Puskásék a 6-3-ra emlékeztek

Hangulatos megemlékezéssel kezdődött hétfőn Budapesten az 1953. november 25-ei, londoni 6-3-as labdarúgó-mérkőzés 50. évfordulóját övező ünnepségsorozat, amelynek nyitányán az Aranycsapat három tagja, Buzánszky Jenő, Grosics Gyula és Puskás Ferenc is megjelent.

Anglia valószínűleg az utóbbi száz év legjobb csapatával került szembe 1953-ban a Wembleyben - írta a londoni The Times, amelynek hétvégi sportösszeállítása egész oldalas cikket szentelt a 6-3-as vendéggyőzelemmel végződött Anglia-Magyarország labdarúgó-mérkőzés közelgő 50. évfordulójának.

Az összeállítás szerint - amelynek főcíme az 1953. november 25-ei mérkőzést a "futball novemberi forradalmának", az Aranycsapatot pedig "varázslatos magyaroknak" nevezi - az eredmény nemcsak az angol válogatott első, nem brit csapattól elszenvedett hazai vereségét jelezte, hanem azt is, hogy Anglia nem volt többé az általa feltalált játék mindenek feletti uralkodója.

Angliát érték olyan hazai kudarcok, mint a skótokkal 1928-ban játszott 1-5, de az akkori felfogás szerint ez más volt, hiszen az angolok mégiscsak brit, vagyis szinte "hazai" csapattól kaptak ki.

A The Times felidézi, hogy a mérkőzést rendkívüli nemzetközi érdeklődés előzte meg; a Wembleyből száznál is több külföldi újságíró tudósított, ami akkoriban egyedülálló volt. "Ezek az újságírók már tudták, milyen nagyszerű a magyar válogatott" - írta a vezető brit lap.

A visszaemlékező összeállítás szerint a magyarok sikerét nemcsak az magyarázta, hogy a válogatottban Puskás Ferenc, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Bozsik József és Grosics Gyula személyében egyszerre öt valódi világklasszis játszott, hanem az is, hogy a játékosok hosszú időszakokat töltöttek együtt, megfelelő módon csapattá szerveződtek. Anglia ugyanakkor csak néhány napot gyakorolt a nemzetközi mérkőzések előtt: Sven-Göran Eriksson, az angol válogatott jelenlegi svéd szakvezetője joggal panaszolhatná, hogy ez a helyzet máig sem sokat változott - áll a The Times cikkében.

A lap szerint mindemellett a magyarok forradalmian új taktikát is bevetettek. A 4-2-4-es felállás, amelyben Bozsik és Hidegkuti összekötőt játszott a középpályán, megbolondította az angolokat, akik addig nem szoktak hozzá az ilyen formációhoz, és nem tudták, hogy mikor kit fogjanak. Ráadásul a szélsők rendszeresen helyet cseréltek, tovább fokozva az angolok zavarodottságát. A hátvédek időnként előre húzódtak, a csatárok pedig gyakran beálltak védekezni, ami "2003-ban mindennapos gyakorlat, de 1953-ban ez a felfogás a játék átformálásával ért fel" - írta hétvégi elemzésében a The Times.

A következő év májusában, a 7-1-es magyar győzelemmel végződött budapesti visszavágón az angol válogatott fennállásának mai napig legsúlyosabb vereségét szenvedte el, pedig akkor már tudták, hogy kikkel állnak szemben. Grosics a The Timesnak ezt azzal magyarázta, hogy az "angolok nagyon nehezen adják fel hagyományaikat".

Syd Owen, aki a budapesti mérkőzésen a középpályán szerepelt, egyik játékostársának idézete szerint annak idején azt mondta: olyan érzése volt, mintha "más bolygókról érkezett emberek ellen kellett volna játszani".

A lap szerint a londoni 6-3 hosszú távú hatása "monumentális" volt az angol futballra, amelynek nagyságai - köztük Bobby Robson és Alf Ramsey - a meccs után ismerték fel, hogy az addigi angol játékstílus ideje lejárt.