A burgundiai félisten különleges jubileuma

Guy Roux, a francia első osztályú AJ Auxerre trénere szombaton ezredszer ült csapata kispadján. Kovács Kálmán, egykori játékosa szerint a szakember nélkül nem lenne minőségi futball Auxerre-ben.

Ezer labdarúgó-mérkőzés még a sportágat rajongásig szerető szurkolók esetében is dicséretre méltó, nemhogy egy edző életében. Játékosként pedig egyenesen teljesíthetetlen cél, de trénerként is kell jó néhány évtized, mire valaki ezt a hatalmas mérkőzésszámot eléri. Guy Roux, a francia első osztályú AJ Auxerre mestere szombaton ünnepelhette ezt a különleges jubileumot. A futball gazdag történetében még nem volt arra példa, hogy egy edző egyetlen klubot szolgálva ezerszer izguljon csapata mérkőzésén. Nem túlzás: Guy Roux romantikus futballhősnek tekinthető, hiszen nem azért választotta ezt a szép játékot, hogy sztár legyen - a '60-as, '70-es évek divatját követő öltözködésével és életszemléletével éppenséggel "antisztár" -, hanem mert ez az élete. Nem véletlenül fogalmazott egy esztendeje, sikeres szívműtétje után ekképp: "A futball lehet a halálunk, de nélküle még rosszabb - már halottak lennénk."

Nagy, érzelmeket keltő szavak, de Roux az életével bizonyította hitelességüket. Negyvenegy esztendeje vette át az akkor még amatőr, a regionális bajnokságban szereplő csapat irányítását, s nem túlzás: ő alapozta meg a negyvenezer lakosú burgundiai kisváros hírnevét. Az 1994-es francia kupa-győzelem, majd az 1996-os bajnoki cím az egekbe emelte az egyszerű külsővel, de nagyszerű belső tulajdonságokkal rendelkező szakembert. Tavaly szívkoszorúér-szűkület miatt elkerülhetetlenné vált az úgynevezett by-pass műtét, de amint kiengedték a kórházból, újra ott ült szeretett csapata kispadján. Ahol aztán bajnoki harmadik helyezéssel a Bajnokok Ligájába vezette szeretett együttesét.

Egyébként magyar labdarúgók is játszottak a nagyszerű francia edző keze alatt, méghozzá Burcsa Győző és Kovács Kálmán. Utóbbi, azaz, a Kispest hajdani válogatott csatára például ekképp emlékezett vissza kettejük kapcsolatára, illetve Guy Roux erényeire. "Már az első találkozásunk formabontó volt, hiszen az Auxerre alelnökének a házában laktam, mire jelezték, hogy hamarosan érkezik a 'coach', hiszen a szakvezetőket a franciáknál is így hívják. Nemsokára hallottam is a kulcscsörgést a zárban, az illető ismerte a bejárati kódot, s amikor Guy Roux megjelent, mondtam is magamban, milyen felkészültek errefelé a pályamunkások, hiszen többek között korábbi taktikai feladatom, az étrendem és a szokásaim felől érdeklődött. A másnapi edzésen aztán rájöttem, hogy nem a pályamunkással, hanem magával a burgundiai félistennel hozott össze a sors."

"Roux általában rendszerben gondolkodik, viszont nagy erénye, hogy óriási intuitív képességekkel rendelkezik. Soha nem tudtuk az okát, miből indul ki, de rendre megérezte, kit kell a csapatba állítani, s az illető általában a mezőny legjobbja lett. A legapróbb részletekre is figyelt, például, hogy ki kivel barátkozik a csapatban, vagy melyik családban várnak gyermeket; amikor a nagyfiam született, engem speciel meghívott a házába, hogy ellásson meleg étellel. Nem túlzok, Auxerre-ben ő a klub. Az elnöktől kezdve a valódi pályamunkásokig mindenki a keze alá dolgozik. Egyszer elmesélte, hogy amikor az AJA feljutott az élvonalba, maradt egy kis pénz a kasszában, és az elnökkel azon morfondíroztak, vegyenek egy sztárjátékost, vagy a stadion mögötti területen utánpótlásközpontot létesítsenek. Leírták egy papírra az elképzeléseiket, hogy ne befolyásolják egymást, s mára egy szuper utánpótláscentrum biztosítja a tehetségek áramlását az első csapatba. Ez is mutatja, hogy Guy Roux az apró lépésekben gondolkodik. Még arra is odafigyelt, hogy a futballisták ne méregdrága Mercedesszel vagy BMW-vel közlekedjenek, hanem szolid francia autókkal, mondván: ez nem árt az adóhatóság miatt sem."

"Guy Roux elmondhatja magáról, hogy fél Burgundia az övé, de méltán népszerű azon a vidéken, ugyanis nélküle nem lenne ilyen minőségi futball Auxerre-ben."

Bánki József