Ami a mostani, manchesteri mérkőzést illeti, nehéz lenne eldönteni, hogy a két együttes közül melyik az esélyesebb. Papíron talán a Juventus számít favoritnak (szavazásunk jelenlegi állása alapján olvasóink 46 százaléka sima, 11 pedig hosszabbításos Juve-sikert vár), hiszen a torinóiak tavaly és ebben a szezonban is megnyerték az olasz bajnokságot, vagyis elméletben jobbnak kell lenniük a Milannál. De mint tudjuk, egy mérkőzésen bármi megtörténhet, arról nem is beszélve, hogy a Zebrák egyik legjobbjukra, a cseh Pavel Nedvedre nem számíthatnak a döntőben.
A Juventus szezonbeli teljesítménye minden elismerést megérdemel, a diadal legnagyobbrészt a trénernek, Marcello Lippinek tulajdonítható. A pálya mellett gyakran szivarozó mester nagyon tudhat valamit, hiszen akkor is ő ült a kispadon, amikor a Juve 1996 és 1998 között sorozatban három BL-döntőbe is bejutott, vagyis most már negyedik fináléjára készülhet, márpedig ezzel egyetlen szakember sem dicsekedhet. Igaz, Lippi a korábbi három döntőből csak egyet tudott megnyerni, vagyis van mit bepótolnia.
A szakember tökéletesen felismerte, hogy ha a mai modern futballban egy csapat több fronton is helyt akar állni, akkor olyan játékoskerettel kell rendelkeznie, amely nem csupán 15-16 focistából áll, hanem legalább 23-24 azonnal bevethető "gladiátorból", vagyis majd minden poszton két, azonos képességű játékost tud felvonultatni. Ennek érdekében tavaly nyáron elsősorban nem a nagy nevekre ment rá az igazolásoknál, hanem arra, hogy a fenti elképzelést megvalósítsa, és ma már elmondható: ez majdnem tökéletesen sikerült neki.