Jelenleg minden rendben van Keane (balra) körül |
Fotó: Epa |
A legendás manchesteri tizenhatos (az ír válogatottban a hatos számot viseli) beismerése olyan "illusztris" társaságba emeli, melynek tagjai - a teljesség igénye nélkül - George Best, Brian Robson, Paul Merson, Steven Gerrard, Tony Adams, Alan Shearer, Lee Bowyer, Jonathan Woodgate és Stan Collymore. A felsoroltaknak kivétel nélkül meggyűlt a bajuk a szesszel, olyannyira, hogy például az 56 éves Best életét a közelmúltban csak a májátültetés tudta megmenteni.
Az alkoholizálás a brit szigeteken afféle "kiegészítő sportág" a profi futballisták számára. Hogy miért? Mert régi hagyomány, hogy a meccsek után összegyűlnek a játékosok egy "pubba" egy korsó sör mellett megbeszélni a mérkőzés történéseit. Ez önmagában nem volna baj, sőt kimondottan a bajtársi szellemet erősítő szokás, csakhogy idővel az első korsót a második, harmadik, negyedik követte, s a Guinness mellé "gyorsítóként" egyre több whiskyt is fogyasztottak a labdarúgók. S innen már csak egy lépés az alkoholizmus.
Visszatérve Keane-re: a harmincegyedik születésnapját nemrég megünneplő futballista egész pályafutását a hirtelen haragból és a frusztráltságból fakadó kisebb-nagyobb incidensek szegélyezték. A dolog ott kezdődik, hogy tinédzserként amatőr bokszoló is volt - a futballal párhuzamosan -, testi erejét rakodómunkásként söröshordók emelgetésével fejlesztette.
Szülőhelyén, az írországi Cork városában a Cobh Rambler játékosaként kezdte profi pályafutását, majd 18 évesen Brian Clough kiszemelte, és elvitte a Nottingham Forestbe, szinte ingyen: 25 ezer fontért. Innen 1993-ban a Manchester United már szigetországi rekordnak számító 3,75 millió fontért szerződtette. Hamarosan heti 52 ezer fontot keresett a hihetetlen munkabírású középpályás, ami ugyancsak brit csúcs volt akkoriban. Ma 92 ezer font a bére egy hétre, ami éves szintre átszámítva 1,9 milliárd forint. Ezzel Keane a világ egyik legjobban fizetett labdarúgója.