A zöld-fehér legenda: Nyilasi Tibor

Magyarország legeredményesebb labdarúgóklubja, a Ferencváros, 1968 és 1993 között mindössze három bajnoki címet szerzett. Nyilasi Tibor azonban mindháromnak fő részese volt  - 1976-ban játékosként, 1981-ben játékosként és gólkirályként, európai ezüstcipősként, 1992-ben vezetőedzőként -, így nem csoda, hogy a középkorú Fradi-szurkolók számára ő egy személyben az élő zöld-fehér futball-legenda.

Pedig "Nyíl" 1955-ben Várpalotán született, és az első tehetségkutatón nem felelt meg az FTC-nek, ezért az Úttörőstadion SC-ben kezdte pályafutását. Tizenöt évesen aztán már az Üllői útra szerződött, ezért ősfradistának, saját nevelésnek tekinthető. Az előbb említett bajnoki aranyak mellett a Magyar Népköztársasági Kupa háromszoros győzteseként, a Kupagyőztesek Európa Kupája döntőseként (1975) 28 évesen zárta ferencvárosi pályafutását, és 1983 nyarán átöltözött lila-fehérbe.

Természetesen nem az Újpest mezét húzta magára - ez akkor még főbenjáró bűnnek számított volna -, hanem hivatalos engedéllyel Bécsbe igazolt, az Austria Wien együtteséhez. Mivel itt is eljutott a bajnoki címig és a gólkirályságig, népszerűsége a klub ünnepelt csillaga, Herbert Prohaska imádatához volt csak mérhető.

Húsz évesen, 1975 augusztusában játszott először a válogatottban, harminc esztendősen, 1985 októberében pedig utoljára. E két időpont között 70 fellépésén 32 gólt szerzett, két világbajnokságon szerepelt, bár ezt ő inkább úgy fogalmazza meg: a harmadikról, az 1986-osról lemaradt. Máig sem tudja pontosan, miért. Dr. Mezey Györgyöt nem kérdezi, és az akkori szövetségi kapitány sem érzi szükségét, hogy előhozakodjon a témával.

Nem vállalunk vele nagy kockázatot, ha kijelentjük: hosszú-hosszú évekig ő lehetett volna az utolsó magyar labdarúgó, aki három vb-n vesz részt, hisz manapság már az egy is elérhetetlen messzeségbe került. Nemzeti színekben egyszer állították ki, de sorsfordító időpontban: az 1978-as világbajnokság első mérkőzésének utolsó percében. Nem rá, hanem az akkori időkre jellemző, hogy ezért az egyetlen vétkéért háromszor megbüntették, arra viszont már joggal büszke, hogy büntetését a szurkolói közakaratnak engedve három hónap után eltörölték.

Kétszer, 1990-94 és 1997-98 között volt a Ferencváros edzője, első trénerkedésekor 11 év után vitte vissza az Üllői útra a bajnoki aranyat. Másodszor ellenben már keserűen, ahogy ő mondja, megalázva távozott kedvenc csapatától, ezért most egyszerre van jelen benne az újabb edzősködés iránti vágy és félsz. Szerződhetne persze máshova is, a klubhűség ma már amúgy is szinte értelmezhetetlen fogalom, de Nyilasi Tibor ezügyben nem számít modern gondolkodónak. Olyan, mint a macska. Nem gazdához, hanem helyhez kötődik.