Keegan McManamant is megszerezte

A Premiership együttesei közül a Chelsea mellett talán a Manchester City erősített a legnagyobb nevekkel a nyáron, különösen, ha azt vesszük figyelembe, hogy a klub anyagi lehetőségei korántsem érik el az Abramovics által irányított londoniakét. A legújabb szerzemény a Real Madridból igazolt Steve McManaman, akivel még tovább erősödött a City eddig is legütőképesebb csapatrésze, a középpályás sor.  Kevin Keegan csapata ráadásul vadonatúj stadionba is költözött, és egyelőre az eredményeik sem rosszak: úgy tűnik, hogy a volt szövetségi kapitány célkitűzése (az első hatba kerülés, vagyis az európai porondra való kijutás) megvalósítható.

Az egyesület az előző idényben újoncként szerepelt az élvonalban, de már akkor is meglehetősen ambiciózusan vágott neki a bajnokságnak, elég, ha csak Nicolas Anelka leigazolására gondolunk, aki több mint tízmillió fontjába került a Citynek.

A szezon közben ráadásul még Robbie Fowlert is megvették a Leeds Unitedtől hétmillió fontért, ám a befektetett összeghez képest a megszerzett kilencedik pozíció meglehetősen kevésnek tűnt, és ez a klub vezetőségét is megosztotta: míg Keegan, és a sportigazgató Chris Bird úgy vélte, hogy a továbblépéshez további igazolások, vagyis még több pénz kell, addig az egyesület elnöke, David Bernstein éppen ellenkező véleményen volt. Ő attól félt, hogy a manchesteriek a Leeds United sorsára juthatnak: a yorkshire-i egyesület néhány éve még BL-elődöntőt játszott, ám az új focistákra költött rengeteg pénz, illetve a sztárok fizetése nyomán az egyesület eladósodott, és majdnem a kiesés sorsára jutott, miközben legjobbjait kénytelen volt eladni.

Eleinte úgy tűnt, hogy a belső hatalmi harcból az elnök kerül ki győztesen, hiszen Bird lemondott posztjáról, ám az ezt követő rendkívüli közgyűlésen Bernstein is hasonlóan tett, az elnöki széket ideiglenesen az alelnök, John Wardle foglalta el, aki Keegant támogatta. A szakvezető tehát a nyáron tovább erősíthetett, és a Hatalmas Egér szokásához híven nem is fukarkodott a pénzzel. Igaz, az első két szerzemény ingyen érkezett, de természetesen nemzetközlieg ismert futballistákról volt szó. A visszavonult kapus, Peter Schmeichel helyére egy másik veterán portás, David Seaman érkezett, akire az Arsenal nem tartott igényt, és szerződése lejártával ingyen elhagyhatta az Ágyúsokat. Keegan természetesen jól ismerte őt a válogatottnál eltöltött időből, és egyéves kontraktust ajánlott a hálóőrnek, akárcsak a Bayern Münchentől megszerzett Michael Tarnatnak. A rendkívül tapasztalt, ballábas futballista Seamanhaz hasonlóan ingyen hagyhatta el a klubját, és Keegan azonnal lecsapott rá, ami különösen azután tűnt bölcs lépésnek, hogy pár nappal később a balhátvéd Niclas Jensent eladták a Borussia Dortmundnak másfélmillió euróért.

A szakvezető a csatársorba nem akart új játékost igazolni, ami nem meglepő, hiszen itt Anelka és Fowler mellett még a sérüléséből felépülő Paulo Wanchope és John Mackem is rendelkezésére állt (a tavaly nagy pénzért megvett argentin Nicolas Vuosót kölcsönadták a mexikói Santos Lagunának), és az angol szakírók meglepetésre a hátvédsorba sem szerződtetett több focistát, pedig a Manchester City védelme az előző idényben nem volt valami megbízható. A volt szövetségi kapitány azonban csupa középpályásra vetett szemet, és a többi új szerzemény mind ebbe a csapatrészbe érkezett, aminek köszönhetően a Citynek bivalyerős középpályája állt össze.

Először az angol válogatott jobbszélső, Trevor Sinclair érkezett az élvonalból tavaly kiesett West Ham Unitedtől, a focistáért a manchesteriek 3,5 millió eurót fizettek ki, megelőzve a Middlesbrough-t. Őt a holland Paul Bosvelt követte, akit a Feyenoordtól csábítottak el - a vételárat ugyan nem hozták nyilvánosságra, de a hírek szerint kétmillió euró körül lehetett. A francia Antoine Sibierski ennek csak a felébe került - eredetileg őt csak jövőre akarták Manchesterbe vinni, mivel szerződése lejártával akkor ingyen igazolható lett volna, de a játékmester, Ali Benarbia Katarba szerződésével Keegan úgy vélte, hogy az irányító középpályásra (aki szükség esetén a csatársorban is tud játszani) már most szüksége van.

A Premiership első fordulójában Bosvelt kivételével mindegyik új szerzemény ott volt a kezdő tizenegyben, és Sibierski góllal vette ki a részét a Charlton idegenbeli legyőzéséből, majd miután a Portsmouth ellen otthon döntetlent játszott a gárda, a Blackburn vendégeként megint nyert a csapat - ezúttal Tarnat iratkozott fel a góllövők közé egy bődületes szabadrúgással. A szakvezető azonban még mindig kevésnek ítélte meg az erősítést, és az átigazolási időszak vége előtt még két középpályást akart szerződtetni. Tervei sikerültek is: a City előbb a másodosztályú Sunderland amerikai focistáját, Claudio Reynát vette meg 3,6 millió euróért (a Fulham legnagyobb megdöbbenésére, hiszen a londoniak biztosak voltak benne, hogy a játékmester hozzájuk szerződik, hiszen már le is fotózták a Fulham mezében), majd jött a legnagyobb fogás: a Real Madridtól valósággal elzavart angol középpályás, Steve McManaman is a manchesterieknél kötött ki.