Ahogy csoportmásodikok lehetünk, de ne

Labdarúgás, Eb-selejtező, egy forduló hátra. Magyar-lengyel, svéd-lett meccsek a 4. csoportban. Eldőlt, Ibrahimovicék jutottak ki a 2004-es portugáliai kontinensvetélkedőre, a pótselejtezőt érő második helyre a lengyelek és a lettek is pályáznak.

És akkor most hagyjuk a tiszteletköröket, a mégiscsak magyarok vagyunk, szurkoljunk hátokat, hogy egyebek közt Gellei Imre szerint is jól játszott a válogatott, de.

Azt is, hogy tán soha nem kapott ekkora pofont a magyarfoci. Mit pofont, tiszta kiütést.

A drukkerekről nem is beszélve. Elvégre (elsősorban) mégiscsak értük, nekik, nekünk kéne focizni, megmutatni, hogy. Azoknak, akik nem bólogatnak, midőn azt hallják: szervezett, gyors volt az ellen.

Annak hadvezére meg azt találja nyilatkozni: rendkívül erős csapatot sikerült felülmúlni, olyat, amely másoknak, mindenkinek megnehezíti a dolgát.

Mi vaaaaaaaaaaaan? Tények, legújabb - népszerű - szappanunk második része, lapozz.