A Real Madrid nyerte a Világkupát

A BL-győztes Real Madrid 2-0-ra legyőzte a paraguayi Olimpia Asunciónt a 42. labdarúgó klub-Világkupa döntőjében, így 1960 és 1998 után harmadszor hódította el a trófeát.

A Real Madridnak sikerült végrehajtani azt az egyedülálló bravúrt, hogy az év folyamán minden nemzetközi kupagyőzelmet begyűjtött, ami csak lehetséges volt a számára. A Bajnokok Ligája és az európai Szuperkupa megnyerése után a Világkupa is a királyi gárdáé lett, a madridiak így méltóképpen zárták centenáriumi évüket.

Real Madrid (spanyol) - Olimpia Asunción (paraguayi) 2-0 (1-0)
Jokohama, 85 ezer néző
vezette: Simon (brazil)
Real Madrid: Casillas - Salgado, Hierro, Helguera, Roberto Carlos - Cambiasso (Pavon, 89.), Makelele, Figo, Zidane (Solari, 84.) - Raúl, Ronaldo (Guti, 81.)
Olimpia Asunción: Tavarelli - Isasi, P. Benitez, Zelaya, Jara - Orteman, Caceres, Enciso, Cordoba (Baez, 65.) - Lopez, M. A. Benitez
gól: Ronaldo (13.), Guti (83.)
sárga lap: Roberto Carlos (89.), illetve Caceres (33.), Enciso (80.)

A Real a jelenlegi szezonban a hetedik helyen áll a Primera Divisiónban, aminél azért a drukkerek valamivel többre számítottak, de úgy látszik, hogy a nemzetközi porondon sokkal jobban megy az együttesnek. Nem csoda, hogy Vicente del Bosque mester, na meg a teljes madridi vezérkar nem győzte hangsúlyozni, hogy a Világkupa döntője a legfontosabb mérkőzés a gárda számára az utóbbi időszakban, hiszen már a szezon előtt ez volt az egyik fő célkitűzés.

Mindennek megfelelően az Olimpia Asunción ellen minden sérült felépült, és a Real a lehető legjobb összeállításban kezdhette a találkozót: a védelemben Hierróval, a középpályán Zidane-nal, elöl pedig Ronaldóval. A paraguayiakról csak kevés szó esett, pedig az Olimpia szintén az idén ünnepelte fennállásának századik évfordulóját, és Dél-Amerikában nemes egyszerűséggel csak a kupák királyának nevezik a klubot, ami jelezte, hogy az asuncióniak sem gyengék.

Az már az első percekben is látszott, hogy a Real valóban nagyon komolyan veszi a meccset, hiszen a spanyolok hatalmas koncentrációval játszottak, és gyorsan sikerült is vezetést szerezniük: Roberto Carlos passzát Raúl ügyesen átlépte, Ronaldo így egyedül törhetett kapura, és nem is hibázott. Egyből utána viszont a paraguayiak a loboncos hajú Córdoba révén a kapufát találták el, vagyis megvolt a lehetőségük az egyenlítésre.

A Real ugyan mezőnyfölényben játszott, és néha "becsületsértő" dolgokat mutatott be a pályán (volt, hogy a dél-amerikaiak perceken keresztül csak nyomozták a labdát), ám újabb gólt nem sikerült szerezniük, márpedig a látványos játék ilyen esetben akár könnyelműsködésnek is felfogható. A madridiak a félidő végén csak Casillasnak köszönhették, hogy nem kerültek hátrányba, a portás hatalmas bravúrral védte Benítez közeli lövését (amit egyébként Hierro nagy hibája előzött meg), és érezni lehetett, hogy az Olimpia bármikor jó lehet egy gólra.

A helyzet a szünet után nem sokat változott, az első percekben kiegyenlített volt a játék képe, később azonban megint a Real került fölénybe, ám helyzeteit megint sorra kihagyta. Szó se róla, a spanyolok játéka néha már a régi idők futballját idézte (cselek, bokából adott passzok, kötények), de amíg csak egy gól volt az európaiak előnye, addig bizony Vicente del Bosque mester nem dőlhetett hátra a kispadon. A Madridból különösen Figo és Roberto Carlos játszott kiválóan, utóbbi tulajdonképpen a teljes bal oldalt befutotta, de a tőle megszokott könnyelműsködés sem maradt el: egy alkalommal a saját tizenhatosán belül sarokkal akart felszabadítani, Benítez lecsapott rá, és lövését Casillas csak bravúrral tudta védeni.

A találkozó tehát továbbra is izgalmas maradt, és elsősorban a madridiaknak köszönhetően látványos is, a kupa sorsa pedig csak akkor dőlt el véglegesen, amikor a Ronaldo helyére beállt Guti a kapuba fejelte Figo varázslatos beadását. A hátralévő időben már csak az volt a kérdés, hogy ki kapja meg a mérkőzés legjobbjának járó Toyota gépkocsit...