Másfél éve veretlen hazai pályán a Sociedad

Az előző szezon meglepetése a Primera Divisiónban kétségtelenül a Real Sociedad volt, amely kiesőjelöltből lépett elő bajnokesélyessé, és végül a második helyet szerezte mg a Real Madrid mögött: a baszkoknak évtizedek óta ez volt a legjobb eredményük. Ennek megfelelően sokan kételkednek is abban, hogy ez a szereplés megismételhető, különösen a Bajnokok Ligájában való részvétel, és az így megvalósuló fokozott terhelés miatt, de San Sebastianban annak ellenére bizakodóak, hogy a csapat a bajnokságot két döntetlennel kezdte.

A Sociedad a legutóbbi pontvadászatban úgy rajtolt, hogy arra mindenki felkapta a fejét: a gárda a teljes őszi szezon alatt veretlen maradt, és csak a 20. játéknapon szenvedte el első vereségét. Az együttes egészen az utolsó előtti fordulóig az élen állt a tabellán, és csak saját magát okolhatta, amiért "csak" ezüstérmes lett, hiszen ha utolsó két bajnokiját megnyeri, akkor a Real Madrid nem előzhette volna meg.

Nem így történt, a királyi gárda lett a bajnok, de ennek ellenére San Sebastianban hatalmas ünnepléssel fogadták a második helyet is, elvégre a csapat utoljára a nyolcvanas évek elején szerepelt ilyen jól, arról nem is beszélve, hogy mindezzel kiharcolta a Bajnokok Ligájában való szereplés jogát. Márpedig a kilencvenes években mindössze kétszer léphetett ki az európai kupaporondra, 1993-ban és 1999-ben, nem csoda, hogy mindenki ennyire örült a második helynek.

A sikerek azonban nem szálltak a tréner, a francia Reynald Denoueix fejébe, a szakemberben fel sem merült, hogy a Bajnokok Ligája reményében ész nélkül elkezdjen igazolni, vagy feladja korábbi elveit, amik a sikerhez vezették a csapatot. A nantes-i futballiskolából kikerült mester a részletekig összecsiszolt csapatjáték híve, és ha tehetné, akkor minden mérkőzésen ugyanazt az általa ideálisnak tartott kezdő tizenegyet küldené a pályára. Ez persze a mai labdarúgásban nem lehetséges, de a Sociedad a legutóbbi pontvadászatban rendkívül szűk kerettel rendelkezett, és Denoueix csak a végszükség esetén változtatott csapatán - a vezetőség tehát ennek megfelelően tevékenykedett a nyári átigazolási szezonban, és igyekezett azokra a posztokra új embereket keresni, amelyeket a tréner feltétlenül szükségesnek tartott.

Miközben a szakvezető szerint létszám feletti futballisták távoztak a csapattól (a török Tayfun az Espanyolhoz került, Dmitrij Hohlov pedig visszatért Oroszországba, a Lokomotiv Moszvkához), a Sociedad első lépésként megszerezte baszk riválistól, az Athletic Bilbaótól Bittor Alkizát. A középpályás egykoron a Real Sociedadban kezdte pályafutását (édesapja még a klub elnöke is volt), és 1994-ben távozott a bilbaóiakhoz, ahol azonban most lejárt a szerződése, és így ingyen térhetett vissza egykori klubjához. Elsősorban azért ajánlottak neki kontraktust (igaz, csak egy évre szólót), mert Alkiza rendkívül sokoldalú futballista, több poszton is bevethető, márpedig Denouaix-nak éppen ilyen labdarúgókra van szüksége.

Kovacevic, a gárda gólzsákja

A második új szerzemény kiléte már sokkal nagyobb visszhangot keltett, hiszen a baszkok leigazolták a koreai Li Csun Szót az Ulsan Tigerstől, márpedig koreai futballista korábban még sohasem szerepelt a Primera Divisiónban, arról nem is beszélve, hogy a focista hazájában hatalmas sztárnak számít, így ázsiai újságírók egész hada jelent meg az Anoeta-stadionban a hivatalos bemutatásakor. A jobb oldali középpályás a tavalyi világbajnokságon is remekelt, és azóta is kimagasló formában játszott klubjában, a Sociedadnak pedig pont egy jobbszélsőre volt szüksége.

A szenzációhajhászásra hajlamos spanyol sajtó persze rögtön kikiáltotta a koreai Beckhamnek a focistát, aki egy-két nyilatkozatával még rá is tett a dologra egy lapáttal (kijelentette, például, hogy Beckhamnél is jobb igazolás lesz majd), amit a felhajtást nem kedvelő Denoueix kissé rossz szemmel nézett. Li edzésmunkájára azonban nem lehetett panasz, és ezzel végre elmúlt a csapat "féloldalassága", hiszen az előző idényben a legtöbb akció a bal oldalon futott De Pedro vezetésével.

Ezzel aztán úgy tűnt, hogy be is fejeződött a Sociedad számára az átigazolási időszak, hiszen nem hogy nem érkezett több focista, de nem is nagyon érdeklődtek mások iránt. A transzferidőszak utolsó napján aztán mégis szerződtettek valakit, a Paris Saint-Germaintől kölcsönvették a francia védőt, Lionel Potillont, akit Denoueix a gall ligában eltöltött időből jól ismer. Potillon fő erénye, hogy a védelemben a jobb és a bal oldalon is egyaránt kiváló teljesítményre képes: a szakvezető igényeinek megfelelően tehát még egy sokoldalú labdarúgót igazolt a klub.

A szakvezetőnek tehát összesen három új szerzeménnyel kellett számolnia, de az első fordulóban bebizonyosodott, hogy Denoueix elsősorban még mindig az előző szezonban szerepelt csapatban gondolkozik, hiszen csupán Lee került be a kezdő tizenegybe. Igaz, nem a kedvelt posztján, jobb oldali középpályásként, hanem a csatársorban, mivel a legutóbbi idény egyik legjobbja, a török Nihat Kahveci sérüléssel bajlódik, és ezért az első két bajnokit ki kellett hagynia. Mindezt tekintetbe véve a két meccsen elért két döntetlen nem is olyan rossz, főleg, hogy a második a szintén BL-résztvevő Celta Vigo volt az ellenfél. Utóbbi mérkőzést az Anoeta-stadionban rendezték, és a pontosztozkodás azt jelenti, hogy a Sociedad immár 18 hónapja veretlen hazai pályán: utoljára 2002 márciusában kapott ki a Tenerifétől. Ha mindezt a BL-ben is tartani tudja, akkor olyan rosszul már nem szerepelhet a legrangosabb európai kupasorozatban sem.