Amikor Marcello Lippi 2001 nyarán visszakerült a Juventus FC kispadjára, a Zebrák fanatikusa egyáltalán nem voltak optimisták: a klub éppen eladta a világ egyik legjobb játékosának tartott Zinédine Zidane-t, valamint az első számú gólvágóját Filippo Inzaghit, és sorozatban másodszor végzett a második helyen, ami bármelyik másik klubnál remek eredménynek számítana, ám Torinóban mindez csalódást okozott. Az egykori sikeredzőnek azonban sikerült visszavinnie a scudettót a Delle Alpi stadionba, és amióta ismét ő irányítja a gárdát, a klub sikert sikerre halmoz. Hazai porondon immár két esztendeje nincsen vetélytársa, és nem sok hiányzott a nemzetközi trófea begyűjtéséhez sem: a Bajnokok Ligája döntőjében csak tizenegyesekkel szenvedett vereséget az együttes az AC Milantól.
Kétségtelen, hogy a sikerszéria egyik legfontosabb szereplője Lippi, illetve az általa képviselt átigazolási politika, amely mellett a klub menedzsere, Luciano Moggi is teljes mellszélességgel kiáll: a szakvezető szerződtetésekor hozott magával három világklasszis labdarúgót (Gianluigi Buffont, Lilian Thuramot és Pavel Nedvedet), azóta viszont csupa olyan focista érkezett a klubhoz, akik ugyan egytől egyig kiváló játékosok, de korántsem tekinthetők sztárnak.
Tavaly nyáron Mauro Germán Camoranesi, Salvatore Fresi és Marco di Vaio igazolt a torinóiakhoz (a többi, tavaly érkezett focista nem töltött be jelentős szerepet, és jelenleg mindegyikük más egyesületnél szerepel kölcsönben), míg az idén Nicola Legrottaglie, Stephen Appiah és Fabrizio Miccoli tette át a székhelyét a Delle Alpiba, miközben ezen időszak alatt egyetlen meghatározó ember sem távozott a csapattól. A többi olasz sztárklub nem ezt a transzferpolitikát folytatta: az AC Milan az elmúlt két esztendőben olyan focistákat igazolt, mint Alessandro Nesta, Jon Dahl Tomasson, Rivaldo, Kaká vagy Cafú, akik azért nemzetközileg is elismert klasszisként érkeztek a rossonerókhoz, míg az FC Internazionale ugyan próbált szintén nem a nevek alapján igazolni, viszont megvált olyan focistáktól, mint Ronaldo vagy Hernán Crespo.
Torinóban így egy olyan játékoskeret alakult ki, amelyben kevés kivételtől eltekintve nincsen pótolhatatlan labdarúgó, és ennek köszönhetően egyrészt nem történhetett meg az, mint a Real Madridnál, hogy a klasszisok egész egyszerűen elfáradnak a szezon végére, mert soha nem kaptak pihenőt, másrészt egy sérülés esetén sem kellett kétségbeesnie a trénernek. A legeklatánsabb példa erre a csatársor: az előző szezonban David Trézéguet volt kénytelen hosszabb időt kihagyni, jelenleg pedig Alessandro del Piero nem épült fel teljesen sérüléséből, ennek ellenére a Juve továbbra is eredményes. Most éppen Di Vaio ontja a gólokat, de már Miccoli is három találatnál tart a bajnokságban.
Hasonló a helyzet a védelemben is: ha Lilian Thuramnak vagy éppen a Lippi által jobb oldali középpályásból a világ egyik legjobb balhátvédjévé faragott Gianluca Zambrottának pihenőre van szüksége, akkor a szakvezető gond nélkül bevetheti Gianluca Pessottót vagy éppen Alessandro Birindellit. Az előző idényben csak három olyan labdarúgó volt a torinóiaknál, aki szinte minden körülmények között ott volt a kezdő tizenegyben: Buffon, Thuram és Nedved, vagyis az a három focista, aki Lippivel együtt érkezett a klubhoz.
A jelenlegi szezonban egyelőre szárnyal a torinói csapat, a BL-ben már négy forduló után bebiztosította továbbjutását a csoportból, a bajnokságban pedig csupán az AC Milan és az AS Roma elleni rangadón veszített pontot, a többi meccsét megnyerte, és messze a legtöbb gólt szerezte a Serie A-ban. Az Udinese elleni győzelem különösen "rémisztő" lehetett a riválisok számára: az udineiek negyedórával a lefújás előtt még 1-0-ra vezettek a Delle Alpiban, a Juve azonban végül 4-1-re diadalmaskodott. Jelen pillanatban nehéz bármilyen érvet felhozni a torinóiak ellen, talán egyedül a túlzott magabiztosság okozhatja vesztüket, bár ilyen rutinos futballisták esetében ezt is nehéz elképzelni. Marcello Lippi joggal nyilatkozhatta az Udinese elleni találkozót követően: "Ez a legkomplettebb keret, amellyel valaha is dolgoztam. Sohasem volt a kezem alatt ilyen kiváló társaság."