Carlo Mazzone távozását már tavaly nyáron is rebesgették a Brescia háza táján, de a nagy népszerűségnek örvendő tréner akkor még maradt, és a legutóbbi pontvadászatban a kilencedik helyre vezényelte az együttest, amivel a klub kvalifikálta magát az UEFA-Intertotó-kupa küzdelmeire. Az olasz edzői kar doyenje ezt követően azonban kijelentette, hogy feláll a kispadról, mivel szeretné végre kipihenni magát a családja körében, így a Bresciának három év után új edző után kellett néznie (az már más kérdés, hogy Mazzone végül mégsem ment nyugdíjba, hanem elfogadta a Bologna FC ajánlatát).
A klub vezetősége hamar megtalálta az utódot, aki nem lett más, mint Gianni de Biasi. A választás nem tűnt rossznak, elvégre De Biasi nemcsak hogy az élvonalba vezette a Modena FC-t, hanem benn is tartotta a legjobbak között, arról nem is beszélve, hogy játékos-pályafutása során megfordult Bresciában, sőt, csapatkapitánya is volt a gárdának. Az már más kérdés, hogy a szakembernek szinte teljesen új csapatot kellett építenie a nyáron, mert több meghatározó ember is távozott a klubtól.
Roberto Baggio ugyan minden előzetes híresztelés ellenére maradt, de a spanyol Josep Guardiola visszavonult, Stephan Appiah pedig a Juventus FC-be igazolt. Pár labdarúgóra De Biasi nem tartott igényt: az albán csatárt, Igli Tarét átadólistára tette, a másik támadót, Luca Tonit pedig elcserélte a másodosztályú Palermóval Alessandro Lucarellire. Ez mondjuk nem volt rossz üzlet a Brescia számára, hiszen a szicíliaiak nemcsak egy hátvédet, hanem még hatmillió eurót is adtak Toniért.
A két T betűs támadó távozása nyomán a klubnak természetesen új csatárra volt szüksége, és a klub még júniusban le is igazolta a dán Marc Nygaardot a holland Excelsior Rotterdamtól. A 26 esztendős futballista az UEFA-Intertotó-kupában pályára is lépett az együttesben, sőt, gólt is szerzett, ám De Biasi ennek ellenére úgy ítélte meg, hogy a Serie A-hoz nem elég jó, és még a szezon kezdete előtt kölcsönadta a másodosztályú Cataniának. A szakember hasonlóan járt el a szintén nyáron igazolt Lucarellivel is, ő a Fiorentinához került, vagyis két új szerzeményétől még a szezonrajt előtt megvált a csapat.
Persze nem csak ők érkeztek a Bresciához a nyáron. Az egyesület leigazolta például a brazil középpályást, Matuzalemet - de ő nem számított új szerzeménynek, lévén az előző szezont is itt töltötte, ám akkor csak kölcsönben szerepelt az AC Parmától, most pedig végleg megvásárolták. A Perugiától érkezett Andrea Caracciolo számára sem volt ismeretlen a Mario Rigamonti stadion, elvégre ő kölcsönből tért vissza a klubhoz. Azért akadt néhány valóban új szerzemény is, akik közül az FC Internazionale középpályása, Luigi di Biagio számított a legnevesebbnek: a 32 éves futballista szerződése lejárt, és Milánóban nem tartottak rá igényt.
Nagy fogásnak ígérkezett meg a rutinos támadó, Filippo Maniero is, aki a másodosztályú Palermo mezét váltotta fel a Bresciáéra (ez már a tizedik klubja a sokat látott focistának), illetve az argentin portás, Sebastián Saja is, aki iránt korábban az Arsenal FC is érdeklődött.
Az AC Parmával való jó kapcsolatot kihasználva a klub megszerezte a fiatal középpályást, Matteo Brighit is, De Biasi volt klubjától, a Modenától pedig Giuseppe Colucci és Stefano Mauri érkezett, összességében tehát alaposan kicserélődött a Brescia játékoskerete.
Mindez egyelőre meg is látszik a gárda teljesítményén, hiszen enyhén szólva is hullámzóan teljesít: az AS Roma elleni ötgólos vereséget egy Reggina elleni 4-4-es döntetlen, majd a Lecce idegenbeli 4-1-es elpáholása követte. De Biasi egyelőre csak keresi az ideális kezdő csapatot: nyolc forduló alatt mindössze Gilberto Martínez, Dario Dainelli és Matuzalem szerepelt kezdőként mindegyik találkozón, és a tréner összesen 22 futballistát vetett be - ennél többet egyetlen klub sem alkalmazott eddig, és ugyanennyi játékost is csak az Inter és az Ancona küldött pályára, márpedig mindkét klubnál már lecserélték a szakvezetőt. A Bresciánál erre persze kicsi az esély, az új tréner minden bizonnyal több időt kap - de Mazzonét nem lesz egyszerű feledtetnie.