A fegyelmire és a pénzügyi okokról Détári a korábbiaknál lényegesen bőbeszédűbben reagált.
"Állok a fegyelmi elébe, annyit azonban hozzátennék, valamivel több mint hárommillió forinttal tartoztak nekem a klubnál, amit ott hagytam Szombathelyen, ezek után nem mondhatja senki, hogy megélhetési edző lennék" - kezdte Détári, majd ekképp folytatta. "Az említett összeget egyébként az ügyvezető költse, amire akarja, de a legjobb lenne, ha a csapatra vagy labdákra, szerelésekre fordítaná. Továbbra sem akarok belemenni sárdobálásba, ám Bíró Péter a jelek szerint nem így gondolkodik, de azért jó lenne, ha körülnézne néhány vezető és játékos között is, kik rendelkeznek még készpénzfizetési számlával."
"Nem vették komolyan a múlt heti lemondásomat, hagytam magam rábeszélni a folytatásra, mondtam is, a Videoton elleni meccset megnyerjük, utána azonban jó lenne már tárgyalni a pénzemről. A mérkőzés után másfél órával még ott ültem a VIP-teremben, s vártam, mondjon valamit Bíró Péter, aki mondott is, mégpedig azt, hogy a spanyol megfigyelőnek mennyire tetszett Tüske Roland játéka. Az speciel nekem is, az viszont nem, hogy továbbra is hülyének nézett. Jelzésértékű az is, hogy a lemondásomat követően egyetlen vezető sem hívott, hogy 'te, Döme, próbáljunk beszélni', netán változtatni ezen a helyzeten. Vagyis, tökéletesen tisztában voltak a lemondásom okaival, nem véletlen, hogy kapásból el is fogadták. Mellesleg akadt olyan hetünk a csapattal, amikor egyetlen vezetőt sem láttunk a pálya környékén, Bíró Péter megjelenése idején azonban legalább tucatnyian követték, ekkor alig fértünk el a kispadon."
"A tulajdonos ezt szereti, nevezetesen, hogy népes fagylaltozók hada kövesse folyamatosan. Bíró Péter velem kapcsolatos támadásaira meg csak annyit mondanék, én még mindig a magyar futballban leszek, amikor őt már régen elfelejtették a sportágban. Érdekes, négy hónapja, amikor edzőt keresett és nagy név kellett neki, akkor jó voltam, most viszont gondolkodás nélkül képes megtámadni. Csak ismételni tudom, kerestem annyi pénzt játékosként, hogy ne legyek megélhetési edző, ne kapaszkodjak két kézzel a kispadba, csak azt sajnálom, hogy a szombathelyi futballisták ezt nem tehetik meg, pedig sokan közülük bizony ugyanezt megtennék, mint én."
Bánki József