- Az utóbbi évek teremkudarcait követően mennyire fűtötte a csapatot a bizonyítási vágy?
- A tavalyinál, amikor is zalaegerszegi csoportunkban az utolsó helyen végeztünk, mindenképpen jobban akartunk szerepelni, de a hangsúly a játékosságon volt. Segített ebben a jó hangulat is, bár nekünk nem nagyon szurkoltak. Nyíregyháza számunkra szerencsés helyszín, hiszen 1999-ben juniorcsapatunk is innen került a döntőbe, azóta viszont csak kudarcban lehetett részünk. Most kijött a lépés, és felszabadultabban is futballoztunk.
- Ha jól tudom, ön különösen kedveli a kispályás játékot.
- Jól tudja, jóllehet a műfüvet nem annyira szeretem. Gyors a játék, sokszor kerülhetünk gólhelyzetbe, ez a teremfoci varázsa.
- Edzőjük, Egervári Sándor mit kért az együttestől a nyírségi fellépés előtt, elvárta például a döntőbe kerülést?
- Ugyan, szóba sem hozta. Mindössze azt kérte, futballozzunk lazán, önfeledten. Később persze ő is belelkesedett, mivel evés közben jön meg az étvágy, no meg jobb is így, hogy az örömfoci eredménnyel is párosult. A debreceni fináléban, a gyönyörű Főnix-csarnokban feltehetően még a mostaninál is jobb hangulat lesz, de főként abban bízunk, hogy mivel tavaly éppen a teremtornától kezdve rogytunk meg és veszítettük el később a bajnokságot, ezúttal a lendület a bajnoki címig visz bennünket.
Bánki József