, jöjjön a gyerek?
- Törővel soha, semmi gondom nem volt, a pályán is megértettük egymást, sőt, ahol tudtam, segítettem, mivel közel laktunk egymáshoz Pasaréten. Sajnos nem mindig hallgatott rám, s azt mondta: Feri, te más típus vagy.
- A tokiói olimpia sikere után mennyire viselte meg, hogy Münchenbe nem vitték ki?
- Nagyon rosszul esett, és máig érthetetlen. Többszörös gólkirályként és magyar bajnokként sem kerültem be a 33-as keretbe, mivel például München előtt azt mondta az akkori szakvezetés, hogy fiatalítani kell, erre az utazók közül hét-nyolc játékos is idősebb volt nálam. Majd jött a Kutas István nevével ismertté vált korszak, amikor is egy korosztályt nyírtak ki az illetékesek.
- Erre az időre esett újpesti visszavonulása is?
- Igen, csak éppen a módszer volt gyalázatos. Nyolcszoros bajnokként ugyanis 1976-ban egyszerűen kitettek az Újpest első csapatának keretéből, ezután három esztendőt lehúztam a tarcsiban, ám arról hallani sem akartak, hogy más csapathoz igazoljak. Pedig hívott az MTK, szegény Tichy Lajos pedig minden követ megmozgatott, hogy Kispestre kerüljek, de az újpesti vezérek hajthatatlanok voltak. Inkább 1978-ban abbahagyatták velem a futballt. Pontosabban az akkori belügyminiszter, kegyként, egy év fizetés nélküli szabadságra küldött. Így kerültem a Volánhoz, ahol Lakat Karcsi bácsi volt az edző, aki nagyon szeretett, és én is őt.
- Miből élt a visszavonulása után?
- A BM által 29 évi munkaviszonyból eredő nyugdíjamból, mivel az üzlethez egyáltalán nem értek. Aztán 1991-ben rám bízták az első csapatot is, ami sajnos számomra kudarccal végződött.
- Mi volt ennek az eslődleges oka?
- Naná, hogy a pénz. Pedig nagy ambicíóval láttam munkához, leadtam a vezetőknek az átigazolási tervet, amelyben megjelöltem Urbán Flóri, az MTK-s Balogh Tibi, Kovács Ervin és a tatabányai Vincze István nevét. Mindegyikükkel tárgyaltak is, ám mivel abban az időben úgy határoztak Újpesten, hogy nem fizetnek aláíráspénzt, egyikük sem szerződött hozzánk. Az eredmények elmaradtak, s ilyenkor könnyebb az edzőt elküldeni, ám a helyemre érkezett Garami Józsefnek sem sikerült csodát tennie. Csupán osztályozó árán maradt benn az NB I-ben az Újpest, pedig ő több támogatást kapott nálam. Ami jólesett, a lila-fehér szurkolók nem bántottak, tudták ugyanis, hogy magányosan vívom a magam harcát. Az említett módszert később kipróbálta a Kispest és a Vasas is, s majdnem ők is kiestek.
- Később miért vállalt csak pályaedzőséget Újpesten és a válogatottnál is?
- Így alakult. A liláknál Varga István, Kovács Ferenc, a válogatottnál pedig Verebes József és egykori csapattársam, Dunai Anti munkáját segítettem, utóbbi időszakra szívesen emlékszem, mivel sikerült kijutnunk az 1996-os atlantai olimpiára.
- Mennyiben gátolta vagy segítette edzői karrierjét, hogy mindenütt ős-újpestinek tekintik?
- Korábban inkább gátolta, hiszen szívesen kipróbáltam volna magam más csapatoknál is, de ma már nem tennék ilyet. Ezért is örültem az újabb megkeresésnek. Glázer Robit régóta ismerem, annak idején szóba is került, hogy együtt dolgozunk, ami most jött össze. Ráadásul 31 év után elköltözöm Pasarétről, Fóton vettünk egy házat, innen közelebb leszek a Megyeri úthoz is. Azaz most már nemcsak a fiatalságom, az öregkorom is Újpesthez, a lila negyedhez köt.
Ajánlat:
Korábban:
Bánki József