A szombati, Debrecen elleni 3-0-s vereség után éjjel 11 órakor hozta meg döntését Szabó András, miszerint lemond a posztjáról. A lilák vezetőedzőjével, a kudarccal végződött bajnokiról és elhatározásának indokairól beszélgettünk.
- Lehet egyáltalán szakmailag értékelni a Debrecen elleni mérkőzést?
- Lehet, de nem könnyű. A korai sérülések, a tehetséges, de még rutintalan játékosok szerepeltetése eleve behatárolta a lehetőségeinket. Szerintem két tizenegyesgyanús esetben sem szólalt meg a játékvezető sípja, Horváth Ferenc kapufájáról nem is beszélve, vagyis a rossz játékunk mellett szerencsénk sem volt. A Debrecen viszont okosan játszott, s ez így összességében vezetett a valóban szégyenteljes vereségünkhöz.
- Miben érzi magát leginkább hibásnak a kialakult helyzetért?
- Természetesen a magam felelőssége is benne van a gyászos szereplésben, de túl egyszerű lenne, ha kizárólag az edzőn múlna az eredményesség. A sikerben és a kudarcban egyaránt közös a felelősség, legalábbis annak kellene lennie. A játékosok helyett sem tudok mit tenni, de ez legyen az Újpest belügye.
- Korábban nem merült fel önben a lemondás gondolata?
- De igen, ugyanakkor nem akartam megfutamodni, és azt sem, hogy egyedül vigyem el a balhét. Tudom, nálunk nem szokás az edzőknek önként felállni a kispadról, ám én nem sokat gondolkodtam ezen, a csapat érdekében is le kellett mondanom. Hiszek abban, hogy lesznek még sikereim az edző pályán, csak éppen sajnálom a távozásom körülményeit, mivel azért igazán szép éveket töltöttem Újpesten.
Bánki József