Bármennyire furcsának tűnik is, nehéz meghatározni, hogy a két sztárklubon kívül ki lehet majd még versenyben az elsőségért, mert a hagyományosan az élcsoportban szereplő gárdák inkább gyengülni látszottak, a Real Sociedaddal kapcsolatban pedig szinte mindenkiben ott van a kérdés: nem csak egy szezonra szóló csoda volt a legutóbbi idény ezüstérme?
A baszkokban ez persze fel sem merül, ők nagyon bíznak benne, hogy a San Sebastián-i együttes stabilizálja a helyét a dobogón, és megint aktív szereplője lesz az aranyért folyó küzdelemnek. Az tény, hogy a gárdából egyetlen alapember sem ment el (pedig Javier de Pedrót nagyon csábította a Southampton), és az Ulsan Hyundaitól megvett Lee Chun-sootól (akit a dél-koreai Beckhamnek is neveznek) nagyon sokat várnak. Az együttes azonban már az előző szezonban is alaposan megsínylette, ha az alapcsapatból kiesett valaki, márpedig most a Bajnokok Ligája miatti kettős terhelés okán ennek jóval nagyobb a valószínűsége.
A 2002-es bajnok Valencia az előző idényben várakozáson alul szerepelt, csak ötödik lett, és a holtszezont itt is az elnökválasztással kezdték, amelynek során alig volt olyan klasszis focista, akinek a leigazolását ne ígérték volna be. A rengeteg ígéretből azonban végül szinte semmi sem valósult meg, még a biztos érkezőnek tartott egykori közönségkedvenc Claudio Lópezt sem sikerült leigazolni.
Persze új szerzeményből így sincs hiány, és a várakozásnak megfelelően a támadórészleget igyekeztek megerősíteni, ám hogy a Dél-Amerikából rögtön Európa egyik topligájába csöppent Ricardo Oliveira (Santos FC) és Néstor Fabián Canobbio (Penarol) miként tudja feldolgozni a különbséget? A kölcsönből visszaérkezett labdarúgók közül azonban senki sem jelent igazi erősítést, de az Rafa Benítez együttese mellett szólhat, hogy ezúttal nem a BL-ben, hanem "csak" az UEFA-kupában kell helytállnia.
A Deportivo az egyetlen klub Spanyolországban, amely az elmúlt négy bajnokság mindegyikében a dobogón végzett, de a visszaesés a számok szintjén is látszik: a 2000-es aranyérem után két ezüst következett, legutóbb pedig "csak" a bronz jött össze Javier Irureta együttesének.
A Roy Makaay körüli huzavona sem biztos, hogy jól jött a csapatnak, bár kétségtelen, hogy klasszis csatárokban a holland eladása után sem szűkölködnek a galíciaiak: Diego Tristán végre több játéklehetőséget kaphat, de ott van a tavaly leigazolt Albert Luque, illetve a kölcsönből visszaérkezett Walter Pandiani, aki az RCD Mallorca színeiben rendkívül eredményes volt. Irureta mesternek mindenesetre nem kell új csapatot építenie, hiszen a kölcsönből visszaérkező játékosok aligha kapnak komoly lehetőséget majd - csupán az előző szezon együttesét kell pályára küldenie, és Makaayt kell pótolnia.
A másik galíciai együttes, a Celta Vigo az előző idényben egy lépcsőfokot végre átlépett azzal, hogy megszerezte a negyedik helyet, és kvalifikálta magát BL-re, de korai lenne azt hinni, hogy rögtön bajnokesélyessé lépett elő. A Bajnokok Ligája miatti kettős terhelés valószínűleg szokatlan lesz a játékosok többségének, arról nem is beszélve, hogy a vigóiak kerete nem valami bő, és egy-egy kulcsember kiesését nehéz lesz pótolni.
Az Atlético Madridtól már az előző szezonban is sokat vártak, és egy darabig úgy tűnt, hogy a fővárosi együttes újoncként is ki tudja harcolni a nemzetközi kupában való szereplést. Az egyesület vezetősége körüli pénzügyi botrány és az elnök, Jesús Gil y Gil szokásos kifakadásai egy-egy rosszabb eredmény kapcsán azonban megtették a hatásukat, a gárda a bajnoki hajrára szinte teljesen összeomlott, és a centenáriumi évet csak a 12. pozícióban zárta.
A nyáron aztán megint nagy mozgás volt a klub háza táján, új tréner érkezett a csapathoz Gregorio Manzano személyében, nem is beszélve a játékoskeret szinte teljes kicserélődéséről: a kölcsönben lévő focisták egyikét sem tartották meg, és így olyan kulcsemberek távoztak, mint Fabrizio Coloccini, Demetrio Albertini, José Mari és Luís García, de az érkezők névsora is hasonlóan illusztris. Visszajött a nagy közönségkedvenc és egyben az 1996-os, duplázó csapat tagja, Diego Simeone, érkezett még Kiki Musampa, Demisz Nikolaidisz, az argentin Matías Lequí, és Manzano mester mindenképpen szeretné még elcsábítani egykori klubjától, az RCD Mallorcától Álvaro Novót és Ariel Ibagazát. Ha a neveket nézzük, akkor az Atlético valóban ott lehet az élcsoportban, de már sokszor láthattuk, hogy a sok jó focista nem feltétlenül alkot jó csapatot - különösen, ha ilyen kevés idő van arra, hogy megismerjék egymást.
Az Atlético azért az UEFA-kupás helyezésekre mindenképen esélyes, és a két sevillai együttes is hasonló célokkal vág neki a bajnokságnak - sőt, a Real Betis talán egy kicsivel többel is. A zöld-fehérek az előző idényben elért nyolcadik pozíciónál mindenképpen feljebb akarnak lépni, és szemük előtt a Bajnokok Ligája lebeg, ehhez azonban nem ártana egy vérbeli góllövőt igazolniuk. A legutóbbi pontvadászatban ugyanis leginkább ezzel volt probléma, és most Alfonso, Gastón Casas és Joao Tomás távozásával, illetve a fiatal Dani sérülésével megint csatárhiánnyal küszködhetnek, még Tote leigazolásával együtt is.
Ami a Sevilla FC-t illeti, az andalúziaiak a nyáron alaposan megerősítették keretüket, elég, ha csak Darío Silva (Málaga CF), Aítor Ocio (Athletic Bilbao), a brazil Júlio Baptista (Sao Paulo FC) és az uruguayi gólkirály Germán Hornos (Fénix) nevét említjük. De jól szerepelhet még a Villarreal is CF, amely az UEFA-Intertotó-kupában remekelt, és szintén neves labdarúgókat szerződtetett. A többi együttes a kiesés elkerüléséért küzdhet majd, azzal a reménnyel, hogy ha elkapják a fonalat, akkor akár a középmezőnybe is beférkőzhetnek. Ez utóbbiban elsősorban a rengeteg új focistát igazolt RCD Espanyol, illetve az újonc, de szép múlttal rendelkező Real Zaragoza bízhat.