Lassan lendületbe jön a PSG

A Paris Saint-Germain immár egy évtizede minden egyes bajnokságnak azzal a céllal vág neki, hogy megszerzi az aranyérmet, de ez 1993 óta egyszer sem sikerült a fővárosi klubnak. Az idén nyáron szokás szerint nagy változások történtek az egyesületnél, változott az elnök és az edző személye, és a játékoskeret is szinte teljesen kicserélődött. Nem csoda, hogy a párizsiak csak lassan lendültek bele, de a legutóbbi négy fordulóban egyetlen pontot sem veszítettek, ami arra utal, hogy jó úton járhatnak.

Luis Fernandeznek két és fél év alatt sem sikerült bajnoki címre vezetnie a párizsiakat, és az előző idény vége felé érezni lehetett, hogy a fővárosban elfogyott a türelem vele szemben. A klub, illetve fő szponzora, a Canal+ rengeteg pénzt költött új focistákra, mindhiába. Amikor világossá vált, hogy a Paris-SG a 2002-2003-as szezonban nemhogy bajnok nem lesz, de még a nemzetközi porondra sem kvalifikálja magát, az is eldőlt, hogy Fernandez nem marad a kispadon, így megkezdődött a "hajsza" az utód után.

Sokáig az FC Sochaux mestere, Guy Lacombe volt esélyes a párizsi állásra, de a végső megoldás nem ő, hanem a bosnyák Vahid Halilhodzic lett. Mint kiderült, őt elsősorban a frissen a klub élére került Francis Graille favorizálta, nem véletlenül: Graille ugyanis korábban a Lille OSC menedzsere volt, és Halilhodzic is ott érte el a legnagyobb sikerét, amikor az újonc gárdát a dobogóra, majd a Bajnokok Ligájába vezette. A szakvezető később azért távozott a klubtól, mert az elnökség nem tudta megtartani a legjobb játékosokat, a legutóbbi pontvadászatban pedig a Stade Rennes-t mentette meg a kieséstől, ismét bizonyítva, hogy remekül érti szakmáját.

Halilhodzic szabad kezet kapott a párizsiaknál, saját elképzelése szerint alakíthatta a játékoskeretet, egy kivétellel: a gárda legnagyobb sztárját, a brazil Ronaldinhót ugyanis az anyagi helyzet javítása érdekében közel 21 millió fontért eladták az FC Barcelonának. A szakvezető nem tartott igényt többek között Martín Cardettire, André Luizra, Stéphane Pedronra, Edouard Cissére, akiket mind kölcsönadott a klub. Az érkezési oldal még tekintélyesebb volt, már csak azért is, mert rengeteg labdarúgó érkezett vissza kölcsönből, akik közül Bernard Mendy, Talal el-Karkuri, Szelim Ben Asur és Reinaldo meggyőzte Halilhodzicot arról, hogy érdemes rá számítani.

Persze a legfontosabb új igazolások azok a labdarúgók voltak, akik a bosnyák szakember kifejezett kérésére érkeztek a klubhoz. Közülük a portugál gólvágót, Pedro Miguel Pauletát tartotta mindenki a legértékesebb szerzeménynek: a támadó az előző három idényben valósággal ontotta a gólokat Franciaországban, 98 bajnoki alatt 65 találatot szerzett a Girondins Bordeaux színeiben, és klubja nem is akarta őt elengedni, ám a focista úgy érezte, hogy egy ambiciózusabb együttesben a helye. Bordeaux-ban végül belátták, hogy a portugál akarata ellenére nem érdemes őt tartóztatni, így végül jó pénzért hajlandóak voltak megválni tőle: a Paris-SG 12 millió eurót fizetett Pauletáért, és még argentin védőjét, Mauricio Pochettinót is átengedte.

Szintén Halilhodzic kívánsága volt a kameruni középpályás, Modest M'Bami leigazolása is; az afrikai labdarúgó a CS Sedantól érkezett, a védelem megerősítésére a PSG kölcsönvette José Pierre-Fanfant az AS Monacótól, és a svájci játékmester, Hakan Yakin megvétele is jó húzásnak tűnt. Utóbbi transzfer azonban kissé félresikerült, és Yakin egyetlen mérkőzést sem játszott a párizsiak színeiben: miután a két klub mindenben megegyezett, és a focistát be is mutatták a Parc des Princes közönségének, kiderült, hogy egészsége nincsen teljesen rendben. A PSG orvosi stábja hat hét pihenőt javasolt neki, ám a focista inkább háziorvosa, Heinz Buhlmann diagnózisát fogadta el, és kés alá feküdt. A műtét sikerült, a franciák viszont ezek után felbontották a szerződést, és visszaküldték Yakint az FC Baselhez.

Mindez rosszabb időpontban nem is történhetett volna Halilhodzic szempontjából, akinek az átigazolási időszak utolsó napjaiban új irányítót kellett keresnie, miközben a gárda pocsékul rajtolt a bajnokságban, az első két fordulóban még csak gólt sem szerzett. Augusztus végén aztán viharos gyorsasággal még két focistát igazolt a klub: a szerb Branko Boskovics, akit a Crvena Zvezdától vettek meg, Yakin posztjára érkezett, és az argentin Juan Pablo Sorínt is a csapat bal szárnyát megerősítendő vették kölcsön a Cruzeirótól. A tréner tehát még mindig kereste az ideális összeállítást és taktikát, a gond csak ott volt, hogy időközben már az ötödik fordulónál tartott a bajnokság, és a PSG neve mellett csak egy győzelem szerepelt: a csapat öt játéknap után a 18., kieső helyen állt!

A Toulouse FC elleni hazai összecsapáson aztán valahogyan sikerült kiszenvedni a győzelmet, az EA Guingamp ellen pedig Halilhodzic váltott: a korábbi kétcsatáros játék helyett csak egy előretolt éket küldött a pályára Pauleta személyében, mögötte viszont három támadó középpályás kapott helyet, és ez a felállás bejött. A legutóbbi három fordulóban ezzel a taktikával a PSG háromszor nyert, még csak gólt sem kapott, ráadásul Pauleta (akit bevallottan a góljai miatt szerződtettek) mindhárom alkalommal betalált.