Lipcsei szerint együtt kell tartani a Fradit

Ugyanúgy készül a karácsonyi ünnepekre, mint korábban, mostanában mégis nagyobb az öröm Lipcsei Péter családja körében, hiszen a Ferencváros labdarúgója pazar évet zárt. A zöldek csapatkapitánya tíz évvel ezelőtti énjét idéző, remek teljesítménnyel rukkolt ki, s oroszlánrésze van a Fradi őszi elsőségében. Az immáron 30 esztendős s a válogatottba öt év után visszakerült Lipcseit éppen a karácsonyi előkészületek kellős közepén kerestük meg.

A bajnokság őszi legjobb- jának Lipcsei Pétert választották Fotó: MTI

- Mivel a gyerekek már egyre nagyobbak, Peti tíz-, Krisztián ötesztendős, a família idén együtt díszíti fel a karácsonyfát?
- Nem, a fiaimnál még mindig nagy titokban jön a Jézuska. 24-én reggel ugyan már a feldíszített fa fogadja őket, de az ajándékok csak sötétedés után kerülnek a fenyő aljára, ahogy gyerekkorunkban mi is megszoktuk.

- Az ünnep további napjai családlátogatással telnek majd?
- Persze, ez is hagyomány nálunk. Az első napon feleségem szüleit, majd édesanyámat keressük fel, aztán 26-án indulunk Kazincbarcikára, ahol édesapámmal ünnepelünk, s ahonnét a futball-pályafutásom elindult. Tehát a szokásoknak megfelelően, a magam részéről azonban a korábbiaknál is nagyobb örömmel készülök karácsonyra, hiszen régen zártam ilyen jó évet a Fradiban.

- Mondjuk, úgy két évvel ezelőtt, amikor enyhén szólva sem ment a játék, gondolta volna, hogy ilyen remek idénye lesz, és komoly elismerésben részesül a szakma részéről is?
- Én mindvégig hittem magamban, de főként a feleségem. Ő akkor is biztos volt abban, hogy előbb-utóbb formába lendülök, amikor én már teljesen elkeseredtem. Köszönettel tartozom még Csank Jánosnak, korábbi edzőmnek is, hiszen Salzburgból történt hazatérésem után kevesen bíztak bennem a Fradinál, ám ő ragaszkodott hozzám. Nagyon örültem, hogy Csank vezetésével sikerült megnyernünk a bajnokságot, de akkor is mondtam, most is megismétlem, az aranyéremből én erősen közepes produkcióval vettem ki a részemet.

- Mi volt a fordulópont?
- Amikor szerda-szombat ritmusban játszottuk a meccseket. Nem titok, Csank Jánosnál sokkal többet és keményebben edzettünk, mint amit Salzburgban megszoktam, így nem mindig voltam friss a mérkőzéseken. Garami Józsefnél ugyancsak sokat tréningezünk, ám mivel hetente három meccset játszunk, egyszerűen a 90 percek jelentik a feltöltődést számunkra. Nem véletlenül mondják, hogy a legjobb edzés mindenkor a mérkőzés.

- Mire volt legbüszkébb az idei esztendőben?
- Arra, hogy visszatérhettem a válogatottba. Ez csak hab volt a tortán, mivel a Fradival is remek szezont zártunk. Ráadásul mindenkinek bebizonyítottam, hogy a portói sérülésemet teljesen kihevertem, ugyanakkor rosszul is kijöhettem volna az ügyből, mert amennyiben a válogatottal nem érünk el jó eredményeket, a kudarcért elsősorban a két "öregen", rajtam és Urbán Flórin verik el a port. Szerencsére nem így lett.

- Melyik idei 90 percére emlékszik vissza a legszívesebben?
- Sok ilyen akadt, a Siófok és a Videoton ellen lőtt két-két gólom, aztán a békéscsabai fellépésem, de a ZTE elleni, őszi, 3-2-re megnyert meccsünk örökké felejthetetlen lesz számomra, hiszen az a játék és hangulat a régi Fradira emlékeztetett.

- A szakma vagy a szurkolók elismerését tartja fontosabbnak?
- Mindenekelőtt az edzőm kritikája a mérvadó számomra, csak tőle fogadom el a dicséretet és a korholást is, persze azért fontosnak érzem a szakma, valamint a szurkolók értékítéletét is. Elvégre utóbbiakért van ez a szép játék, míg a szakma dicsérete a közvéleményt is befolyásolja, ami egy játékos hiúságát általában legyezgeti.

- Garami Józseffel tényleg olyan jó a kapcsolata, hogy a tréner szinte a jobbkezének tekinti?
- Valóban remekül tudunk együtt dolgozni, ám velem is ugyanolyan szigorú, mint a többiekkel, például engem is megbüntetett a sárga lapjaim miatt. A lényeg azonban, hogy rendkívül korrekt ember, aki mindenkivel megtalálja a hangot. Az évzáró vacsorán pedig még ő köszönte meg nekem a segítséget, jóllehet ezt én ugyanúgy megtehettem volna felé. A jelek szerint Garami József megtalálta az alapcsapatot, s azon nem is igazán változtatott az idény során. Ha ez a gárda legalább két évig együtt marad, nagyszerű eredményeket érhet el.

- Akár a nemzetközi porondon is?
- Akár ott is. Csak a Stuttgart elleni párharcunkra szeretnék emlékeztetni, hiszen a Bundesliga egyik élcsapata ellen igenis reális esélyünk volt a továbbjutásra, ám a rutin a németek mellett szólt. Ezért mondom azt, lehetőség szerint együtt kell tartani a mostani együttest.

"Ha ez a gárda legalább két évig együtt marad, nagyszerű eredményeket érhet el." Fotó: MTI

- Gondolom, a sorozatterhelések után nagyon várták már a szezon végét.
- De még mennyire! A bajnokság és a Magyar Kupa mellett ugyanis az UEFA-kupában és közülünk öten a válogatottban is érdekeltek voltunk, így a végére rendesen elfáradtunk.

- Minek köszönhetik elsősorban, hogy őszi bajnokként zártak?
- Ez az egységünk, a jó csapatszellem dicsérete. No meg a páratlan szurkolótáborunkat sem felejthetem ki a felsorolásból, mivel több mérkőzésen is ők lendítettek át a holtponton minket. Legalább hat ponttal kevesebbünk lenne, ha nem ilyen drukkerhad állna mögöttünk. Nehéz, de szép őszre tekinthetünk vissza, amit szolidan ugyan, de férfiasan meg is ünnepeltünk.

- Ha jól tudom, még nem írta alá az újabb szerződését a Ferencvárosnál. Netán külföldi ajánlata is van, s ezért nem állapodott meg a zöldekkel?
- Felesleges lenne tagadnom, valóban vannak külföldi megkereséseim, ám nekem a Fradi szent ügy, tehát én nem az időt akarom húzni az aláírással. Csupán szeretném tisztázni a klub vezetőivel az anyagi lehetőségeket, hiszen annak idején Salzburgból szinte szerelemből tértem haza az Üllői útra. Nevezetesen, ne legyen egyoldalú ez a ragaszkodás, s ha annyira fontos vagyok a klubnak, ahogy azt többször is kijelentették, akkor talán nem vagyok szerénytelen, amikor azt mondom, egy légiós ne keressen többet nálam, vagy más hazai húzóembernél a Fradiban. Az anyagi megbecsülés legyen arányban az erkölcsivel.

- Végezetül egy vidámabb téma: hol szilveszterezik?
- Lisztes Krisztián családjával együtt ünnepelünk, ahogy azt tavaly is tettük. Utóbbi olyan jól sikerült, hogy most jön az ismétlés. Koccintáskor minden bizonnyal azt mondjuk majd Krisztiánnal egymásnak, soha rosszabb esztendőt jövőre.

Bánki József