Jó úton halad a Kaiserslautern

A Kaiserslautern együttese immár nyolc forduló óta veretlen a Bundesligában, aminek köszönhetően hosszú időt követően elhagyta a kieső helyeket, ráadásul bejutott a Német Kupa döntőjébe, ami azt jelenti, hogy a következő szezonban biztosan ott lesz a nemzetközi porondon - a fináléban ugyanis a német bajnoknak tekinthető Bayern München lesz az ellenfele. Meglehetősen nagy változás állt tehát be a klub háza táján, hiszen az előző év végén a Vörös Ördögök még mind a pályán, mind azon kívül menthetetlennek tűntek.

Játék

Mutasd meg, mit tudsz! Legyen a tiéd a legjobb csapat!

A klubnál urlalkodó káosz elsősorban a korábbi vezetőségnek volt köszönhető, amely, ha jóindulatúak akarunk lenni, hibát hibára halmozott. Ha viszont nem vagyunk ennyire jóhiszeműek, akkor akár azzal is vádolhatjuk az előző elnökséget, hogy csak saját anyagi érdekeit figyelembe véve irányította az egyesületet, és egyre inkább úgy tűnik, hogy ez utóbbi megállapítás a helytálló. Az ügyvezető elnököt, Jörgen Friedrichet, az igazgatótanács elnökét, dr. Robert Wieschemannt, valamint a vezetőség egy harmadik tagját, Gerhard Herzogot ugyanis immár hivatalosan is hűtlen kezeléssel, illetve adócsalással vádolják, és elsősorban nekik köszönhető, hogy a Kaiserslautern katasztrofális anyagi helyzetbe került.

Az már ősszel is ismert volt, hogy az egyesületnek közel harmincmilliós adóssága van, amit azonban az FC Baseltől a Kaiserslautern élére került új ügyvezető igazgatónak, René C. Jägginek sikerült valamelyest rendeznie: megegyezett a stadion felújítását végző céggel a tartozás kifizetésének csúsztatásáról, elérte, hogy a klub hitelt kapjon egy banktól, és végső megoldásként eladta a csapat legnagyobb sztárjának, a válogatott csatárnak, Miroslav Klosénak a transzferjogait egy részvénytársaságnak ötmillió euróért. Januárban azonban kiderült, hogy az előző vezetőség ezen felül 12,9 millió eurós adóhátralékot is összehozott, márpedig ennek megléte azt jelentette, hogy veszélybe kerül az egyesület profi licence, azaz pontlevonással, sőt, akár kizárással is büntethetik.

Miközben tehát a játékosok Eric Gerets vezetőedző vezérletével elkeseredett küzdelmet folytattak a bennmaradás érdekében, Jäggi legalább ilyen elkeseredetten igyekezett megoldást találni arra, hogy rendezze az egyesület financiális helyzetét. A svájci sportvezető minden elismerést megérdemel, hiszen úgy tűnik, hogy sikerült megoldást találnia, és így már csak a focistákon múlik, hogy a Kaiserlautern a következő szezonban melyik osztályban szerepel majd.

Az ügyvezető igazgató felismerte, hogy az egyesület jelenlegi legnagyobb értéke a Fritz Walter-stadion, amely jelenleg is felújítás alatt áll, és amelynek modernizálása (vagyis tulajdonképpen a klub élvonalban maradása) a város, sőt, az egész tartomány érdeke - amennyiben ugyanis nem készülne el, úgy Kaiserslautern kimarad a 2006-os világbajnokság rendezéséből, és ezáltal jelentős bevételi forrástól marad el. Jäggi tehát meggyőzte az önkormányzatot, hogy öt bankkal együtt hozzon létre egy üzleti társulást, amely 60,3 millió euróért átveszi a stadiont, illetve a fröhnerhofi edzőközpontot, aminek köszönhetően az egyesület tartozása mintegy egy csapásra eltűnt. Jelzésértékű lehet azonban, hogy a megegyezés egy nappal azt követően született meg, hogy a csapat 25. fordulójában idegenben legyőzte az Energie Cottbust, és ezzel a harmadik játéknapot követőem először elhagyta a kiesési zónát.

Az együttes hatalmas formajavulása tehát nagyon fontos volt abból a szempontból, hogy üzleti körökben úgy lássák: van fantázia az egyesületben, érdemes befektetni. Ez viszont elsősorban a tréner, Eric Gerets érdeme, aki a téli átigazolási időszak alatt egy egységes gárdát faragott a korábban teljesen szétesett játékoskeretből. Pedig eleinte Gerets vezetésével sem mentek valami bíztatóan a dolgok, első tíz meccséből csak egyet tudott megnyerni, az együttesen belül klikkel alakultak ki, vagyis a csapatszellem, mint olyan, egyáltalán nem létezett. Az sem segítette a tréner helyzetét, hogy ő is csak meccsről meccsre ismerkedett a focistákkal, és így tulajdonképpen a bajnokság közben kellett kísérleteznie. Az őszi szezon során szinte minden lehetséges taktikai variációt, személyi cserét kipróbált, és bár az eredmények ennek köszönhetően nem voltak valami jók, a szakvezető fejében összeállt a kép, és a téli szünetben összerakhatta azt az ideális taktikát és kezdő tizenegyet, amelynek köszönhetően a csapat elindult felfelé.

Az első idei mérkőzés még nem sikerült valami jól, hiszen a Stuttgart ellen hazai pályán szenvedett 2-1-es vereséget a gárda, azóta viszont minden meccsen szerzett pontot az együttes, és hétből ötször nem is egyet, hanem hármat. Az állandóság meghozta az eredményt: a 'Lautern mind a hét meccsen 4-4-2-es felállásban szerepelt, és a kezdő tizenegy is csak minimálisan változott: a jobbhátvéd előbb Dimitrios Grammozis, majd sérülését követően Mario Basler volt, a középpályán pedig a baloldalon hol Nenad Bjelica, hol pedig José Domínguez szerepelt - a többi poszton azonban nem történt változás.

Az első jó eredmények után a focistáknak ismét megjött a korábban szinte teljesen elveszített önbizalma, ami különösen Klosénak jött jól: a támadó az utóbbi időben ismét remekel, ontja a gólokat, ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a nyáron el kell hagynia a klubot. A kupamenetelés ugyanis extra bevételt hozott, közel 3,7 millió euró került így a kasszába, ráadásul azzal, hogy a csapat biztosan ott lesz a UEFA-kupában a következő szezonban, további pénz áll a házhoz.