Vlaszák Géza (Újpest): Nem véletlenül mondta az újpesti kapus egy tévéműsorban, hogy csapata veresége ellenére elégedett a Fradi ellen nyújtott teljesítményével. Az Üllői úton Vlaszák hárította, amit lehetett, és kis híján a végsőkig kitartott. A 88. percben azonban jött Tököli Attila, és bevette a hálóját, Vlaszáknak pedig csak a keserű kérdés maradt: csapattársai vajon miért nem próbálkoztak meg valami hasonlóval a kilencven perc során?
Balog Zoltán (Ferencváros): Habár Kovács Zoltánék nem állították megoldhatatlan feladat elé, a Fradi védője jól végezte a dolgát, emellett pedig majdnem megszerezte első gólját a Ferencvárosban. Balszerencséjére Tököli fejese után már túljutott a labda az újpesti gólvonalon, de azért még bevágta a hálóba becsülettel, és rövid ideig úgy ünnepelhette magát, mintha ő döntötte volna el a rangadót.
Mladen Lambulic (Sopron): Korábban úgy tűnt, az MTK-ban is lehet keresnivalója, aztán egy öngóllal fűszerezett kiábrándító teljesítmény után nem sikerült visszaverekednie magát a kék-fehérek kezdőjébe. Sopronban tiszta lappal indulhatott, s egyelőre meghálálta a bizalmat, remekül helyt állt a védelem közepén, de hogy igazából mire is képes, az majd a békéscsabainál félelmetesebb pályákon fog kiderülni.
Gabriel Vochin (Videoton): Az egyszeres román válogatott játékos a téli szünetben érkezett Székesfehérvárra, és úgy tűnik, jó vásárt csináltak vele Bicskei Bertalanék. Vochin jól ellátta feladatát Vidi-védelem tengelyében, teljesítménye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a vendégek négy rúgott góljára a Győr egyszer sem válaszolt.
Daniel Rednic (MTK): A MTK és a Siófok tavaly szeptemberi mérkőzése sokáig 0-0-ra állt, aztán a 88. percben a bal oldalon üresen érkező Rednic kapásból a jobb sarokba bombázott, s a fővárosiak nyertek. Az apró termetű román szélsőnek ez volt az első gólja a Borsodi Ligában. Szombaton csereként lépett pályára Siófokon, ahol a 88. percben gól nélküli állásnál kapott egy labdát a bal oldalon, kapásból a jobb alsó sarokba bombázott, s a fővárosiak nyertek.
Balaskó Iván (Sopron): Élvonalbeli bemutatkozása óta tehetséges játékosnak tartják, Illés Béla árnyékában azonban sokáig nem tudott érvényesülni. Aztán Dunaújvárosba szerződött, ahol nem is ment neki rosszul a játék, de a téli szünetben tucatnyi társával együtt Balaskó is belátta, hogy a Dunaferr jelenleg nem a legideálisabb csapat álmai megvalósításához. Így került a télen jól megerősített soproni együtteshez, amelynek békéscsabai gólzáporából Balaskó egy szemfüles találattal vette ki a részét.
Sándor Tamás (Debrecen): A Debrecen ugyan vereséget szenvedett Zalaegerszegen, de helyzetei alapján simán győzhetett volna. Az elpuskázott ziccerekért a Loki csatárai okolhatóak, a kialakított lehetőségekért viszont dicséret illeti Sándort Tamást, aki végre megint úgy irányította a csapatát, ahogyan azt tőle elvárják a debreceni szurkolók.
Koplárovics Béla (ZTE): Már-már azt hihettük, hogy Koplárovics Béla csak a Manchester Unitednek képes gólt lőni, a Debrecen ellen azonban bebizonyította, hogy ez nem így van. Amellett, hogy vezetést szerzett a Zetének, jónéhány bal oldali elfutással is észrevétette magát.
Marius Sasu (Kispest): A tavaszi idény első bajnoki góljáról Marius Sasu kezeskedett. Kicsit csúnya, kicsit szabálytalan találat volt egy borzalmas mérkőzésen, de minden kezdet nehéz. Szegény Dunaferr meg többet is veszített mostanában, mint azt a pontot Kispesten.
Tököli Attila (Ferencváros): Az Újpest elleni rangadón Tököli fejelt egy szabályos, ám meg nem adott gólt az első félidőben, egy gyönyörű csel után pedig a keresztlécet találta el az utolsó percben. Előtte viszont volt egy fejese, ami után vagy bent volt a labda, vagy nem (állítólag igen), mindenesetre Tököli megérdemelte a gólt, ahogyan a Fradi is a győzelmet.
Róth Ferenc (Videoton): A forduló egyetlen duplázása egy olyan támadó nevéhez fűzödik, aki csak egy félidőt töltött a pályán. Ennyi azonban elég volt Róth Ferencnek ahhoz, hogy két hasonló körülmények között született góllal is kivegye a részét a Győr megalázásából.