A 'Lautern fél évvel ezelőtt szinte teljesen menthetetlennek látszott: a csapat januárban kieső helyen állt a Bundesligában, és félő volt, hogy ha valami csoda folytán mégis kiharcolja a bennmaradást a zöld gyepen, akkor sem kapja meg az élvonalban való induláshoz szükséges licencet az előző elnökség által összehozott tetemes adósság és pénzügyi szabálytalanságok miatt.
Végül azonban a 2002-2003-as idény jól végződött az egyesület számára: az új tréner, Eric Gerets nem csak hogy benntartotta a csapatot, de a nemzetközi szereplést is kiharcolta, köszönhetően annak, hogy bejuttatta a gárdát a német kupa döntőjébe. A másik megmentő az új elnök, a svájci René C. Jäggi volt, aki a zöld asztal mellett addig manőverezett, amíg sikerült rendeznie az egyesület anyagi helyzetét, és a klub megkapta a profi licencent. Igaz, ennek súlyos ára volt, hiszen a közel harmincmilló eurós adósságot csak úgy sikerült letudni, hogy eladták a klub edzőközpontját, illetve a Fritz Walter-stadiont egy befektetői társaságnak, amelynek fő tulajdonosa a városi önkormányzat. A megállapodás szerint a vörös ördögök természetesen továbbra is használhatják az arénát, de csak évi hárommillió eurós bérleti díj ellenében. A német liga mindezek ellenére azért három büntetőponttal sújtotta a gárdát, amely így minusz három ponttal vágott neki az idénynek.
Mindezek ellenére a szurkolók optimistán várták a bajnoki rajtot, hiszen feltétlenül bíztak a nagy megmentőben, Eric Geretsben, akinek kívánságait az erősítéseket illetően a vezetőség tökéletesen megvalósította. A belga mester a holtszezonban egy erőszakos védőt, valamint két szélső középpályást (egyet a jobb, és egyet a bal oldalra) szeretett volna igazolni, és mindegyik kívánsága teljesült, ráadásul az elnökség arra is ügyelt, hogy az új szerzeményekért ne kelljen sokat fizetni. A védelembe a belga Stijn Vreven érkezett a holland FC Utrechtből, mégpedig teljesen ingyen, mivel szerződése lejárt a klubnál, és a focistáról a szakmai stáb valóságos ódákat zengett. A labdarúgót éppen a trénerhez, Eric Geretshez hasonlították, aki a nyolcvanas évek elején a világ egyik legjobb bekkjének számított. A jobb oldalra is Hollandiából igazoltak a finn Mika Nurmela személyében, akiért szintén egyetlen centet sem kellett fizetni: neki az SC Heerenveennél járt le a kontraktusa. Egyedül a bal szélre kiszemelt lengyel Kamil Kosowskiért kellett hosszas tárgyalássorozatot folytatni, a Wisla Kraków focistáját ugyanis egyrészt a Lazio is vitte volna, másrészt a krakkóiak meglehetősen borsos árat kértek érte. Végül kompromisszumos megoldás született, Kosowski egyelőre csak kölcsönbe érkezett a pfalziakhoz egy szezon erejéig, de a németeknek elővásárlási joguk van a focistára.
Minden ideálisnak tűnt tehát az új szezonra, de a helyzet már a felkészülési időszak első napján megváltozott, amikor is a svájci Ciriaco Sforza súlyos Achilles-sérülést szenvedett, és eldőlt, hogy fél évig nem léphet pályára. Márpedig a helvét focista kulcsembernek számított, Gerets korábban rábízta a csapat irányítását, így ez a hír meglehetősen rosszul jött a mester számára. A helyére mindenképpen kellett igazolni valakit, és ez végül az egykori német válogatott Steffen Freund lett, akiért a változatosság kedvéért szintén nem kellett fizetni - hiába, az új elnökség már nagyon ügyel a pénzügyi részletekre. Freund legutóbb a Tottenhamben szerepelt, és négy év után tért vissza a Bundesligába.
Az első forduló előtt minden adott volt, hogy az 1860 München ellen a fanatikus hazai közönség előtt a csapat ledolgozza a három mínuszpontot, de a bajnoki rajt rendkívül balul sikeredett. Nem elég, hogy 1-0-s vereség lett a meccs vége, de az egyik középhátvéd, az egyiptomi Hani Ramzi súlyos sérülést szenvedett, és ő is hosszú időre kidőlt a sorból. Geretsnek így mindössze három játékosa maradt a két középhátvédi posztra (Aleksander Knavs, Thomas Hengen és Hervé Lembi), akik az elmúlt szezonban mind sérüléssel bajlódtak, így a tréner úgy vélte, hogy még egy hátvédet kellene igazolnia. Mindez azonban eddig nem történt meg, még egyik jelölttel sem sikerült megegyezni, pedig kandidánsban nincs hiány: a norvég Trond Andersen együtt is edzett a csapattal, de szóba került az amerikai Cory Gibbs (St. Pauli), a román Matei Radoi (Steaua Bucuresti), sőt, még Markus Babbel is, de őt gyorsan kizárták túl magas igényei miatt.
Mindeközben a második fordulóban Köln ellen idegenben a csapat megszerezte első győzelmét, és ezzel sikerült "lenulláznia" magát, de a második hazai találkozón megint kikapott az együttes, ezúttal a Werder Brementől. Úgy tűnik, az igazi probléma nem a védelemben van (a meccsenként kapott egy gól nem olyan vészes), hanem a szezon előtt a gárda fő erősségének tartott támadósorral: a 'Lautern egyik hazai meccsen sem tudott betalálni. A nagy reményekkel igazolt két szélső egyelőre nem vált be, és a beadások nélkül a két remekül fejelő csatár, Lokvens és Klose nem sok mindent tud kezdeni.