Fitos nem hagyja palira venni magát

A Kispest, a Haladás és a Panathinaikosz csapatában is megfordult Fitos József szerint akik lezüllesztették a magyar labdarúgást, azok máig vígan megélnek belőle.

A magyar futballban mindig akadtak a sportágért bolondulásig rajongó trénerek, ilyennek tartják sokan az időközben az Arab Emírségkbe szerződött Kiss Lászlót, vagy mostanság Fitos Józsefet. A Haladás és a Kispest hajdani labdarúgóját annak idején a görög Panathinaikosz elnöke azért igazolta le azonnal, mert éppen egy olyan, a győzelemért "habzó szájjal" is küzdeni képes játékosra volt szüksége, mint Fitos. Később kispesti edzőként sem tagadta meg önmagát a hajdani középpályás, immáron állástalan tréner, összeveszett jó néhány emberrel, legutóbb pedig a piros-feketék romániai játékosával: Piroskát teremtette le.

- Sokakat meglepett, hogy távozott a kispesti utánpótlás éléről, mivel korábban nagy lelkesedéssel végezte a munkáját. Miért kellett mennie?
- Mert egy hétre elmentem nyaralni, s eközben az illetékesek szépen "kipöcköltek", úgy gondolták, ők jobban értenek a dolgokhoz. Pedig tényleg rengeteget tettem a kispesti utánpótlásért, s talán az is a bűnöm lehetett, hogy néhány kollégának jeleztem, váltás lesz az edzői poszton, mert modernebb képzésre van a jövőben szükség. Időközben kiderült, nem nekik könnyítettem meg a munkahelykeresés gondját azzal, hogy hónapokkal előbb szóltam nekik, hanem engem tettek "lapátra". Ám továbbra is vallom, csak a tehetséges fiatalokkal tudjuk elérni azt, hogy ne középszerű külföldieket igazoljanak a klubok.

- Konkrétan, Kispesten mi volt a gondja a romániai légiósokkal?
- Először is, nekem nem a romániai játékosokkal van gondom, hiszen már az is a fülembe jutott egyesektől, hogy rasszista vagyok, ezzel szemben csapataimban számos roma futballista játszott mindig is, engem nem érdekelt és a jövőben sem fog egyetlen játékos származása sem érdekelni. Csak a teljesítmény számít. Amikor külföldön játszottam, egy életre megtanultam, a légióst azért szerződtetik, mert jobb, mint a hazaiak. Nálunk ez nincs így. Maradva Kispesten és mondjuk a román labdarúgóknál, közülük hárman ütik meg a magyar bajnokság nem túl magas mércéjét. Sőt, Dorel Balint mintaértékű sportember lehet a fiatalok előtt, Sasu minden hülyesége dacára remek képességekkel rendelkezik, de Dulca is értéke a mai Kispestnek. A többiek túl drágák és túl keveset adnak ahhoz, hogy továbbra is a Bozsik-stadionban múlassák az időt. A csapaton belüli ellentét oka is az, hogy nem lett volna szabad ennyi ideig itt tartani ezeket a játékosokat. Ott van Sebők Vilmos példája, aki hiába volt válogatott, teketóriázás nélkül szabadlistára tették Cottbusban.

- Milyen volt a viszonya a kispesti vezetőkkel, s milyen ma?
- Sokáig összhangban tudtunk együtt dolgozni, mi több, még a távozásom után is megmaradt közöttünk a jó kapcsolat. Idővel azonban ez megváltozott, mivel hülyének néznek, s két hónapja hiába várok arra, hogy üljünk le megbeszélni a szerződésem részleteit, a fülük botját sem mozdítják. Pedig két éve egyetlen fillért sem kaptam a klubtól, sem fizetést, sem prémiumot, ifi edzőként mindössze havi 30 ezer forint benzinpénzt vettem fel, miközben Szentendre és Kispest között minimum 60 ezret autóztam el egy hónapban.

- Ugyanakkor, ha jól tudom, a sportnapilapban Kiss Zsolt ügyvezető azt jelezte, nem tartoznak önnek.
- Akkor én meg, minden személyiségi jogomról lemondva, felhatalmazom arra Kiss Zsoltot, hogy mutassa meg milyen pénzt vettem fel Kispesten. Magának megsúgom, semmit. Azt meg csak mellékesen jegyzem meg, addig új edzőt nem is szerződtethet egy egyesület, amíg a korábbit ki nem fizette.

- Nem gondolja, hogy ugyanúgy kirekeszti az edzői szakma, mint Kiss Lászlót, amiért olyan kijelentéseket tesz, miszerint azok vezetik a magyar futballt, akik tönkretették?
- De jó, hogy ezt kérdezi, hiszen éppen a napokban olvastam az egyik internetes portálon, hogy a sportminisztérium szerint nálunk törvénytelenül működik az edzőképzés. Márpedig ha így van, s jómagam miért kételkednék a sporttal foglalkozó minisztérium felkészültségében, akkor, ha valaki törvénytelenséget követ el, annak börtönben a helye. Ráadásul ezek után felmerül a kérdés, mégiscsak nekem, vagy nekünk volt igazunk? Továbbá milyen ország az, ahol ha valaki elmondja őszintén a véleményét, félnie kell emiatt. Én speciel korábban azért nem lettem a Haladás edzője, mert "utánam nyúltak", pontosabban jelezték Budapestről, ha lehet, válasszanak mást. S nem én vagyok az egyetlen, akivel ez megtörtént.

- Ha megengedi, újra megkérdezem, nem fél a sportágon belüli kirekesztéstől?
- Nem félek én semmitől, hiszen annál nagyobb baj nem lehet, hogy évtizedek óta vesztébe rohan a magyar futball. Persze azért magam is elgondolkodtam, vajon én mit hibáztam el, ezért is tűntem el két hónapra. Aztán, mint kiderült, a Kispest gyenge szereplésében nem a személyem játszotta a főszerepet, ezt, az azóta elért eredmények is bizonyítják. Rossz nézni, ahogy sok csapat agonizál, a meccseken ezer ember kószál a lelátókon, míg, akik lezüllesztették a honi futballt, azok máig vígan megélnek belőle. Lehet, hogy én nem tudok cizelláltan fogalmazni, olykor nyers is vagyok, de bármikor, bárhol, bárkivel leülök az álláspontunkat egyeztetni, s amennyiben az illető képes meggyőzni, kapásból elismerem az alkalmatlanságomat az edzőségre.

- Akad olyan honi tréner, akit minden feltétel nélkül elismer?
- Nálam Csank János az etalon. Ő mindig kiscsapatoknál ért el komoly eredményeket, példának hozhatnám a Békéscsabát, a Vácot, vagy most a Siófokot, hiszen nehogy most azt állítsa bárki, hogy ezzel a balatoni kerettel a dobogó közelbe várta volna a Csank-csapatot.

- Korábbi trénerei közül kitől tanulta a legtöbbet?
- Mindenkitől egy kicsit ellestem. Komora Imrétől az eredménycentrikusságot, Kovács Ferenctől a stratégiai képességeket, a Panathinaikosznál az osztrák Helmuth Senekowitschtól a munkában való abszolút hitet, Török Pétertől pedig a politikusi vénát, a pedagógiai finomságokat kellett volna átvennem, de sajnos ezt máig nem tudtam magamévá tenni.

- Bízik abban, hogy viharos pályakezdését követően, a közeljövőben szerződtetik élvonalbeli edzőként?
- Igen, már csak azért is, mert a szurkolók nem felejtettek el. A kispesti drukkerek például a zalaegerszegi mérkőzésen a nevemet skandálták, ami nem csak az elismerés, hanem a szeretet jele is. Márpedig ez a szép játék a szurkolókért van, s butaság lenne azt hinni, hogy ők nem tájékozottak kedvenc csapatukat illetően. Nekem egyébként nincsenek nagy igényeim edzőként. Kell, hogy legyen húsz, minimum NB I-es szintű játékosom, s nem 10, mint Kispesten, s ha kevés pénz is áll rendelkezésre, az "tutira" a kasszában lapuljon, ugyanakkor kötelező a számonkérés is, történetesen felém is. Viszont még egyszer nem hagyom magam úgy "palira venni", mint legutóbb Kispesten.

Bánki József