- Hosszú idő után mivel tudták
rábírni, hogy visszatérjen a
sportágba?
- kérdeztük Nyilasi Tibort.
- Elsősorban azzal, hogy imádom a fiatalokat, és
kizárólag az
utánpótlásképzés
minőségében látom a magyar futball
előrelépésnek zálogát. Nem
véletlen, hogy kinevezésem előtt is gyakran
jártam ifi- és
serdülőmérkőzésekre.
- Milyen konkrét feladatai lesznek?
- Noha gyakorlatilag minden korosztályos
válogatottnak lesz edzője és
szakfelügyelője, a csapatokat pedig egységes
szakmai szempontok alapján készítik fel, nekem
jut az a feladat, hogy az egészet kontrolláljam,
összefogjam. Mezey György és Both József
által már külön tervek készültek,
például regionális alközpontok is
alakulnak, korosztályos válogatottakkal. Az
edzések és edzőtáborok szervezése,
annak minőségi ellenőrzése is a munkám
részét alkotják, ami még így is
kötetlenebb munkakör, mint egy NB I-es csapat
irányítása.
- Ha már itt tartunk, kapott ajánlatot az
élvonalból nyáron?
- Kaptam, de eszem ágában sem volt elvállalni
azt. Igaz, magamban ekkor már eldöntöttem, hogy
elfogadom az MLSZ által felkínált feladatot.
- Mikor kamatozódhat a sportágban a mostani koncepció?
- Felesleges lenne konkrét időpontot megjelölni, hiszen korábban annyian dóbálóztak az öt-, tíz-, tizenöt éves felemelkedés dátumaival, hogy az emberek már csak legyintettek ezek hallatán. Érthetően, ugyanis a szurkolókat kizárólag az eredmények érdeklik, hogy azt milyen módon érik el csapataink, másodlagos kérdés. Jelenleg tehát azzal kell foglalkoznunk, hogy a Bozsik-programból kikerült tizenegy-tizenkét éves gyerekeknek legalább tizennégy éves korig megadjuk az alapokat. A tapasztalatok alapján ebben a korban már meg kell kapniuk a legmodernebb képzést, utána hatékony módon már csak taktikai és fizikai felkészítésre van lehetőség. Természetesen akadnak olyanok, akik később kapták meg az alapokat, de az meg is látszik rajtuk. Félreértés ne essék, remek játékos válhat utóbbiakból is, csak éppen nem olyan sokoldalú, mint a modern képzésben részesült futballistákból. Elárulok valamit, ezt éppen a két fiamon tapasztaltam leginkább. Míg a 18 éves Tibike nem kapta meg az említett alapokat, addig a 12 éves Bálint a Goldballban már ösztönből érzi az egyérintős játékot. Örülök, hogy nap mint nap láthatom a fejlődésüket és immáron tehetik is azért, hogy minél jobb futballistákká váljanak, akárcsak az a rengeteg ügyes gyerek, akikkel az elmúlt években találkoztam a pályákon.
Bánki József