A barcelonai egyesület valóban katasztrofálisan kezdte a szezont, hiszen öt forduló alatt mindössze egyetlen árva döntetlenre futotta erejéből, és ezen öt találkozón mindössze egy gólt hozott össze az együttes. Mindennek következtében benne volt a levegőben a tréner menesztése, különösen, hogy Juande Ramos viselkedése sem volt éppen a legmegfelelőbb.
Szeptember vége felé az egyik sajtótájékoztatót például az első kérdés után berekesztette, mivel az egyik zsurnalisztának megszólalt a mobiltelefonja, miközben ő határozottan kérte, hogy mindenki kapcsolja ki készülékét. A klub elnöke, Daniel Sanchez Llibre azonban ekkor még támogatásáról biztosította a trénert, kijelentve, hogy bízik a mesterben, és biztos abban, hogy képes lesz jobb eredményekre a gárdával.
Ezt követően a Sevilla elleni hazai meccsen mindenki győzelmet várt az Espanyoltól, azonban csupán egy gól nélküli döntetlenre futotta a csapat erejéből, majd a következő játéknapon a Mallorca tíz emberrel is legyőzte a barcelonaiakat.
A hatodik játéknapon, azaz október 20-án a Recreativo Huelva volt a soros ellenfél, az a csapat, amely az Espanyolhoz hasonlóan csupán egy pontot szerzett az első öt fordulóban, vagyis adott lett volna a lehetőség a javításra a tréner számára. Ramos azonban két nappal a találkozó előtt ellentámadásba ment át: kijelentette, hogy a vezetőségben többen is ellene dolgoznak, szabotálják a munkáját, és ha menesztik, az elsősorban nem sportbéli okok, hanem személyes indítékok miatt lesz. Ez már az elnökség számára is kicsit sok volt, Sanchez Llibre szombat estére összehívta a közgyűlést, amelynek során éjszakába nyúló vita után, hajnali egykor úgy döntöttek, hogy Juande Ramost azonnali hatállyal menesztik.
Mindez egyébként 1,2 millió eurójába kerül az egyesületnek, hiszen a kontraktus egészen a következő idény végéig érvényes volt - ez nem a legjobb hír a meglehetősen rossz anyagi helyzetben lévő klub számára. Sanchez Llibre azt is elmondta, hogy a Recreativo elleni találkozón a B csapat trénere, Ramón Moya, illetve a sportigazgató, Eloi Pérez ül le a kispadra, egyelőre ideiglenes jelleggel. Ezt a meccset az Espanyol 2-0-ra nyerte meg, de ehhez Ramosnak még több köze volt.
Az Espanyol elnöksége ezzel tulajdonképpen saját korábbi döntésével ellentétesen határozott, a nyáron ugyanis éppen azért nevezték ki Juande Ramost a csapat élére, mert úgy gondolták, hogy egy ambíciózus szakvezetővel végre feljebb léphetnek a tabellán. Az elmúlt három bajnokságban ugyanis a Paco Flores ült a kispadon, aki 1991 óta a klubnál dolgozott, és az utánpótlásképzést felügyelte.
Sokak szerint ha ő nincs, és nem építi be évről évre a saját nevelésű fiatalokat a csapatba, akkor az Espanyol már rég kiesett volna, a többség azonban úgy vélte, hogy éppen ellenkező a helyzet, és egy nagyobb ambíciókkal rendelkező tréner lehet a megoldás. Az új igazolások is ennek megfelelően történtek, hiszen csupa nemzetközileg is ismert futballista érkezett a klubhoz: Alain Bohgossian, Savo Milosevic, Cyrile Domoraud, a nagy argentin tehetség, Maxi Rodríguez, és végül mindennek megkoronázásaként az egykori barcelonai kedvenc, Ivan de la Pena.
Azonban már az átigazolási időszakban is történtek olyan dolgok, amik jelezték, hogy sokszor csak a név alapján, kapkodva döntenek, nem pedig alaposan meggondolva a problémát. A kapusposzton például sokáig az osztrák Alex Manningerben látták a megoldást, le is szerződtették a portást az Arsenaltól, és a csapattal csinálta végig a felkészülést, hogy aztán egy héttel a szezonkezdet előtt Juande Ramos kijelentse: Manninger egyáltalán nem győzte meg őt, és nem tart igényt rá. A klub pedig egy, a szerződésben szereplő klauzulára hivatkozva felbontotta a kontraktust, így Manninger jelenleg csapat nélkül áll - az Espanyolnak viszont nincsen igazán jó kapusa, hiszen ha megbíztak volna a mostanában védő Argensóban, akkor eleve nem akartak volna hálóőrt szerződtetni.
A barcelonaiak sorsolása nem volt valami kedvező, hiszen rögtön a Real Madrid ellen kezdtek, majd a csúcsformában lévő Real Sociedadot fogadták, végül pedig a Barcelona volt az ellenfelük, de a vezetőség annál azért többre számított, hogy e három meccsből egyetlen pontot sem szerez a gárda. A következő két találkozó sem hozott sok javulást, ráadásul a nagynevű nyári igazolások sem bizonyították, hogy érdemes volt rájuk költeni.
Egyedül Domoraud az, aki mindegyik találkozót végigjátszotta, illetve az argentin Maxi Rodríguez sem hagyott ki egyetlen találkozót sem, Milsoevic viszont mindannyiszor csere volt, Boghossian és De la Pena pedig még ennyi hatást sem tudott kiváltani. Nagyon úgy tűnik, hogy a "Kis Buddha" leigazolása csupán reklámfogás volt (De la Pena egyedül egykori csapata, a Barcelona ellen játszott), a sportbéli indokok nem mellette szólnak. Kérdés, hogy helyre lehet-e még hozni a nyáron elkövetett baklövéseket, vagy a klub sorsa a mélyrepülés, és annak végén a másodosztály lesz. Egyelőre az utóbbi tűnik valószínűbbnek.