Elhunyt Helmut Rahn

Hetvenhárom éves korában elhunyt Helmut Rahn, az 1954-es labdarúgó-világbajnokság döntőjében a magyar Aranycsapat ellen győztes német válogatott játékosa.

A 3-2-es szenzációs sikerrel - magyar szempontból kudarccal - végződött berni fináléban a legendás sportember szerezte csapata második és harmadik gólját. Rahn - aki szombaton lett volna 74 esztendős - összesen 40 mérkőzésen lépett pályára a nemzeti együttesben, s 21-szer talált be az ellenfelek hálójába. Klubjával, a Rot-Weiss Essennel 1953-ban Német Kupát, két évvel később pedig bajnokságot nyert. A pályafutását 1965-ben, egy sajnálatos térdsérülés miatt fejezte be. A németek első világbajnok együtteséből így már csak Horst Eckel, Ottmar Walter és Hans Schäfer él.

Helmut Rahn névjegykártyája
született: 1929. augusztus 16., Essen
meghalt: 2003. augusztus 14.
válogatottságinak száma/gólok: 40/21
klubjai: Rot-Weiss Essen (1951-1959), Köln (1959-1960), SC Enschede (1960-1963), Meiderichter SV (később MSV Duisburg, 1963-1965)
legjobb eredményei: világbajnok az NSZK válogatottjával (1954), német bajnok a Rot-Weiss Essennel (1955), német kupagyőztes a Rot-Weiss Esennel (1953)
utolsó válogatott mérkőzése: 1960, Portugália ellen
visszavonult: 1965

A német labdarúgás történetének egyik legjobb szélsője, pályafutása azonban főként egy találatról marad emlékezetes: a magyarok elleni 1954-es berni vb-döntőben - miután egyenlített - ő szerezte csapata győztes gólját a 3-2-re végződött mérkőzésen. Visszavonulása után használtautó-kereskedőként tevékenykedett Essenben, kedvenc időtöltése a galambtenyésztés volt.

Grosics Gyulát, az Aranycsapat legendás kapusát is szomorúan érintette a gyászhír: "Lesújtott a hír, meg vagyok döbbenve. Tudom, ez az élet rendje, s mégis... Hiába, lassan elfogyunk, a német és a magyar csapatból már csak hárman-hárman vagyunk az élők sorában. Példamutató a kapcsolat a két régi nagy gárda játékosai között: évente két-két alkalommal jövünk össze Németországban vagy Budapesten. Az utóbb két esztendőben azonban Helmut már nem jött, sokat betegeskedett. Sajnos, 1954-ben kétszer is betalált a kapumba a döntőben: mindkét lövés lecsúszott, talán ezért lett belőlük gól. Ez volt a németek nagy szerencséje."