Szabics nyugodt volt, Gera kárpótlást nyert

Immáron a szerdai Eb-selejtező helyszínén, San Marinóban tartózkodik a magyar válogatott, ám még mindig téma szombati, lettek elleni mérkőzés. Elsősorban Szabics Imre duplája, valamint Gera Zoltán sérülten szerzett gólja.

- Az első félidő gyenge játéka után nem ijedtek meg, hogy ezúttal sem sikerül a várva-várt győzelem? - kérdeztük Szabicsot.
- Noha tényleg nem játszottunk jól, de én a szünetben sem voltam ideges, tudtam, hogy a második félidőben is lesz helyzetünk. Lehetett volna az elsőben is, ám a lettek teljesen visszahúzódtak a saját 16-osuk elé, s nehéz volt áttörni ezt a falat.

- A kapitány a szünetben mennyire volt kritikus?
- Inkább előretekintett, átszervezte a csapatot, így olykor három csatárral is támadtunk. Amikor kimentünk a második félidőre azért még hozzátette, ez az utolsó esélyünk a csoportból való továbbjutásra, ezért pörgessük fel és vigyük ki a szélekre a játékot. Szerencsére mindkettő sikerült.

- Melyik góljára emlékszik szívesebben?
- Azt hiszem mindkettő fontos volt, ezért egyformán kedvesek számomra. Az első találatnál Lőw Zsolttól, a másodiknál Lisztes Krisztiántól kaptam remek átadást, s már csak a befejezésre kellett koncentrálnom. Boldog vagyok, hogy a Luxemburg elleni bemutatkozásom után ismét két gólt szereztem a válogatottban, de tudom, ez nem mindig sikerülhet, s remélem, mások sem várják majd el tőlem automatikusan a duplákat. Persze én örülnék a legjobban, ha ez mindig összejönne, azonban szeretném továbbra is reálisan felmérni a helyzetemet. Azaz, stabilizálni a helyem a nemzeti csapatban.

- Azért a lettek elleni két gólja után csak elfogadták már véglegesen a rutinos játékosok?
- Valószínűleg igen, de ennél is jobb érzés volt rajtuk is látni a hatalmas örömöt. Mert hogy én boldog vagyok, azt talán mondanom sem kell, ellenben azzal is tisztában kell lenni, ha San Marino ellen nem nyerünk, semmit sem ér a lettek elleni siker. Már csak ezért sem vehetjük félvállról a szerdai 90 percet.

Az utolsó tíz percben csak sántikáló Gera Zoltán, a sérüléséről és góljáról a következőket mondta: "Amikor a lett játékos hátulról buktatott egyből tudtam, hogy nagy a baj. Normális esetben le kellett volna jönnöm a pályáról, ám mivel már nem volt cserénk, egyszerűen nem hagyhattam cserben a fiúkat. Úgy gondoltam, ha csak megzavarom néha az ellenfelet, már megérte végigsántikálni az utolsó tíz percet. Arra gondolni sem mertem, hogy gólt szerezhetek, amikor azonban Fehér Csaba beadása után szállt felém a labda éreztem, hogy az alsó sarokba csúsztathatom. Leírhatatlanul örültem, hogy ez sikerült, a meccs utáni ünneplés pedig picit kárpótolt az elmúlt napok keserűségeiért."

Gera térszalaghúzódása miatt nem utazott el San Marinóba, rajta kívül a lettek ellen kiállított Juhár Tamás és a harmadik sárga lapját begyűjtött Urbán Flórián és Fehér Csaba sem léphet pályára a serravallei stadionban. A mindössze 16 fősre zsugorodott magyar keretbe Gellei Imre szövetségi kapitány az időközben sérüléséből felépült újpesti Tokody Tibort is behívta a válogatottba.

Bánki József

[origo]