Az említett szívzűrök már a zágrábi meccs második percében jelentkeztek, ekkor a hazaiak szereztek vezetést, mégpedig egy olyan pontrúgásból, amelyre - Bozsik Péter vezetőedző intelmeinek köszönhetően - felkészült a ZTE. Ezután még hosszú percekig, sőt igazság szerint az egész első félidőben csak küzdött, de nem focizott a magyar bajnokcsapat. S ha a 42. percben 2-0-nál Lovrek nem a kapu fölé emel, hanem a hálóba, akkor bizony hiábavaló lett volna a zalaiak második félidei feltámadása.
Ekkor viszont már vitathatatlanul Keneseiék uralták a játékot, de a gólhoz elengedhetetlen volt a spanyol Perez Burrull játékvezető - Bozsik Péter szavaival élve - karakán ítélete. Csóka eséséért ugyanis tizenegyest ítélt a bíró, amelyet Urbán Flórián laza mozdulattal értékesített. (Hiába, Urbánnak lehet, hogy olykor nagy a szája, de ismét bebizonyította, nem álvagány.) Ráadásul a 34 esztendős játékos magasan kiemelkedett a Zalaegerszegből, bizonyítva, túl a harmincon és megannyi hányattatáson még mindig meghatározó játékos a magyar labdarúgásban. Miután Karajan legszebb napjait idéző mozdulatokkal, karmesterként vezényelve a mintegy kétezer főnyi egerszegi kórust kitombolta magát (karját az ég felé emelve, öklét rázva, kidagadó erekkel és vérben forgó szemekkel üvöltötte: Szeg-szeg-szeg-Zalaegerszeg!), gólját, a mérkőzést és a továbbjutást higgadtan értékelte Urbán Flórián.
"Kenővel (Kenesei Krisztián - a szerk.) általában ketten vagyunk kijelölve a büntető elvégzésére. Mivel jól ment a játék, tele voltam önbizalommal, valahol a korom is kötelezett erre, tehát elvállaltam a tizenegyest. Megerősítésért azért odanéztem Kenőre, aki biztatásképpen biccentett felém. Tudtam, hogy be fogom rúgni! Végig bíztam a továbbjutásban, ugyanis mi irányítottuk a meccset, csak taktikai hibák miatt kaptunk két buta gólt. A Manchesterről mit is mondhatnék? Nem mi vagyunk az esélyesek, de éppen ez adhat nyugalmat és önbizalmat nekünk, mert nem mindennapi lehetőség előtt állunk."