Gellei: Várjunk még a csoportelsőséggel!

Joggal derűs mostanság Gellei Imre, a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya, viszont nem hatalmasodott el rajta a mámor. Vallja ugyanis, hogy az elmúlt napok Eb-selejtezőinek az eredményei ellenére a továbbjutásra a svéd, a lengyel és a lett csapatnak ugyanakkora esélye van, mint a magyarnak.

"A svédeknek, a lengyeleknek, a letteknek és nekünk azonos esélyünk van a csoportelsőségre"

Fotó: Epa

- Edzői pályája elején is játékospárti volt?
- Rendíthetetlenül, ám a csapat mindig megelőzte az egyént.

- Ezt jó, hogy mondja, mert kapitányként is úgy tűnt, mintha túlzottan ragaszkodna néhány játékoshoz, akivel korábbi klubjaiban együtt dolgozott, az eredmények viszont elmaradtak. Példaként említhetem Juhár és Kuttor, vagy a külföldiek közül Sebők Vilmos és Mátyus nevét, aki sokáig alapemberek voltak a nemzeti tizenegyben.
- Valóban ragaszkodtam hozzájuk, hiszen nem csalódtam bennük, ám miután kénytelenek voltunk átállni egy másik játékrendszerre, például a háromvédős variációra, már más képességekkel rendelkező labdarúgókat kellett meghívnom. Külön balszerencséje volt Juhárnak és Kuttornak, hogy a Vasassal és a Debrecennel éppen akkoriban nehéz periódust éltek meg. Sebők és Mátyus pedig sokáig csapat nélkül maradt, ezért nem számíthattam rájuk. Azt azért szeretném nyomatékosítani, s már klubedzőként is ez volt jellemző rám, az én csapatomba nehéz bekerülni, de ki is.

- Vagyis néhány labdarúgó esetében sikerült túllépnie az emocionális kötődésein.
- Ez nem is lehetett kérdéses, korábbi mestereim ugyanis óva intettek, az edző veszte az, ha "beleszeret" egy-egy játékosába. Nincs mese, szakmánk legkegyetlenebb része, hogy az eredmény érdekében olykor át kell lépni a játékosokon is.

- A Fehéroroszországtól idehaza 5-2-re elveszített mérkőzés után mennyire érzékelte a bizalmatlanságot maga körül?
- Hallottam az elégedetlen hangokat, egyesek jelezték is, hogy "meleg" a helyzetem, mégsem foglalkoztam ezzel, továbbra is eltökélt voltam. Nem panaszkodtam, sőt, egyetértettem azzal, hogy ne gyenge ellenfelek ellen kezdjünk araszolgatni felfelé a ranglistán, hanem erő riválisokkal szemben mérjük fel, hol tartunk, mik az erényeink és a hibáink. Az elnökségtől a Spanyolország elleni mérkőzésig kértem türelmet az együttes kialakításához.

- Ekkor már "reaktiválta" Urbánt és Lipcseit, akik öt éve nem voltak válogatottak. Nem érezte úgy, ha a spanyol és az izlandi meccs nem sikerül olyan jól, ez esetben nehezen tudta volna lenyomni a közvélemény torkán a két rutinos futballista visszahívását?
- Ezzel kár is lenne vitatkoznom, ugyanakkor a barátságos meccsek rengeteg hasznot hajtottak számunkra.

- Viszont a nemzetközi porondon nem sokat adnak ezekre a fellépésekre, pontosabban ezekre az eredményekre.
- Tudom, ám mi több poszton mégis ezeken a meccseken találtuk meg a megfelelő embereket. A tavaly téli, ománi túrán például Kenesei játszotta be magát a csapatba, aztán a Ciprus elleni ligaválogatott fellépésen Dragóner és Szűcs Lajos győzött meg véglegesen az alkalmasságáról.

- A sok sérült és a csapat nélkül maradt labdarúgók okán mennyire mozgott kényszerpályán a jelöltjeit illetően?
- Ez nagyon nehéz időszak volt, főként a középpályán, a nagy küzdő Dárdai Pál és a kivételes képességű Lisztes Krisztián mellé kerestem a megfelelő embereket. Sérülés miatt ez idő tájt kidőlt a sorból Lendvai Miklós, Pető Tamás, Molnár Balázs, a védelemben pedig szegény Bódog Tamás lábát törte a horvátok elleni, különben is peches 90 perc során. Aztán, ha hozzáveszem, hogy sokáig Sebők és Mátyus mellett Tóth Norbertnek, valamint Bárányosnak sem volt csapata, egyre szűkült a választási lehetőségem. Ezenkívül a Portóban perifériára került Fehér Miklósban is tartottam a lelket, mivel hiszem, hogy az időközben a Benficához szerződött center szép jövő előtt áll. Ebben az időben küldtem meghívót Urbánnak és Lipcseinek, a két rutinos futballista nagyon fontos szerepet tölt be a csapaton belül, ők még a régi, vagány stílust képviselik, mint ahogy Király Gabi is határozott, ideális kapitány. Szerencsére egységes a gárda, segítőkész és jó szellemű társasággal dolgozhatok, ami alapfeltétele az eredményességnek.

- San Marino ellen mikor döntötte el, hogy Gerát cseréli be?
- Az első 30 perc után. Hihetetlenül nehéz volt feltörni a miniállam csapatának védelmét, és az előzetese várakozásaimat is felülmúlta a szívósságuk, pedig egy pillanatra sem becsültük le őket. A tizenhatosuk körüli zsebkendőnyire szűkített területet jól kontrollálták a vendégek, és aki valaha futballozott, tudja jól, milyen keserves kizárólag bekkelésre berendezkedett csapat ellen játszani. Tudtam, hogy ebben a szituációban olyan improvizatív, kiismerhetetlenül cselező játékosra van szükség, mint Gera Zoli. Arra persze én sem számítottam, hogy ilyen gyorsan "vág" egy hármast, de ezzel a meglepetéssel egyáltalán nem bántott meg.

- A negyedik csoport állása alapján mennyiben osztja azt a szurkolói megnyilvánulást, miszerint ha nem vigyáznak, akár a kvintett élén is végezhetnek?

- Várjunk még ezzel. Jónak értékelhető a rajtunk, ám korai lenne jósolgatásba bocsátkoznunk. Mindenekelőtt meg kellene nyerni a hazai mérkőzéseinket, San Marino ellen idegenben is kötelező a három pont begyűjtése. Amennyiben ez megvalósul, akkor, és csak akkor szabad gondolkodnunk a portugáliai utazáson. Egyelőre azonban úgy vélem, a svédeknek, a lengyeleknek, a letteknek és nekünk azonos esélyünk van a csoportelsőségre.

Bánki József