Walter pályafutása még a 30-as években kezdődött, karrierje ívét azonban sajnálatos módon megtörte a II. világháború. 1945 után újult erővel vetette magát a sportba. Hamarosan stabil kezdőember lett Sepp Herberger szövetségi kapitány válogatottjában, és ő viselte a karszalagot az 1954-es világbajnokságra kijutott válogatottban is. Vezényletével az együttes addigi legnagyobb sikerét érte el: a berni döntőn drámai küzdelemben, 0-2-es állásról fordítva 3-2 arányban legyőzte az akkor már több mint két éve veretlen magyar aranycsapatot.
Sportolói pályafutása során mindvégig hű maradt anyaegyesületéhez, az 1. FC Kaiserslauternhez. Ennek a hűségnek az elismeréseként a klubvezetőség róla nevezte el az egyesület felújított stadionját. A német szövetség pedig néhány évvel ezelőtt a válogatott tiszteletbeli csapatkapitányává nevezte ki.Walter halála után már csak négyen - Fritz öccse, Ottmar, valamint Eckel, Rahn és Schäfer - élnek a Herberger-féle együttesből.
Korábban:
A németek az Aranycsapat legyőzőit tartják a legtöbbre (1999.11.12.)