- Szerda este mikor sikerült elaludnia? - kérdeztük Szabicsot.
- Hajnal öt óra körül. Addig a szüleimmel beszéltük ki a meccs eseményeit, mondanom sem kell, remek érzés volt, hogy szinte ki sem fogytunk az élményekből. Egyébként én a Bundesliga-meccsek után sem tudok gyorsan elaludni, ám mivel Németországban a bajnokikat általában délután rendezik, így azért normális időben ágyba kerülök. A Manchester ellen viszont eleve későn kezdődött a mérkőzés, nem csoda, ha már lassan pirkadt, mire abbahagytuk a beszélgetést apuékkal.
- Hallotta, hogy Magyarországon mekkora örömmel fogadták a szurkolók a remeklését?
- Néhány hír eljutott hozzám, mint ahogy az angol lapok is bő terjedelemmel foglalkoznak velem, ráadásul rengeteg sms-t és üzenetet kaptam a meccs után, magyar játékostársaimtól is. Hívott Lisztes Krisztián, a Fradiból pedig Dragóner Attila, míg Lipcsei Petivel hosszabban is elbeszélgettem, ő mondta például, hogy Garami József is úgy kezdte az edzés előtti beszédét, milyen jó, hogy magyar futballistának ilyen sikere lehetett. Nem tagadom, nagyon jólesik, hogy ilyen sokan szurkoltak nekem Magyarországon.
- Térdszalag-húzódással bajlódott a MU elleni meccs előtt, milyen állapotban van a lába?
- Sajnos fájdalmaim vannak, hiszen a Manchester elleni injekcióval játszottam, ám a végtelenségig nem lehet tűszúrásokkal pályára lépni. Szeretnék a hét végi, Köln elleni bajnokin is játszani, ám megeshet, mégis ki kell hagynom ezt a fellépést. A lengyelek elleni selejtezőn azonban mindenképpen ott akarok lenni a Puskás-stadion gyepén.
- Szerda esti produkciójáért Felix Magath megdicsérte?
- Errefelé nem szokás egyénileg értékelni, most sem történt meg, arról nem is beszélve, hogy ez nem Szabics Imre vagy Kevin Kuranyi, hanem a csapat sikere volt.
- Azért kijelentené, hogy a Manchester elleni volt karrierje eddigi legemlékezetesebb fellépése?
- Ki, de remélem, csak tíz napig lesz érvényes, mert a lengyelek elleni győzelemnek legalább úgy örülnék, mint a szerda estinek, sőt még jobban is. Az meg csak hab lenne a tortán, ha gólt is sikerülne lőnöm.
Bánki József