Vágólapra másolva!

Válogatottunk ellenfele lesz: Fehéroroszország

1900. január 01. 00:00

A magyar nemzeti tizenegy a Moldova elleni idegenbeli találkozón megszerezte első idei győzelmét, és a sorozat egy másik volt szovjet utódállam ellen folytatódhat. Ez azonban egyáltalán nem lesz egyszerű, mert a fehérorosz csapat korántsem olyan könnyű ellenfél, mint Moldova volt. Elég, ha csak annyit árulunk el a következő ellenfélről, hogy a vb-selejtezőkön nagy versenyben volt Ukrajnával.

A kapitány már régi ismerős

A fehérorosz labdarúgás gyökerei a cári Oroszországba vezetnek vissza, hiszen a sportág abban az időszakban vált ismertté a nagyobb városokban: Minszkben, Gomelben és Bobrujszkban. Szervezett keretek között azonban csak a Szovjetunió létrejötte után lehet futballból beszélni Fehéroroszországban, és már 1922-ben kiírtak egy bajnokságot, amelyet Minszk városának csapata nyert meg. A következő pontvadászatra hat évet kellett várni, de igazából a futballélet csak 1934-ben indult meg.

Innentől kezdve minden esztendőben megrendezték a bajnokságot, és a Szpartak Minszk együttese 1954-ben feljutott a szovjet élvonalba is, ahol rögtön a harmadik helyet szerezte meg. Három év múlva aztán kiesett, hogy 1960-ban immár Belarusz Minszk néven kerüljön ismét fel a legjobbak közé. Újabb három esztendő elteltével már mai nevén, Dinamo Minszkként szerepelt a szovjet pontvadászatban a klub, és a hatvanas évek közepén élte első fénykorát, amikor is 1963-ban bronzérmet szerzett, 1965-ben pedig bejutott a Szovjet Kupa döntőjébe. Akkoriban legnagyobb számban egy bizonyos Eduard Malofejev ontotta a gólokat a csapatban...

A Dinamo Minszk később már csupán erős középcsapatnak számított, és a hetvenes években két esztendőre el is búcsúzott az élvonaltól, így 1975-ben legalább ismét elhódíthatta a belarusz bajnoki címet. Újbóli feljutását követően azonban egészen a Szovjetunió felbomlásáig az első osztályban szerepelt, legnagyobb sikerét 1982-ben érte el, amikor is aranyérmet nyert a sokkal esélyesebbnek tartott moszkvai együttesek előtt. A csapat edzője pedig nem volt más, mint Eduard Malofejev.

Az utolsó egységes szovjet bajnokságban a Dinamo Minszk a tiszteletet parancsoló nyolcadik helyen végzett, nem csoda tehát, hogy az immár független államban is sokáig egyeduralkodó maradt. Az első hat bajnokságban egyaránt az első helyen végzett a minszki egylet (1995-ben két pontvadászatot is rendeztek, mivel akkor tértek át az őszi-tavaszi rendszerről az éves lebonyolításra), de 1996-ban a sorozat megszakadt: az MPKC Mozir, ha egy ponttal is, de megelőzte a minszkieket. A Dinamo a következő esztendőben ugyan visszaragadta koronáját, de azóta egyetlenegyszer sem tudott aranyérmet nyerni, és 1998 óta minden évben más csapat végzett az élen.

Ami a fehérorosz válogatottat illeti, első hivatalos mérkőzését 1992 októberében vívta Ukrajna ellen, és 1-1-es döntetlenre végzett. Abban az együttesben még pályára lépett az egykoron a szovjet válogatottban több mint hetvenszer szerepelt Szergej Alejnyikov, ugyanakkor már ott volt a gárdában az a Valentin Belkevics, aki a magyarok elleni készülő keretben is szerepel.

A válogatott először az 1996-os Európa-bajnokság selejtezőiben indult el, és itt érte el mind ez idáig legnagyobb sikerét is: 1996 júniusában hazai pályán 1-0-ra legyőzte a többek között Seedorffal, Davidsszal, Overmarsszal, Kluiverttel felálló hollandokat. A sikerre azonban nem tudtak alapozni; a gyengébb eredmények miatt hamarosan edzőcserére került sor, és az 1995-96-os idény alatt nem kevesebb mint 52 futballista fordult meg a válogatottban. Akkor már sokan keresték külföldön a kenyerüket, de egytől egyig Oroszországban vagy Ukrajnában légióskodtak.

Az első "fecske" a válogatott keretben most is szereplő Petr Kacsuro volt, aki 1997-ben szerződött az angol Sheffield Unitedbe. Őt Szergej Gurenko követte, akire akkor figyeltek fel, amikor Fehéroroszország a 2000-es Európa-bajnokság kvalifikációs sorozatában kétszer is döntetlent játszott az olaszokkal. Nem csoda, hogy Gurenko a Serie A-ba igazolt, az AS Roma vette meg, jelenleg pedig az AC Parma futballistája (igaz, közben fél éven keresztül szerepelt a spanyol Real Zaragozában is). A jelenlegi válogatottból Alekszandr Hleb a VfB Stuttgartban kergeti a labdát, őt még tizenévesen vitték ki Németországba, míg Vitalij Kutuzov az AC Milan kispadját koptatja. A csatárt a rossonerók azután igazolták le, hogy Kutuzov klubcsapatával, a BATE Boriszovval játszottak az UEFA-kupában.

Akárhogy is nézzük, a belarusz válogatott legnagyobb sztárja így is a szövetségi kapitány, Eduard Malofejev, aki a fehérorosz labdarúgás élő legendája. Pedig ő igazából orosz, hiszen a Moszkvához közeli Kolomnában született, első klubja a Szpartak Moszkva volt, ám 21 évesen a Dinamo Minszk játékosa lett, és itt vált ismert futballistává. Első évében harmadik helyen végzett a szovjet bajnokságban a Minszkkel, nyolc évvel később, 1971-ben gólkirályi címet szerzett, és pályafutása alatt több mint száz gólt ért el a Dinamo színeiben. A szovjet válogatott mezét 40 alkalommal húzhatta fel, ott volt az 1966-os világbajnokságon is, többek között a magyar-szovjet meccset is végigjátszotta.

32 évesen kényszerűségből kellett befejeznie pályafutását egy térdsérülés miatt, de hamarosan az edzői pályára lépett, és 1982-ben szovjet bajnokságot nyert a Dinamo Minszkkel. A következő esztendőben előbb az olimpiai válogatott edzőjévé nevezték ki, majd az A válogatott szövetségi kapitánya lett, és sikerült is kivezetnie a csapatot az 1986-os világbajnokságra. A mondiálon azonban már nem ő vezette a szovjeteket a magyarok ellen, hiszen alig egy hónappal a vébé előtt az előkészületi mérkőzéseken elért gyenge eredmények miatt menesztették. Malofejev ezután a Dinamo Moszkva mestere lett, ahonnan 1988-ban távozott, és ezt követően kisebb kluboknál dolgozott, megfordult például a Lada Togliattinál, az Anzsi Mahacskalánál és az FC Pszkovnál is. 2000 nyarán ezt a klubot hagyta ott a belarusz szövetség felkérését követően, és átvette a válogatott irányítását.

Ami a magyar-fehérorosz közös futballmúltat illeti, ez mindössze három kupapárviadalra korlátozódik. Ebből kettőt a Győri ETO és a Dinamo Minszk vívott egymással: a BEK 1983-84-es kiírásának második fordulójában a minszkiek kettős győzelemmel (3-1, 6-3) mentek tovább, három évvel később az UEFA-kupában viszont a Győr jutott tovább, 4-3-as összesítéssel, köszönhetően 4-2-es hazai győzelmének. A győriek edzője akkor a jelenlegi szövetségi kapitány, Gellei Imre volt. 1998-ban az Intertotó-kupa első fordulójában a Debrecen és a Dnyepr Transzmas futott össze, és a Loki mindkétszer legyőzte ellenfelét.

A fehérorosz válogatott kerete:

Kapusok:			v/g
Hennagyij Tumilovics	1971.09.03.	Rosztszelmas Rosztov	18/-

Hátvédek:
Andrej Osztrovszkij	1973.05.13.	Maccabi Haifa	33/1
Vlagyimir Sunejko	1972.07.25.	Krilja Szovjetov Szamara	11/-
Alekszandr Luhvics	1970.02.21.	Torpedo Moszkva	21/-
Szergej Sztanyuk	1973.08.17.	Stoke City	31/1
Alekszandr Hrapkovszkij	1975.03.12.	Dinamo Minszk	-/-

Középpályások:
Szergej Gurenko	1972.09.30.	AC Parma	51/2
Vlagyimir Koritko		Rosztszelmas Rosztov
Alekszandr Hleb	1981.05.01.	VfB Stuttgart	1/-
Alekszandr Kulcsij	1973.11.01.	Sinnyik Jaroszlavl	25/2
Alekszandr Hackevics	1973.10.19.	Dinamo Kijev	25/3
Valentin Belkevics	1973.01.27.	Dinamo Kijev	38/7
Makszim Romascsenko	1976.07.31.	Gaziantepspor	23/2
Vitalij Volodenkov	1976.04.24.	Dinamo Minszk	1/-

Csatárok:
Roman Vasziljuk	1978.11.23.	Szpartak Moszkva	10/6
Vitalij Kutuzov	1980.03.20.	AC Milan
Petr Kacsuro	1972.08.02.	Dinamo Minszk	28/4