Egy keletnémet csapat marad a Bundesligában

A Cottbus kiesésével, na meg azzal, hogy a másodosztályban egyetlen keletnémet csapat sem esélyes a feljutásra, eldőlt, hogy a következő szezonban maximum egy volt NDK-s gárda szerepel majd a Bundesligában. A Hansa Rostock 1995 óta folyamatosan tartja magát a legjobbak között, de két év kivételével mindig a kiesés ellen kellett küzdenie, és bár a szezon eleje nem ezt ígérte, a rostockiaknak most is egészen az utolsó fordulókig izgulniuk kell.

A Hansa az egyetlen keletnémet gárda, amely huzamosabb ideig meg tudott kapaszkodni a német élvonalban, de arra már nem futotta a csapat erejéből, hogy tartósan kikerüljön a "kiscsapat" skatulyájából. Ugyan két alkalommal is a hatodik helyen végzett a klub, de ezt mindig egy gyengébb szezon követte, és a többi hat, első osztálybeli szezon során egyszer sem végzett a 12. helynél előrébb a csapat. Egy évvel ezelőtt azonban úgy tűnt, hogy a Rostock végre kiléphet saját árnyékából: a klub vezetőségének remek körülményeket sikerült teremtenie, az Ostsee-stadiont felújították, és az egyesület a Bundesliga egyik legfejlettebb edzőközpontjával, illetve utánpótlás-akadémiájával rendelkezik, ami azt ígérte, hogy a csapat is feljebb léphet.

2002 januárjában ennek reményében szerződtették a kispadra Armin Veh-t, aki korábban, az alacsonyabb osztályokban kitűnt azzal, hogy látványos támadójátékot igyekezett nyújtani csapataival, és hasonlót ígért a Hansánál. Miután tavaly nyáron szinte az összes játékost leigazolták, akit csak a mester kért, eljött az ideje annak, hogy Veh beváltsa ígéretét, és eleinte úgy tűnt, hogy ez meg is történik: az első öt fordulóban négy meccset nyert a gárda, és ott volt az élcsoportban.

Az öröm azonban korainak bizonyult, mert ezt egy kilenc mérkőzésből álló nyeretlenségi sorozat követte, és a gárda szépen visszasüllyedt oda, ahol korábban is szerepelt, jelesül a középmezőny és a kiesési zóna közé. Sőt, a bajnokság második felére az utóbbi lett a jellemző, vagyis a szurkolók rezignáltan tapasztalhatták, hogy előrelépésről egyelőre szó sincsen. A Hansa nem tudott kilépni a "szürke, robotoló csapat" skatulyájából, és ami a Veh által beígért látványos támadójátékot illeti, abból végképp semmi sem valósult meg: 32 forduló alatt a csapat mindössze 32 gólt tudott szerezni, ami pontosan meccsenkénti egygólos átlagnak felel meg, és ebben a szezonban ennél csak a biztos kieső (és egyben másik keletnémet csapat) Cottbus ért el kevesebbet.

Ez elsősorban a csatárok gólképtelenségének köszönhető: a házi góllövőlistán a nyáron klubrekordnak számító összegért szerződtetett svéd Rade Prica áll az élen hét találattal, ami ahhoz képest elég kevés, hogy ő maga legalább tízet ígért. A 22 esztendős támadó képességeit senki sem vitatja, azonban túlságosan sok helyzetre van szüksége a gólszerzéshez. Persze, az ő mutatói mindig jobbak, mint az egyesület többi csatárának: a veterán Bachirou Salou négy, a fiatal Marco Vorbeck három, a sérüléséből nemrég felépült, és csak kevés meccsen szerepelt Antonio di Salvo, illetve Magnus Arvidsson egy-egy gólig jutott - az utánpótlás.válogatott Marcel Schiedet pedig egyszer sem vetette be Veh mester.

Egyelőre még a bennmaradás sem biztos a Hansa számára, bár két fordulóval a bajnokság vége előtt a csapat előnye négy pont a Bayer Leverkusen előtt, de a klub máris megkezdte a felkészülést a következő szezonra - és egyelőre ez sem ígér túl sok jót. Jelenleg ugyanis csak annyit tudni, hogy három focista biztosan távozik, további kettő sorsa bizonytalan, új érkezőről pedig egyelőre nem lehet beszámolni. A klub svéd kontingense jelentősen megcsappan, ebben a szezon hat háromkoronás volt a csapatban, és előfordult olyan mérkőzés, amikor mind a hatan a pályán voltak. A védő Andreas Jakobsson a dán Bröndbybe igazol, a középpályás Peter Wibran is biztosan távozik (nagy valószínűséggel hazatér), és elképzelhető, hogy Marcus Lantz sem hosszabbítja meg nyáron lejáró szerződését - Salou biztosan így tesz, és Dietmar Hirsch is ezt fontolgatja. Armin Veh mester számára ez még nem jelentene túl nagy problémát, hiszen megvannak a jelöltjei az erősítésre, azonban eddig mindenkitől, akit csak megkeresett, elutasító választ kapott.

A tréner tisztában van vele, hogy a Hansa nem veheti fel a versenyt a Bundesliga gazdagabb csapataival, de azt gondolta, hogy a kiváló körülmények mégis vonzóak lehetnek, ám csalódnia kellett - márpedig elmondása szerint a klub így valóban képtelen lesz kilépni skatulyájából, és maga is elismerte: az első számú célkitűzés mindig is a bennmaradás kiharcolása lesz, a beígért látványos támadójátékot ennek kell alárendelni.

A Rostock elsősorban a középpálya bal oldalára keres egy olyan focistát, aki elfutásaival támogatni tudja a támadásokat. Az első számú jelölt a másodosztályú Eintracht Trier albán válogatott játékosa, Mehmet Dragusha volt, de ő nemet mondott a megkeresésre, akárcsak a VfB stuttgart dél-amerikai focistája, Bradley Carnell. A VfB Lübeck játékosa, Ferydoon Zandi is negatív választ adott, igaz, ő a Freiburg játékosa, és csak kölcsönben van Lübeckben, márpedig a Freiburg szinte biztosan feljut a legjobbak közé. Ezek után nem csoda, hogy a Hansa elsősorban a skandináv piacon nézett szét: a svéd bajnok Djurgardens középpályása, Andreas Johansson, illetve hátvédje, Mikael Dorsin, valamint a dán Farum BK balszélsője, Thomas Schultz került szóba.